Nehéz feladvány volt, és meglepődtem, hogy ennyi klassz komment jött rá.
Azt jól kiszúrtátok, hogy két technika van a videón, az első kb. 25-ig tart. Mindegyik egy eredeti és egy lassított felvételen van meg.
Az első erősen forgatott, a második tisztán karcolt (viszonylag könnyű eldöntenem, nem olyan régen síeltem őket :D ).
A becsapós a sztoriban, hogy a forgatás nem más műfaj, hanem összetevő. A közhiedelem azt mondja, hogy az élváltásban forgatunk, aztán feláll élére a léc. Valójában az élhelyzet kialakulása egy természetes folyamat, anélkül nem lesz rendes kanyar, csak sodródás. Betettem egy képet 7 mp körülről, ahol jól látszik, hogy már a bekormányzásban komolyan felépülő élhelyzet van.
Úgy szoktuk mondani, hogy az élezés a forgatás feltétele.
Úgy csinálom, hogy megvárom, amíg érzem az élhelyzetet, hogy kicsit harap, és azután adagolom bele a forgatás, olyan agresszivitással és olyan időzítéssel, amilyenre a kanyart szeretném szabni. Az a becsapós, hogy mindegyiknél elég nagy az élszög, és mivel közeli a felvétel, nem lehet mihez mérni a sebességet. A második élőben sokkal dinamikusabb, gyorsabb.
Egyébként az élben forgatást Benni Raichtól lestem el, a vancouveri olimpián szlalomban szúrtam ki egy érdekes megoldást, abból alakítottuk ki.