Hóvadász

Sportgastein, 2015.01.18.
A havazás éjjel elállt, kellemes hideg, felhős idő, de néha a nap is kikandikált a párák mögül. Fények, éles kontúrok, a friss hóréteg vakítóan fehér.
A többiek bemelegítő csúszásra készülődtek a pályák közelében. Azt nem lehet most, mondtam, mert elvesztegetett idő, ami hiányozni fog a nap végén. Jó, egyezett bele Endru, menjünk. És elindultunk ki balra, felszabadultan, boldogan. A hó kitűnő volt a felső részen. Itt nem esett eső. A szél kissé lenyomta a friss porhavat, néhol kisebb barázdák, melyekről el lehetett pattintani a lapot, egyre gyorsabban száguldva lefelé. Néha megálltam, hátranéztem, hogy jönnek-e a többiek. Jöttek, vidáman és alig akartak pihenni. Mindenkit elkapott a hév, vigyorogtak, hogy ez mennyire jó, és már indultunk is tovább.
Az alsó részen már előfordultak jeges foltok, de az alap jól tartott, a buckák között sem kellett lassítani, és legtöbben inkább esésvonalban engedtük, hogy arra vigyen minket a terep, ami a legnagyobb élvezet, vállalva a hosszabb sétát vissza a felvonóhoz.
Ez a csúszás annyira tetszett mindenkinek (voltak néhányan, akik még nem jártak itt azelőtt), hogy megismételtük.

Ezután még lecsúsztunk a pályáktól (lefelé nézve) jobbra látszódó meredek falon a víztározóhoz kiérkezve. Ennél az útvonalnál nagyon ott kell lenni fejben, mert vannak veszélyes letörések. Lentről visszanézve elég rémisztő ez a hely.

Az északi oldalt már vastagon befújta a szél hóval, itt már semmi sem emlékeztet a szezon eleji hóhiányra. Első osztályú porhóban lehetett lecsúszni az erdőig, majd onnan a síúton tovább le egészen a fizetőkapuig. Bemenni az erdőbe még nem érdemes. Azért hárman mégis megpróbáltuk. A felső negyedén, ahova a szél befújta a havat, már járható, de lejjebb az eső után tiszta jég, amin lejutni semmi élvezetet nem nyújtott.

Kedvencem ez a hely? Több annál. Olyasmi, mint amikor úgy érzed, hogy megtaláltad álmaid nőjét :)