2026.02.23-24-én két szintén síelő barátommal ellátogattunk Klippitztörl-be
Bár alig több mint 4 óra kocsiútra (kb. 400 km) van Budapesttől ezidáig még nem síeltem itt.
A pályarendszer érdekes, a két szélén van két régebbi típusú ülő lift egy 2 és egy 4 üléses, bár nem túl komfortosak, de rendben teszik a dolgukat. Leginkább a két eplényi ülős lifthez tudnám hasonlítani őket. A 2-es ülős kicsit lassabb, mint a 4-es de a két nap alatt szinte egyszer sem álltak meg. Középen viszont meglepő módon két csákányos lifttel lehet feljutni, amelyek közül most csak az egyik üzemelt, de bőven elég volt, egyszer sem kellett még egy pillanatra sem sorban állni. Megérkezéskor a 2-es ülős aljába a P1 parkolóban álltunk meg. Megvettük a bérletet ami két napra 89 euro, 28 km-nyi pályára jutányos ár.
Első nap a csúcsra felérve gyönyörű panoráma fogadott minket, verőfényes napsütés, alattunk a völgyben ködfátyol, de síeléshez sajnos kicsit enyhe idő. Mivel valószínűleg az éjjel sem volt fagy, így a kétüléses felvonóhoz vezető pályák alsó része nem fagyott ki és már reggel fura, kicsit tapadós puha tavaszias hóra emlékeztető hóréteggel találtuk szembe magunkat.
Sajnos ahogy egyre haladtunk előre az időben úgy emelkedett a hőmérséklet is, dél körül már a felvonók aljánál 9 fokot mutatott a hőmérő. Mivel az egész pályarendszer déli tájolású ha süt a nap akkor egész nap süti az összes pályát, ami a látást nagyon segíti, de főleg meleg front idején ilyen enyhe légréteggel párosulva a pályákat hamar puhává, kásássá, buckássá teszi.
Ebben az időben ennek ellenére a középső pályák kb. délig, a 4 üléses lifthez vezetők pedig kb. 14 óráig egészen jól tartották magukat.
Kivételt csak az 5-ös pálya jelentett, mert az valamiért nagyon hamar rendkívül tapadóssá vált és élvezhetetlenül fogta a léceket. Egyes pályákon délutánra helyenként már a föld is előbukkant. Kedvenc pályánk aznap a csákányosok aljába vezető 3-as volt, amelyen valami csoda folytán a nap végéig rendkívül élvezeteseket lehetett csúszni, szinte alig romlott a minősége. Csak hát utána az a fránya csákányos lift…
Hogy ide a leghosszabb nyomvonalra miért nem tudtak egy ülő liftet tenni?
Egyébként a 3 lift ugyanarra a csúcsra visz fel, így bármelyikkel felmenve bármelyik aljába le lehet csúszni.
Második napon hóesés és nagyságrendekkel hűvösebb idő fogadott, felhős volt az ég, de szerencsére a pályán nem volt köd, -1, 0 és +2 fok között volt a hőmérséklet. Ez azt eredményezte, hogy a látási viszonyok nem voltak éppen optimálisak, de a pályák viszont egész nap tökéletes állapotban maradtak. Délután 2 körül elállt a hóesés és még a nap is előbukkant.
Az éjszaka tökéletesen kifagyott keményre ratrakolt, friss porhóval vékonyan borított pályák súrolták a tökéletesség határát.
A térképet előzetesen böngészve feltűnt, hogy zömében kék pályák vannak. Ez ne tévesszen meg senkit, ezek nem azok a nagyon lankás, átcsúszó, libalegelők, hanem jó esésű, kellemes, hullámos pályák, időnként meredekebb letörésekkel. A pályák nem túl hosszúak, de szélesek, élvezetes rajtuk csúszni.
Ami kicsit furcsa, hogy a pályákat nem túl egyértelműen jelölik, vagy inkább egyértelműen nem jelölik! Sok helyütt ki sincsenek tűzve a pálya szélét jelölő karók, vagy nincsenek kiírva pályaszámok, nagyjából úgy néz ki a dolog, hogy ahol van hó szinte mindenhol lehet csúszni, ha pálya, ha nem. Volt olyan pálya amit a térképen láttunk, de a valóságban nem találtunk, pl. a piros 4-es, vagy a 6-os.
De csúsztunk olyan „pályán” is, amit nem találtunk meg a térképen (vagy csak mi vagyunk bénák a térkép olvasásban 😊 )
Ami még érdekes hogy hogyan jön ki a 28 km pálya, mert amikor már minden fellelhető pályán csúsztunk, volt amelyiken többször is, a ski tracker még mindig csak 18 megtett km-t mutatott és eddigi tapasztalataim alapján is ez a pályarendszer jóindulattal is max. 20km lehet.
A hütték is felemás benyomást hagytak bennünk. Kártyával sehol nem lehetett fizetni, a 9-es pálya melletti Steinkellner hüttében nem volt csapolt sör és hiába mondták, hogy kihozzák a megrendelt rétest (7.5 euro), mégis nekünk kellett végül bemenni érte.
A kedvencünk a Kuhrgaben hütte volt, a csákányos lift aljánál, finom csapolt Puntigamer sör (5.5 euro a korsó), 10.5 euroért pedig egy nagyon finom kétfogásos menüt ettünk, ami csontlevesből és Wiener schnitzel-ből állt. De amúgy is egy tál étel max. 14.5 euroba került.
És első nap jót lehetett napozni a teraszán.
Egy szóval érdekes ez a síterep. Kicsit retro, kicsit egyszerű, de családias, viszont mindent elég lazán kezelnek. Néha kicsit olyan érzésem volt, mintha egy szlovák sítetepen lennék 😊, bár tömeg sorállás, nem volt, viszont rengeteg a magyar vendég.
A pályákat reggelre jól megcsinálták, de a táblák, jelölések ad-hoc jellegűek, sokszor a térkép sem segít. Összességében, aki csak a hosszú, kemény piros super G pályákon szeret hasítani, annak nem ezt a terepet ajánlom, de aki mondjuk két napra keres egy ár-érték arányban korrekt közeli síterepet, annak mindenképp ajánlott legalább egyszer kipróbálni.

