Az én heppem, a bukkanó, vagy domb mögött trécselő sielő vagy boardos csapat. Például Kreischbergen hihetetlen, hogy az alsó fekete pályán nem lehet folyamatos tempóba jönni mert tele van a pálya tudásszintjénél jóval gyengébb tudású, "max. 2 kanyar, 1 perc pihenő" tipusú titánokkal. Nációtól független, hogy senki sem a pálya szélén áll meg. Biztonságról, gyerekeim kis koruktól bukóban sielnek, bringáznak, gerincvédőben versenyeznek. Teljesen természetes, hogy felveszik. Érdekes, hogy a legtöbb sérüléstől nem az eséseknél védte Őket, hanem a lifteken a ki-beszállásnál.