Jó a cikk, ami közben elkészült, csak nem linkelem, mert nem tudom, szeretnéd-e. :-)
Én csak annyit tennék hozzá, hogy aki nem érti, az álljon neki egy lábon síelgetni. Enyhe pályán, komótos tempóban, csak élre billentve karcolva, forgatás nélkül. Fontos, hogy masszív, rögzített bokával, térddel és csípővel, nem rongybábuként nyeklődve össze-vissza.
Amikor a léc éppen külső, akkor nyugodt, komótos az ívkezdet, de amikor épp belső, akkor rettentő hirtelen és agresszíven harap a hóba. Ha tényleg feszes, egyenes a tartás, akkor néha egészen ijesztő.
Pedig látszólag nem történik semmi, a sebesség, testsúly, élszög ugyanaz, de mégis egészen más lesz a léc viselkedése.