Jan 1-4 között voltunk Klippitzröl-ön, családi síelésnek, nemannyiraszereteksíelni 7-12 éves gyerekekkel. A cél a kék1-es pálya volt, ahol a varázsszőnyeg ingyenes, a felvonó pedig 15 Euró volt egész napra.
A varázsszőnyeg kb 20-30 méter hosszú, az egyes pálya felvonója kb 100.
Icipici csalódás volt, hogy az 1-es pálya eleje "meredek", de ez az egész síterepre jellemző, hogy persze kék, de vannak benne kemény letörések.
A meleg és csapadékhiányos tél miatt hó alig volt, az is csak a pályák egy részén, így sok helyen nem volt választás a letörés megkerülésére. A letöréseknél és a szűk a helyeken az emberek feltorlódtak és a pályát felbuckásították, ez kezdő síelőknek nagyban rontja az élményt.
Az első nap csak szőnyeg, a második nap már 1-es pálya, a harmadik nap felvittem a kicsit a 2-esre, de végül legyalogoltunk a hegyről egy óra alatt a fránya letörések miatt.
Egyrészt jó, hogy itt is van lenti kispálya kezdőknek olcsóbban, mint a teljes pálya, másrészt nekem csalódás, mert a fenti pályák túl nagy ugrás volt a kezdőknek. Valamint amikor körbesíeltem egyedül, nekem kissé unalmas volt.

Sziasztok! Ma 7:40 - kor indultunk Pestről. Szombathelyen keresztül aztán az A2-n 13:00-ra értünk Klippitztörlr-re. Mindjárt a pénztárhoz legközelebb sikerült parkolót találni. Érdekes, fizetni nem kellett. 3 órás jegy 40 Euro volt. A két üléses felvonó elég lassú volt többszöri megállással. A hó e felső részen kifejezetten jó volt. Vissza a felvonó az alsó beszálló előtt már kásás, nekem küzdelmes. Maradtunk fent. A csákányos mindkét oldalán 9-10 pályán jó volt a hó. Várakozás nélkül, nemcsak itt, lehetett felfelé indulni. Csákányos felvonó hosszú menet. Itt kiesni nem érdemes mert most hó, csak a felvonósávban van. A 4 üléses felvonó kicsit jobb tempójú mint a kétüléses. Nagyon kevesen voltak ma. Tetőre felfelé gyönyörű a kilátás. Jó ez a pálya mert gyorsan elérhető, változatos, jól síelhető, különösebb megerőltetés nélkül.

