Grúzia

Szia Lajos!

Örülök, hogy végül Ti is kimentetek!

Engedd meg, hogy én is összefoglaljam eddigi tapasztalataimat.

2019. márciusában volt szerencsém először Grúziába repülni. Bár tavaly még tele voltam aggályokkal, idén nem volt kérdés, hogy az extrém grúz sofőrök és éjszakai 3+5 órás utazás ellenére sem maradhatok itthon. :)

A januári hó(tlan)helyzet nyilván nem volt túl bizalomgerjesztő, de az emlékek, az úticél, a gasztró és a befoglalt szállásunk magukért beszéltek, így saját sportfelszerelés nélkül szálltam hétfőn éjjel gépre.
Kedden délben viszont már a gudauri kölcsönzőket jártam, hogy a lehető legjobb lécet vegyem magamhoz a hétre. (Waxolni és élezni baromi lusták, és ahogy mondod a mélyebb karcokat is szeretik kifizettetni az emberrel, cserébe erősek a vendéglátásban.....ja, nem. :)))

Tény, hogy nem volt sok pálya nyitva, kő mentes meg alig, de arra a pár napra nekem bőven elég volt a km szám.

A síterepen lézengtek az emberek, ragyogóan sütött a nap, kellemesen hideg volt, igazán jófej bevállalós 8 fős csapatunk, szóval imádtuk a hegyeket és a környék / hotel nyújtotta svédasztalt, wellnesst... Egyik délután eltaxiztunk a közeli Orosz-Grúz Barátság Emlékműhöz, másik este New Gudauri bárjait látogattuk.
Életem egyik legpazarabb élményéről meg ne feledkezzek: paplanernyő 3000 méterről (lealkudva 30.000 Ft helyett 25.000-ért)!!
A hét végére hóesést is kaptunk, így a pályán kívül szuper jót csúsztak a srácok, amíg mi a hüttében cha-chaztunk...;)
Utolsó reggel aztán úgy döntött a csapat, hogy ide még úgyis visszatérünk, így külön kisbuszt bérelve (szintén Georgian Bus szolgáltatás) elindultunk felfedezni a régi és az új fővárost. Imádtuk. Imádtam. Tökéletes hétzárás. Gyönyörű helyek. Pazar vacsik. Esti transzfer Tbilisziből egyenesen a reptérre.

Egy szóval, mi sem bántuk meg, sőt 24-én újratámadunk! Immár hatodik alkalommal! :)))