Tegnap zárult ez évi sulis sítáborunk, melyet ismét Klippitztörl sípályáin töltöttünk. Sajnos nem jó előjelekkel vágtunk neki a tábornak. Karácsony táján esett utoljára hó a síterepen és az indulásunk előtti héten pedig még a hegyen is 8-10 fok körüli hőmérsékletek voltak. A webkamerák képeit nézve láttuk, hogy csak a pályán volt hó, körülötte minden barna és szürke volt.

Vasárnap (02. 02.) és hétfőn szuper napsütés várt minket, de elég meleg is volt, így a pályák helyenként nagyon buckásak voltak. Egymás után kétszer is estem, a másodiknál ráadásul azt sem tudtam merre van az arra. Eléggé visszavette a kedvem ez a két esés, másodjára az egyik botra érkeztem könyékkel, így igencsak fájt. Azért folytattam a lesiklást, de már nem volt olyan jó kedvem. Kicsit féltem a második naptól, de éjszaka sokat dolgozhattak a pályán és a nap sem sütött hétágra, sokat bújkált a felhők között, ezért nem olvadt annyira. Így egész nap nagyjából ideálisak voltak a körülmények. Sokkal jobban ment a síelés és az önbizalmam is visszatért. Estem is a végén egy nagyobbacskát, de nem volt vészes. Az egyik léc leoldott és nagyon hamar meg is álltam. Sajnos elég rossz helyen, egy letörésben sikerült ezt produkálnom, de jött egy éltes úriember és segített felállni. De ettől eltekintve ez a nap remekül sikerült.

Sajnos már tudtuk, hogy keddtől elromlik az idő. Esőt nem sokat írtak, de nagy szelet igen, így sejtettük, hogy a libegőket nem indítják el. 11 körül azért kijöttünk a pályára, mert a gyakorlópálya üzemelt. Sajnos az a kevés ember (és sok "síschulés" kisgyerek) mind itt tömörült, így én nem is húztam lécet, nem akartam 30 másodperc lesiklásért 5-8 perceket várni. Amikor dél körül mindenki elment ebédelni, akkor csúsztam párat, de számomra nagyon jeges volt a pálya, nem éreztem jól magam rajta, így hamar abbahagytam.

Szerdára kb. ugyanennyi szelet és egy kis havat jósoltak. Éjszaka sokat esett, mert jópár centis lepelre ébredtünk. Reggeli után várakozó álláspontra helyezkedtünk. Aztán egy kiadós hógolyó csata után délben elindultunk ki a pályára. Először még csak a gyakorló pálya volt nyitva, de igen csak nekikezdett a havazás, szép volt. Ilyenben már régen volt részünk. Aztán ahogy alábbhagyott a havazás, megindult a kétüléses felvonó, így legalább a 2-es pályán le tudtunk jönni párszor. A havazás és az intenzív hóágyúzás az alsó felét a pályának jó állapotúvá varázsolta, de a teje a nagy szél miatt jégpáncél volt, mert a porhavat azonnal le is fújta róla. A 4 üléses felvonót nem használhattuk, így a kedvencünk, a 10-es pálya is zárva volt. Utolsó napunkra ismét egész napos napsütést és mínusz fokokat ígértek, ami be is jött, így egész jó körülmények között síelhettünk, bár a jég sok helyütt megnehezítette a dolgunkat, de végre kinyitották a 9-es, 10-es pályákat is. A 2-es pálya alsó részét ismét folyamatosan hóágyúzták.

Én jól éreztem magam, csak azt sajnálom, hogy a tavaly általunk kihagyott erdei pálya az egész héten zárva volt, gondolom a hóhiány miatt. De a legfőbb az az, hogy a hangulatunk végig remek volt és a gyerekeim is sokat fejlődtek tavaly óta. Ezt még a táborvezető is észrevette és megdicsérte őket.