Elég régi az utolsó beszámoló, jöjjön hát egy friss.
A terep nekünk új volt, szemben a szállásunk néhány másik vendégével, akik hosszú évek óta járnak erre a terepre.

A Lavant völgye valóban nagyon szép. Kliening-ig lankás, de onnan bedurvul és egy kb. 9 km 10-12%-os szerpentines emelkedőre kell számítani (volt egy hólánc tábla is, befele fordítva a száraz út miatt, de friss havon vagy le nem takarított úton lehetetlen is anélkül felmenni vagy lejönni a meredeken).
Ennek az útnak a legelején, bőven Kliening előtt van egy LED-kijelzős tábla, hogy a liftek működnek-e, hogy ne bumlizz fel a hegyre fölöslegesen.

Tervezett sínapok: 03.13-14-15. Mi valósult meg belőle?
03.13: tökéletes időjárási viszonyok, napsütés, kis szél, szuper síelés.
03.14: lecsapott a hidegfront: bitang erős szél, a két- és a négyüléses felvonó zárva, a csákányos ment, de állítólag csak egy ideig. A P1-es parkoló szinte üres. Egyik lábukról a másikra toporgó-tanakodó emberek. Aztán az időjárás mindent eldöntött: a szél mellé megjött az eső. Kerestünk hát magunknak egy jó kis fürdőt. Judenburg határában az AQUALUX Therme Fohnsdorf élményfürdőre esett a választásunk és nem bántuk meg, mert nem voltak sokan és bizony a 36-38 fokos termálvízből szemlélni a haragos felhőkbe burkolózó távoli hegyeket sem rossz dolog. A szaunavilág (14+) osztrákosan natúr himbi-limbi...
03.15: Ébredés, a nap be-besüt az ablakon, kitisztulni látszik az idő. Időjárás konstans guglizása (bergfex, stb.). Odaérésig reménykedés, hogy mennek a beülősök. És lőn: minden lift megint üzemel, juhhéé! Hegytetőn a szél a még épp elviselhető határon, az ülő felvonó jócskán kileng a vége felé, de pár pillanat és talpunk a földön. Fél nap síelés volt betervezve, ennyi fért bele a hazaút előtt és persze a kiesett keddet is pótolni akartuk. Jó kis siklások lettek.

A kék jelölésű pályák mindegyike inkább pirosas kék. Vagy mondjuk úgy: váltakozva piros és kék. Letörések vannak, ahol szokás szerint össze is gyűlnek az emberek, megtervezni a folytatást, de egyik sem durván meredek. Aztán vannak minden pályán azok a jó kis rézsútosan dombos részek, nem fogsz kétszer ugyanúgy lejönni. Kellően szélesek, zavaró vagy kényelmetlen szűkület nemigen van. A legszebb talán az 5-ös, népszerű és jól is tartja magát az északi oldali 9, 10. A 2-3-5 eleje a tetőn egy nagy egybefüggő domboldal, a hegyállomások közötti gerincről akárhol el lehet indulni. A 2-3 tulajdonképpen egy közös pálya a tetején, a térképpel ellentétben a kétüléses tetejénél nem 2-es, hanem 3-as tábla van kitéve. Az 5-ös pálya Hohenwart hütte alatti része egy bazi nagy enyhén lejtő mező. A 2a átkötés a déli fekvés miatt már erősen olvadt, és helyenként sáros is volt. Úgy láttam, leginkább az Almhüttendorf-osok csúsznak ki (vagy be) a 2a-n. A 10-es pálya kezdhető a kétüléses hegyállomásától is, a térképen nem látszik a víztározót megkerülő erdei pályaszakasz, ami egy nagyon lankás panorámaút és végül beletorkollik "önmagába", merthogy a négyülésesből közvetlenül is lehet indulni a 10-esen.

Kezdők 1-2 oktatás után még ne erre a terepre jöjjenek, de ha valaki kékről pirosra szeretne váltani, itt megteheti, minden adott hozzá. Az 1-es tanulópálya is az erősebbik fajta lejtő.

