Pontatlanul írtam: a súlypont következmények nélkül nem változtatható, és kanyar közben töredéke eszközünk van csak a módosítására. Nem igazán hatja meg a kihajolás, a térd letörése, megy a lendület és a léc meghatározta pályán, legfeljebb a test átrendeződik körülötte. :)
Most az a trend, hogy "from outside ski to outside ski". Hogyan emeljük fel a belsőt, hogyan terheljük a külsőt, ha a belsőre kerülünk, elesünk stb.
Többek között pont azért kell használni mindkettőt, hogy ne kellejen egy lábon - a külsőn - elvinni minden terhelést. De a belsőnek és a külsőnek más a funkciója, más jellegű izommunka stabilizálja őket főleg a medence környékén. Mást csinál az ívbelső, mást az ívkülső, de mindegyik keményen dolgozik. A terhelés is megoszlik, de az másodlagos, az különböző izomműködések a fontosak.
A sodródással indított kanyart a mi amatőr vonalunkon nem tartom követendő iránynak. A sodródásból az él felépítése igen nehéz, komoly nyíróerők lépnek, amelyek nem túl egészségesek, és ha nem vagyunk pontosak, akkor komoly kockázata is van. Meghagynám a versenyzőknek, de ők is inkább szükség szülte kényszerből alkalmazzák inkább.