Miáltal januárban az időjárás (magyarul rendes tél) megszakította a sízésünket, illett folytatni. Csütörtökön megint "elugrottam" egy szál magam Ausztria legnyugatibb csücskébe:
- utazás: most is 850 km a célfalu - Wald am Arlberg, az Arlbergtunnel túlsó végén
- időjárás: 1000 méteren a nemrégi esőzés már csak hófoltokat hagyott. Innsbruck környékén 21 fok volt, ami meghülyítette az autóm guminyomás érzékelőjét, mert nyomásvesztést jelzett, de lebeszéltem róla... Fent a hegyen 1-2 méteres hó
- sízés: pénteken az öcsémmel kettesben nyomattuk: Stubenben parkoltunk, a régi 2 személyes ülőlifttel felmentünk a helyi pályákra, a hó korai tavaszi volt (tehát nem olvadt túlzottan). Néhányszor körbejártuk a helyi terepet (ezt muszáj, mert nagyon kellemetes pályák), aztán kipróbáltuk az új összeköttetést (Flexenbahn) - kb. egy fél éve alatt építették, két kabinos lifttel létrehozták St. Anton és Zürs kapcsolatát (itt, Hunniában elképzelhetetlen egy ilyen beruházás megvalósítása ennyire rövid idő alatt...)1374 m tengerszint fölötti magasság alatt meglehetősen latyakos volt, de fennebb kellemes tavaszi firn és jó gyors (mértünk sebességet, a max. 102 km/h volt, így vén fejjel ez elfogadható - biztos besegített a Montanasport által felkent Wachs). Másnap felautóztunk Zürsbe, ahol a tömeg miatt bezárták a parkolókat. Áthídaltuk: a benzinkútas 5 pénzért megengedte, hogy a területén hagyjuk az autót
- Hütte Kultur: most már valóban arrafelé is rengeteg a magyar vendégmunkás. Első este, vacsorakor az egyik vendéglőben a meglehetősen csinos pincérnő, amikor meghallotta, hogy magyarul beszélünk, egyből odakiáltott a bárosnak: Magyar vendégek vannak! Ezáltal normál árért dupla adagot kaptunk. Aztán, más helyen, az is bevált, hogy a dugig telt Hüttében hangosan magyarul társalogtunk (nem kiabáltunk), rögvest felfigyelt egy magyar pincér és sürgősen helyet szerzett nekünk
- medicina: 2 héttel az indulás előtt rám tört valami irdatlan lumbágó (eszméletlen derékfájás), emiatt már azon voltam, hogy nem reszkírozom meg a túrát (a gondolattól is könnybe borult a szemem). Aztán mégis elindultam, útközben folyamatosan szenvedtem, érkezéskor alig tudtam kiszállni az autóból. Aztán kezeltem magam némi szteroid és nem-szteroid tablettákkal + keményen síztem, és láss csodát, már néhány csúszás után alig volt fájdalmam! (rövidesen, mint nem gyakorló reumatológus, dolgozatot fogok írni a jelenségről :))