Az időjárást illetően a jószerencsénknek köszönhetően, no meg a szilveszteri tömeget elkerülendő, Arnoldstein – Dreilandereck síterepét kerestük fel. Előző nap mintegy 70 cm friss hó esett Karintiában, ami éjjel a -10 fokban kifagyott, így tényleg tökéletes pályákon csúszhattunk. A síterep 17 km pályarendszere nem tudom hogyan jön össze, mint ahogy a nyolc jelölt lift helyett is hetet tudtam összeszámolni. Szerintem a pályák teljes hossza még 10 km sincs.
Egy meglehetősen lepukkant háromüléses lift visz fel a hegygerincre, ahol kellemes, de „mátrai típusú” rövidke kék pályákon elsősorban kezdők próbálkoznak. Ha legalább kétszer ilyen hosszúak lennének, akkor érdemes lett volna fent maradni, így azonban inkább a piros jelölésű 1-es pályát mentük, ami visszavezet a háromüléses felvonó völgyállomásáig. Végig fenyőerdőben vezet, letörésekkel tűzdelt 4 km.
Pozitívum, hogy az ülős lift hegyállomásánál egy mérsékelt(!) árú hüttét találtunk, mint ahogy szép volt a panoráma is, ami a hegytetőn fogadott. Tömeg nem volt, várakozni csak akkor kellett, amikor a lift megállt. Ehhez társult még a 35,5 Eurós papír alapú napijegy (kaució nincs), így összességében egy kellemes sínapot töltöttünk el Dreilandereck pályáin. Megjegyzem, az Arndoldstein kifejezést sehol sem találtuk, talán célszerű lenne egyszerűen Dreilandereck-nek nevezni.
Az iskolai sítáboraink helyszíne több éve a közeli Gerlitzen, de még Villach városában sosem jártunk. A nap végén ezt a hiányosságunkat is pótoltuk, és tettünk egy nagy sétát az adventi díszekben pompázó belvárosban. Gyönyörű volt. Aki a szilvesztert a környéken tölti, ne hagyja ki.