2017 január elejét írunk, Ausztria túl a téli hónapok első nagy havazásán. Zell am See és Hochkönig után újat szeretnénk, freeride útvonalakat böngészve megakad a szemem Buchensteinwandon, ami kecsegtetően hangzik a mai napra. Tekintettel a nagy lavinaveszélyre és a farkasordító hidegre (3000 méteren -25 fok erős északias széllel, ami a hőérzetet jócskán -40 C fok közelébe nyomja) ideális választásnak tűnt. A síterep már Tirolban található, a környék inkább a sífutók körében népszerű, itt találjuk a sífutó versenyeiről híres Hochfilzent.

A terepet Hochfilzen felől közelítjük meg a parkolóba fordulva csak úgy ropog a reggeli hó az autó kerekei alatt, - 18 fokot mutat a hőmérő, amit a levegő párássága még inkább hidegebbé tesz. Melegünk a felvonón sem lesz, Buchensteinwand ezen oldalát két véget nem érő csákányos szolgálja ki. Rajtunk kívül vagy száz helyi, mindegyik a hétvégi síversenyre igyekszik, ki résztvevőként, ki nézőként.


A felső csákányosból kiszállva jobbra tartunk és a Reittalban csörgedező patak bal oldalán terpeszkedő hómezőket szemeljük ki. Nyáron a Hörlalmhoz tartozó réteken legeltetés folyik, télen birtokukba veszik a sítúrázok és a freeriderek. Az útvonal közel 500 méter szintkülönbséget kínál, technikailag könnyű, bár a mai napon igen kellett figyelni az egyenetlenségeket. Tudniillik Tirolban csaknem egész decemberben nem esett hó, a mostani havazás alapnélküli hegyoldalakra esett.

Ennek ellenére élvezetes lesiklásokat kínál, és a lesiklás utáni gyaloglásban is van valami báj, miközben a frissen behavazott falunk keresztül baktatunk a kemény mínuszokban, a kéményekből egyenes száll fel a füst, lábunk alatt ropog-csikorog a hó.


Később délután felfedezzük a terep másik oldalát, ami modernebb liftjeivel szöges ellentétet mutat a hochfilzeni oldallal és freeride szempontjából sem győz meg minket, bár pályasíre kellemes lejtők közül válogathatunk. Záróra után, egyre erősödő hóesésben hagyjuk el a sípályákat. Még visszatérünk, de nagyobb hóban.