Cserbenhagyás

Nem kell hozzá két év.
Ismerősöm 100+ kategóriájú barátjába beleszállt egy hasonló korú kis srác. A kölyök felpattant, semmi baja nem történt. Viszont a fickót még hosszú ideig kínozta a bordatörése...

Nem volt baleset! De lehetett volna. Tanulságos.
Kreischberg, laza síelgetés 2014. március 7-én délelőtt. Csúszok le az új kabinos alatti 18-as pályán (még a 10 személyes kabinok üzembehelyezése előtt tavaly már megkedveltem, szinte minden méterét ismerem).
Kényelmes 'egyenes-siklásban' (síoktatók kíméljetek) a szinte lapos szakaszon hallom a hátam mögül: 'vorsicht'! Nem tehetek mást!!! Tartom az irányomat, azaz egyenes siklás lefelé! (Ha irányt változtatok, hirtelen befordulok, biztos a rossz oldalra sikerülne!) - FIS-10 ide, vagy oda, hiába a felülről jövő kell, hogy figyeljen, de ha hátulról már nem tud elkerülni, akkor legalább ne 'keresztezzük' egymást.
A hátam mögül jövő hang egy kicsit érdekesnek tűnt: nem egy gyerek akar elütni? De bizony! El is ütött! Ő lehetett vagy 28-30 kiló, én vagyok szereléssel együtt 85 körül. Mit gondoltok, ki volt jobban megijedve? Neki leoldott a léce, én állva maradtam, visszamásztam, tisztáztuk, hogy semmi baja (a léce leoldott,, de pillanatok alatt visszacsatolt, a környezetünkben lévők is megnyugvással vették az esemény rendeződését).
Két forduló után ugyanezt az ifjú titán 6-8 éves gyereket láttam, ahogy slusszban, leszegett fejjel, minden buckára rávezetve ugratósan, semmivel sem törődve száguldozott lefelé.
Még jó, hogy most "ütött" el és nem 2 évvel később. WFeri

A hétvégén történt Lomnicon, a felső piroson, hogy az első komolyabb szűkületben egy snowboardos elkaszálta az ugyancsak snóbordozó kolléganőmet. Egy lila folttal és egy kis ijedtséggel megúszta az esetet. Az okozó is elesett, de még meg sem állt, lendületből felpattant és továbbhajtott.
Annyira gyors volt az eset, hogy semmilyen szemályleírást nem tudtunk volna adni. Mindketten valami kék ruhára emlékeztünk.
Döbbenetes volt. Annyi tanulsága van az esetnek, hogy ha ilyennek szemtanúja vagyok, megpróbálom memorizálni az eseményeket, résztvevőket.
Balesetmentes csúszászt mindenkinek!

Milyen "szálakat" is érint ez a nagyon hasznos topik?

- Cserbenhagyás
- A felelőtlenül megválasztott sebesség
- A másokkal való nem törődés
- A jelen helyzet elfogadása, mint elkerülhetelen dolog, ami hozzátartozik a sízéshez
- A sízés közlekedési szabályainak egyéni értelmezése
- A sípálya kvázi kisajátítása, (hülye aki ott van ahol én menni akarok)
- Egoizmus, mások semmibe vétele, trágár emberek
- Téves elképzelés a jól síelő 3 méteres sávjáról, (ez különösen fontos)
- Csoport előtt síelő személy azonos platformra helyezése a kvalifikált oktatókkal

Ha ezeket a szálakat egy csokorba kötjük és magunkkal visszük, hasznos segítőnk lehet a sípályákon.

Repárszky László
A Kanyarsí Klub állami vizsgás ** síoktatója
http://www.kanyarsiklub.hu

attól függ milyen az a piros, alibi vagy tényleg egy igazi. azokra a piros pályákra,amiken viszonlyag sűrűn fordul elő "utazós rész" (lsd Gerlitzenen Klösterleabfahrt) előszeretettel viszik a kezdőbb (de nem teljesen kezdő!) csoportokat is. egyébként egy síoktató megtudja itélni,hogy a csoport milyen tudású, meg eleve a síiskolákban blau, rot és schwarz kat-ba vannak tudás szerint beosztva,így ha a síoktató egy új csoportot kap,akkor ezek alapján is tudni fogja, hogy velük hova mehet.

mellesleg meg nem lóverseny a sízés, ha úgy van akkor megvárom az alattam kígyózó csoportot:)

Elbeszélünk egymás mellett, tehát hagyjuk abba, nincs sok értelme.

Üdv!

