Szia Fuxos!
Örömmel olvastam soraid, s szerencsére néha belőlem is felszínre hozta ugyanazt a két szót: "mocsok jó...":).
Szinte bizonyos, hogy az SLX(egyébként tényleg amphibio) egyszerűen még túl sok jelen sítudásomhoz.
Szinte 100%-ban autodidakta módon fejlődött a síelésem és az elszántság néha sajnos kevés, főképp meredekebb, keményebb sípályán.
S nekem éppen az hiányzott az utóbbi néhány délelőttön, hogy az ívbelső lábam is dolgozzon szépen/folyamatosan, azaz érezzem, hogy én irányítok, nem pedig a léc.
Pirosabb pályákon néha semmit nem éreztem a belső lábammal, ellenben néha én is "elszálltam", de ehhez meg terhelni kellett rendesen.
A régi SLX-nél(nem rokker) is dolgozni kellett, de ott végig éreztem az ívekben mindkét lábam ill., hogy miképp adagolom a terhelést. Pedig az jónéhány éve volt.
Nos szinte bizonyos, hogy valamiféle oktatóra vagy legalábbis avatott síszemekre szükségem lesz, hogy rendbe tegyen...