Retro - TE mire emlékszel?

Általános iskolás koromban (80-as évek eleje) apám tanított síelni. Ez csak azért érdekes, mert ő maga sem tudott síelni. :) Látta a TV-ben az alpesi síversenyekről a közvetítéseket, majd az ott látottak alapján mondta és mutatta, hogy hogyan is kellene csinálni. Kaposvártól nem messze (Simonfa) volt egy domboldal, ahová sokan jártak síelni és szánkózni, oda mentünk mi is. Azt végül is jól megfigyelte, hogy térdben és csípőben hajlított testhelyzetben kell siklani, de a kanyarodás technikájával sajnos nem volt tisztában... Egyre csak gyorsult szegény (egyébként tökéletes Super Giant testtartással :)), mígnem a kukoricás – nem túl kellemes módon – megállította. Az első lécem egy csehszlovák narancssárga műanyag léc volt. A kötés olyan volt, hogy lényegében csak elöl rögzítette a bakancsot, hátul le-föl viszonylag szabadon mozgott a bakancs. A házunktól kb. 50-100 méterre volt egy kisebb, síelésre alkalmas hely. Amikor esett 30 cm vagy több hó (ez akkoriban nem volt ritka), akkor a barátaimmal oldalazva mentünk le és fel, amíg megfelelően le nem tömörítettük a havat. Két pályát alakítottunk ki: az egyik hosszabb volt, kevésbé gyors, a végén egy kanyarral (ha valaki nem tudta bevenni, akkor egy rozsdás kerítés fogta meg :)); a másik merőlegesen haladt lefelé, ez rövid és gyors volt, a végén egy ugratóval (itt abban versenyeztünk, hogy ki tud messzebb repülni; érdekes, hogy soha nem törtük össze magunkat). Olyat is csináltunk, hogy leszúrtunk karókat, és azok között szlalomoztunk. A Kaposvár környéki dombok egyikén egy lelkes csapat sífelvonót is üzemeltetett: egy mozgó drótkötélbe kellett egy kampót beakasztani (majd a dombtetőn kiakasztani, ha nem akartad, hogy a gép feltekerjen :)). Később lett egy Elan lécem (elméletileg jugoszláv/szlovén cég, de az enyémre furcsa módon Made in Austria volt írva), azon már viszonylag normális kötéssel, de a fék nem volt egyben a hátsó kötéssel, hanem külön volt rácsavarozva a lécre). Aztán egy Kneissl léc következett meg Dachstein (ezt a céget időközben felvásárolta a Kneissl) bakancs, de ezek már mai szemmel is viszonylag modernek voltak. 1990 előtt jártunk sítábor keretében Csehszlovákiában (itt már tányéros felvonó volt, nem kampós), és ahogy írták mások is, vettünk a tótéknál egy-két finomságot, amiket itthon akkoriban nem lehett kapni.