A téma valóban nagyon komoly, és elszomorító is! Én csak 5 éve síelek, de viszonylag jó szintre elértem.. Oktatóval kezdtem síelni, amit mindenkinek ajánlok is! Szóval.. Az oktató első dolga volt ismertetni a pályák írott és íratlan szabályait! És ezek szerint mindig a hátulról jövő a hibás.. Ez szerintem jogos is! De nem is ezért írok. Már voltak pozitív és sajnos rossz tapasztalataim is! És ez sajnos a mi kultúrálatlanságunkat jelzi.. Történt ugyanis, hogy estem egy óriási nagyot teljesen magamtól! A léceim szanaszét repültek, én meg az első sokkot feldolgozva felültem a pályán..:) Nekem mulatságos volt a dolog, de a körülöttem sízők eléggé megijedhettek, mert egyből kb 10-en kérdezték meg, hogy rendben vagyok-e! Nem volt semmi bajom, de ritka jól esett, hogy számomra ismeretlen, külföldi emberek próbáltak segíteni nekem. Ez a pozitív példa.. És íme a rossz: tavaly Koralpe-n síztünk. Éppen az új lécem határait próbálgattam, amikor egy vadállat boardos hátulról elgázolt! Tudom, hogy előfordul az ilyen, nem is kifejezetten zavart. Egyből meg is kérdeztem, hogy van-e valami baja. Én, aki szabályosan sielt! Ekkor kiderült, hogy a kedves boardosunk is magyar. Persze nem a "ne haragudj, én voltam a hibás" szavakból! Oltári káromkodásban tört ki. Idézem: "mi a jó k**va anyádat bénázol itt, te balfasz! Húzzá vissza apádba te bu*i!" Hirtelen köpnyi-nyelni nem tudtam! A boardos felpattant és elhúzott! Na mondom ez igen! Ez a magyar kultúra! Irány Európa mi?! Elszomorító... Csak ennyit szerettem volna közölni. Nem tudom, mi lehet a megoldás erre, de nagyon gyorsan rá kellene találni!

Sok havat, és balesetmentes csúszást mindenkinek az elkövetkező idényre!

Kedves Anna! Azt hiszem ezt hívják zéró toleranciának. Mindenkinek van olyan hogy elösször van piros pályán, csak úgy tud másodszor meg harmadszor is ott lenni. A másik meg hogy képtelenség megállni? Egy ilyen csoportot azért már messziről lehet látni. Jómagam ilyenkor félreteszem a sportos, száguldos kedvemet és előveszem a játékos formát. Lelassítok, tekergőzök egy keveset közöttük és úgy megyek tovább. Igy nem rontom el sem a saját sem mások (esetleg kezdő) szórakozását sem.
De erről szivesen olvasnám profi oktató véleményét is.

Elmondom az én tapasztalatom, hisz én is voltam kezdő, és én is így tanultam síelni.
Van egy csoport, kb. 20 főt számlál. Elindul elöl az oktató, mintegy jelezve, hol forduljanak a többiek. Az oktató után elvileg láncszerűen jön a többi síelő, egész pályát kihasználva.
Mivel sokan vannak -mert 20 ember egy közepes szélességű pályán, egymást követően soknak számít!- , szinte képtelenség elmenni mellettük. Ehhez még hozzájön, hogy kezdő csoportról van szó, így a tagok még nem tudnak biztosan a lécen még állni se, nemhogy irányítani, és ugyanott fordulni, ahol az oktató! Mi lesz ebből? Teljes kavarodás. Nálunk volt olyan, hogy a csoportból két ember majdnem frontálisan ütközött.
Mindezek kezdő, kék pályán nem háborítanak fel, hisz arra valóak. De ha egy ilyen csoportot felvisznek egy piros pályára, akkor igenis felemelem a hangom.

Kedves Anna! Nincs nagy tapasztalatom, de eddig úgy tanítottak, hogy az oktató csoport, ha egymás után síel , kifele jelzi a haladási irányát, sebességét, mintegy biztonságot kölcsönöz az előrenéző, jó síelőnek. Mutatva, hogy hol tudja biztonságosan elkerülni a csoportot.

Ha ez nem ül, szívesen veszem kiigazításotokat.

Ezt sajnos én is elég gyakran tapasztalom. Az oktatók felviszik a kezdő/középhaladó csapatot egy olyan pályára, ahol az addig megszerzett tudásuk nem elég ahhoz, hogy biztonságosan, nyugodtan tudjanak síelni. Vannak min. 15-en, egymás után, láncban fordulnak, kihasználják a pálya teljes szélességét, én meg fentről jövök, viszonylag nagy sebességgel, és kénytelen vagyok megállni, ill. bevárni, amíg ők újra egy sorba állnak. Félreértés ne essék, nem esik nehezemre megállni, de ők sincsenek ott biztonságban, hisz vannak olyan síelők, akik a lánc-sor közepébe beszáguldanak, az ott lévő tagok pedig gyakran ijedségből is elesnek.
"A jó síelő 3 méteres sávon belül síel." Ezt mindig betartom, és akkor nem kaszálnak el hátulról, mivel kiszámítható, hol fogok fordulni.
A cserbenhagyásról annyit, hogy ez sajnos kultúra kérdése. Mi magyarok nem épp a jólneveltségünkről, kultúráltságunkról vagyunk híresek, és ez meg is látszik a sípályán. Tapasztaltam már a különbséget, milyen az, ha egy magyar vagy egy osztrák üt el. Egyéni vélemény, de én jobb szeretem, ha egy külföldi jön belém, ő legalább segít, és egy "Boccs!"-csal nem megy tovább.