A három felvonó: a kétüléses 1100m, a négyüléses 1025m, és a dupla csákányos 1300m hosszú, a völgyállomások jó messze vannak egymástól, "saját" völgyben, nincs átjárás. Kassza a P1-nél van, illetve a P2-P3-tól lecsusszanva a csákányosnál. A felvonók 16-kor zárnak, és ezt be is tartják, bár nem tudom kinek élvezet ennyire a nap végéig kihúzni, mert mindegyik völgyállomásnál összetúrt hókása alakult ki, már kora délután. Ebből a szempontból a 2-es vége a legszerencsétlenebb, mert az ráadásul déli fekvésű.
A P1 aszfaltos és gyér napon elég lehet; a nagy befogadóképességű P2-P3 parkoló murvás-földes, ha fagy van, akkor jó lehet, de ha olvad és kienged, akkor garantált a sár.

A pályák melletti hütték közül egy-kettő eldugott helyen van és nem is feltétlenül lehet bennük bankkártyával fizetni, kp-t érdemes vinni. A négyüléses aljánál a Karner hüttében csak a fizető vendégek használhatják a WC-t.

VIP jegy: 10-15% kedvezmény a síbérletnél azoknál a szállásoknál, akik részei a rendszernek. "A VIP többnapos árakat és a januári akciót (6 nap síelés 5 napos áron) csak az itt felsorolt ​​szálláshelyek vendégei vehetik igénybe. A legtöbb ilyen szálláshely ingyenes síbérletet is kínál vendégeinek a "síbérlet inkluzíve" időszakban (szezon elején december 16-ig és március 4-től a szezon végéig)." Érdemes a szállásoknál közvetlenül is megkérdezni a kondíciókat, és a terep saját honlapját is átböngészni, hogy melyik szállásadó ilyen.

Az idei szezon leaflet-je: https://www.klippitz.at/winter/wp-content/uploads/2023/02/Klippitz-Folder-Winter-2022-23.pdf

Tegnap zárult ez évi sulis sítáborunk, melyet ismét Klippitztörl sípályáin töltöttünk. Sajnos nem jó előjelekkel vágtunk neki a tábornak. Karácsony táján esett utoljára hó a síterepen és az indulásunk előtti héten pedig még a hegyen is 8-10 fok körüli hőmérsékletek voltak. A webkamerák képeit nézve láttuk, hogy csak a pályán volt hó, körülötte minden barna és szürke volt.

Vasárnap (02. 02.) és hétfőn szuper napsütés várt minket, de elég meleg is volt, így a pályák helyenként nagyon buckásak voltak. Egymás után kétszer is estem, a másodiknál ráadásul azt sem tudtam merre van az arra. Eléggé visszavette a kedvem ez a két esés, másodjára az egyik botra érkeztem könyékkel, így igencsak fájt. Azért folytattam a lesiklást, de már nem volt olyan jó kedvem. Kicsit féltem a második naptól, de éjszaka sokat dolgozhattak a pályán és a nap sem sütött hétágra, sokat bújkált a felhők között, ezért nem olvadt annyira. Így egész nap nagyjából ideálisak voltak a körülmények. Sokkal jobban ment a síelés és az önbizalmam is visszatért. Estem is a végén egy nagyobbacskát, de nem volt vészes. Az egyik léc leoldott és nagyon hamar meg is álltam. Sajnos elég rossz helyen, egy letörésben sikerült ezt produkálnom, de jött egy éltes úriember és segített felállni. De ettől eltekintve ez a nap remekül sikerült.

Sajnos már tudtuk, hogy keddtől elromlik az idő. Esőt nem sokat írtak, de nagy szelet igen, így sejtettük, hogy a libegőket nem indítják el. 11 körül azért kijöttünk a pályára, mert a gyakorlópálya üzemelt. Sajnos az a kevés ember (és sok "síschulés" kisgyerek) mind itt tömörült, így én nem is húztam lécet, nem akartam 30 másodperc lesiklásért 5-8 perceket várni. Amikor dél körül mindenki elment ebédelni, akkor csúsztam párat, de számomra nagyon jeges volt a pálya, nem éreztem jól magam rajta, így hamar abbahagytam.

