Hóvadász

Werfenweng, 2015.01.30
Az egyik titkos kedvencem ez a hely. Ez is erdős, de a nehezebbik fajtából. Van több útvonal és ezek variációi. Némelyik elég nehéz, főleg mikor nincs túl sok hó, mert sűrű az aljnövényzet. Alulról és a felvonóból elég morcosnak néz ki a hegy: meredek és tele van szakadékkal. Ezért kevesen is gondolják, hogy letérjenek a pályáról, így viszonylag kevés a nyom. Azért van néhány könnyebb, kellemes útvonal is.

A központi hegy, melynek csúcsa a Bischling csak 1834m magas, de egészen idáig felnyúlik az erdő. Erre egy kabinos lift visz fel. Innen balra és jobbra is elindulhatunk pályán. A felvonó közvetlen közelében még nem szabad letérni, mert lavinaveszélyes.

Ha jobbra indulunk a 2-es pályán, letérhetünk az ülős lift alatt. Ezt nem rég építették át, korábban itt egy régi 1-es és 2-es lift üzemelt. Sokkal hangulatosabb volt. Sok fát is kivágtak és több lett a lavinafogó is. Ezeket jobbról és balról is kikerülhetjük. Jobbról egy ritka, állandó lejtésű meredek erdő található, a bal oldalon pedig egy szűk sávon lehet lecsúszni a gerinc és a lavinafogók között. Alul a kivágott fák csonkjait lehet kerülgetni, majd a végén becsúszni a felvonó alá. Élvezetes a terep, de szem előtt van, ezért gyorsan szaporodnak itt a nyomok.

Továbbcsúszva a 3A pályán balra is található egy igen kellemes kis erdőrész, de elég rövid.

A csúcsról az 1-es pályán elindulva a háló után kb 100m-rel letérhetünk jobbra. Ez már meredekebb, sűrűbb, és ezért igen technikás rész. Van néhány jó sáv, és érdemes esésvonalban engedni lefelé. Itt még csak éppen elég volt a hó, de az kiváló minőségű és a fordulóknál fej fölé szállt. Itt egészen a völgyig le lehet csúszni, míg a másik oldalon csak kivételes hóvastagság esetén (mint 2012 januárjában).

Számomra a hely lényege az a meredek katlan, ami a kabinos felvonótól jobbra található. Nagyon veszélyes a felső meredek rész, mert nincs aljnövényzet a gyakori lavinák miatt. Innen nem szabad elindulni és ez ki is van táblázva. Itt már volt halálos lavinabaleset. Az ülős lifttől balra a gerincről letérve egy oldalágba szoktunk csak belemenni. Itt sok a törpefenyő. Meredek, és néhol elég küzdelmes itt lejutni, főleg az alsó részén, ahol összeszűkül és becsatlakozik a főágba. Valami miatt én mégis szeretem, de nem mindenki van így ezzel. Talán, mert a Chopokra emlékeztet a hely. Legalábbis a könnyű részek. A nehezeknek nincs máshol megfelelője. Ettől különleges ez a hely. Jót lehet pörögni, mert sehol sem kell gyalogolni a visszatéréshez. Az egész egy nagy völgykatlan, ami befelé lejt, így mindig felvonóig lehet visszacsúszni.

Nagyon jó napot töltöttünk el itt, csupa olyan emberrel, akik először voltak itt, de bejött nekik a hely. A nap végén boldogan és elégedetten indultunk tovább.

Sajnos fotókat nem készíthettem, mert reggel a szálláson felejtettem a telefonomat. De a társak közül ketten is vettek fel videót. Izgatottan várom, hogy elkészüljön.

(7/10)