Kedves Sítársak

Sípályafutásom újabb szakaszba lépett. Egy a Dolomitokat kiválóan ismerő túracsapattal megsíeltük a környéket. Alta-Badia, Kronplatz, Falzarego, Cinque Torri, +sítúra a Tre Cime lábánál (rágyúrtam, de minden nap kivoltam mint a liba).
Láttam már ezt-azt, de ezeken a helyeken folyamatosan leesett az állam, a tájélmény csodálatos, a nagy terepeken a pályák szélességét, minőségét, hosszát az ismertekhez képest (1-nél nagyobb) egész számokkal szorozzuk meg. 8-)
Az abszolút kedvencem Alta-Badia, minden igaz rá az írtakból és ne mosolyogjuk meg a sok kék pályát, tapasztalataim szerint az olaszok alulszíneznek, lendületesek azok, ettől függetlenül nem kell rajtuk megizzadni, de talán ezt élveztem a legjobban. Extrém hosszú örömsízések, de lehet emelni a tétet az olyan feketéig, hogy még a felvonóból is fekete (Kronplatz) 8-).
5 nap alatt ebből a több száz km-ből szinte csak csipegetni lehetett, számtalan kiváló pálya mellett csak elsiklottunk pl. a SellaRonda alatt.
Ha már itt tartunk természetesen az is megvolt, az elején darázsraj indult, majd széthúzódott a mezőny. Rám a (narancs) kör is frenetikus hatással volt, igazi sítúra jelleg, a kívánatosabb szakaszokon leragadtunk, csemegéztünk-élvezkedtünk, a haladás jól szabályozható, bőséggel teljesíthető, változatos és hatalmas élmény.
Alta-Badiáról még annyit, hogy aki Badiában parkol mondjuk spórolás jelleggel és elmegy a terep túlsó végéig, az mondjuk 13 óra után kezdjen visszafelé iszkolni, hogy még néhány eltévelyedés is beleférjen. Persze helyismerettel lazábban lehet venni.
Ja, nekem fura volt, hogy a felvonók is számozva vannak, mondjuk a mennyiség okán ez tök logikus, sőt ugyan a pályának is van száma, de csak a felvonó számozása van a sítérképen.
Összegezve 6 napig, és még most is vigyorgok mint egy jóllakott napközis és parázslik bennem a visszatérés vágya.
A többit képekben...