Szerdára kb. ugyanennyi szelet és egy kis havat jósoltak. Éjszaka sokat esett, mert jópár centis lepelre ébredtünk. Reggeli után várakozó álláspontra helyezkedtünk. Aztán egy kiadós hógolyó csata után délben elindultunk ki a pályára. Először még csak a gyakorló pálya volt nyitva, de igen csak nekikezdett a havazás, szép volt. Ilyenben már régen volt részünk. Aztán ahogy alábbhagyott a havazás, megindult a kétüléses felvonó, így legalább a 2-es pályán le tudtunk jönni párszor. A havazás és az intenzív hóágyúzás az alsó felét a pályának jó állapotúvá varázsolta, de a teje a nagy szél miatt jégpáncél volt, mert a porhavat azonnal le is fújta róla. A 4 üléses felvonót nem használhattuk, így a kedvencünk, a 10-es pálya is zárva volt. Utolsó napunkra ismét egész napos napsütést és mínusz fokokat ígértek, ami be is jött, így egész jó körülmények között síelhettünk, bár a jég sok helyütt megnehezítette a dolgunkat, de végre kinyitották a 9-es, 10-es pályákat is. A 2-es pálya alsó részét ismét folyamatosan hóágyúzták.

Én jól éreztem magam, csak azt sajnálom, hogy a tavaly általunk kihagyott erdei pálya az egész héten zárva volt, gondolom a hóhiány miatt. De a legfőbb az az, hogy a hangulatunk végig remek volt és a gyerekeim is sokat fejlődtek tavaly óta. Ezt még a táborvezető is észrevette és megdicsérte őket.

Most érkeztünk haza egy 5 napos sítáborból melyet Klippitztörlben töltöttünk. Az idő remek volt, de a hőmérséklet a hét végére már túlságosan a tavaszt idézte, ezért a pályák hamar kásásodtak, buckásodtak.

Szombaton sokan voltak, hétköznap viszonylag kevesen, nem volt tömeg. A pályák reggel jók voltak, az északi fekvésűekre (9, 10) délután sem volt panasz, a 2-es az elég buckás, hókásás lett délutánra, legalábbis a hét második felében. A csákányos felvonó eléggé kényelmetlen volt, a gyerekeknek okozott némi problémát. A hétvégére nagyon kijegesedett és nagyon nehéz volt rajt maradni a piciknek, így inkább el is kerültük, viszont ez miatt jó pár izgalmas pályát is nélkülöznünk kellett.

Ez a síterep megérdemelne ide is egy libegőt. A feleségemmel a 10-es és a 9-es pályát szerettük leginkább, a gyerekek szinte mindenhol jártak.

Ami nem tetszett, hogy az általunk meglátogatott hüttékben nem lehetett bankkártyával fizetni és nem igazán voltak személyzetileg felkészülve arra, hogy dél körül az emberek többsége bizony enni szeretne. Ahogy közeledett a hétvége, úgy omlott össze a kiszolgálás. Azt láttuk, hogy a pincérek pörögnek ezerrel, csak sajnos kevesen voltak. Arra rájöttek csütörtökre, hogy ha a megrendelt enni/innivalót kihozzák, akkor egyből hozzák a számlát is és fizettetnek. Ez jó volt nekik, mert nem maradt el semmi, és nekünk is, mert kajálás után rögtön indulhattunk tovább, nem kellett még negyed órákat várni a túlterhelt pincérre, hogy fizethessünk. Hét közben lent a nagy parkolónál ettünk, szombatra egy hegyi hüttét választottunk, de az végképp "összeomlott" 12:00 és 13:30 között.

Viszont a gyönyörű napsütés az kárpótolt valamelyest. Mindentől függetlenül, mi jól éreztük magunkat és maradt még számunkra felfedezetlen pálya, így reméljük, hogy még visszatérünk ide.

Itt vagyunk Klippitztörl-ön és csodásak a körülmények. Az elmúlt napokban mondjuk elég szeles volt az idő, de mára ez nagyot mérséklődött, és a nap is kisütött. Ugyan itt nem esett annyi hó mint északabbra, de szinte minden pálya nyitva (még a 11-es is), és az erdőben is el lehet csalingázni bátran. Szokás szerint hétvégén sem volt tömeg (max 2-3 percet kellett a felvonóra várni), de hétközben egyáltalán nem. Voltak pályák amiken nyitás után egy órával én mentem le másodszorra...
Ennek megfelelően a P1-es parkoló hétközben csak félig van, hétvégén is 9:30-ig még találni helyet.
Hüttézésre ajánlom valamelyik pálya menti egységet felkeresni, mérsékeltebbek az árak (tea jellemzően 2 EUR, sőt, a Steinkellner hüttében csak 1.70.) mint a P1-ben a hotelnél.