Az én heppem, a bukkanó, vagy domb mögött trécselő sielő vagy boardos csapat. Például Kreischbergen hihetetlen, hogy az alsó fekete pályán nem lehet folyamatos tempóba jönni mert tele van a pálya tudásszintjénél jóval gyengébb tudású, "max. 2 kanyar, 1 perc pihenő" tipusú titánokkal. Nációtól független, hogy senki sem a pálya szélén áll meg. Biztonságról, gyerekeim kis koruktól bukóban sielnek, bringáznak, gerincvédőben versenyeznek. Teljesen természetes, hogy felveszik. Érdekes, hogy a legtöbb sérüléstől nem az eséseknél védte Őket, hanem a lifteken a ki-beszállásnál.

azért nem mindig a hátulról jövő a hibás.. hiszen ugyanúgy nem szabadna hirtelen megállni a pálya közepén, vagy elindulni felfelé nézés nélkül stb. egyébként (bár ez benne is van fis10-ben), én ha viszonylag rövid íveken megyek, majd balra, vagy jobbra egy nagyobb-az eddigiektől eltérő- ívet akarok húzni,akkor már ösztönszerűen mindig felnézek, hiszen azt azért nem várom el egy sportosabban sízőtől,hogy ilyen hirtelen reagáljon egy gyors irányváltoztatásra. tudom,hogy ütközés esetén ő lenne a hibás, de akkor is ! szerintem ezen a ponton vitatható a FIS10

Valójában a képzetlenségből és tapasztalatlanságból következik ez a fajta felelőtlenség. Mint már fentebb említettem, sok síelő úgy megy, hogy nem is tudja, hogy léteznek a sípályákon kötelezően betartandó közlekedési szabályok. A pereskedés pedig nem szubjektív kérdés. A közutakon sem magunk döntünk a következményekről, s ha az okozó elszökik, a csebenhagyás csak súlyosbítja a cselekményt. Így van ez a sípályán is, ha megvan az okozó, az esetek többségében az ügyészség indít eljárást. Amint a sérültek felgyógyultak, lesz egy helyszíni szemle, ahol profin síelő igazságügyi szakértő megnézi, hogy milyen szinten síelnek a "szereplők". Ha akár a vétkes, akár a szenvedő fél nem a tudásának megfelelő helyen volt a balesetkor, eleve "rossz pont", ami befolyásolja az ítéletet. A tárgyalás a helyszínen szokott lenni, a bíró is jól síelő személy. A síelés csodálatos! De a sípályán történő jogi eljárás nagyon - nagyon lehangoló és kiábrándító. Jobb elkerülni. De természetesen nem cserbenhagyással, hanem megelőzéssel.

Balesetmentes 2006 - 2007 -es szezont kívánva maradok tisztelettel:

Én nem értem, mit gondol az, aki szándékosan olyan sebességgel megy a pályán, hogy nem tudna megállni. Különösen, ha mások is vannak a pályán. A hátulról ütközők pedig teljes joggal hibásak.

De ha megtörténik a baleset, akkor már mindegy, hogy ki a hibás, ugyanakkora baj van. Tehát tény, hogy nem a mi feladatunk, hogy figyeljük a mögöttünk levőket, de -ha már ők ezt nem teszik meg- akkor mi tegyük meg.

Én például megpróbálok felnézni, ha hirtelen elkanyarodok(elvégre nincs index). Sokszor van olyan, hogy valaki azt hiszi, elég messze kerüli ki a másikat, de aztán az hirtelen irányt vált, és puff.

Ilyenkor persze mindenképen a háulról jövő a hibás, de elkerülhető lett volna a baleset, ha felnéz az első.


Én nem hiszem, hogy a pereskedésnek értelme lenne. Annyi bonyodalommal jár, hogy nem éri meg, és a pénz behajtása igencsak kétes.

Ha pedig pénzt nem várhatunk, akkor már csak arra jó az egész, hogy a másikat (és magunkat) megszivassuk vele.
És talán annyi cserbenhagyás se lenne, ha -miútán a tettes ottmaradt segíteni, ahelyett hogy elfutott volna- helyből azzal indítunk, hogy bepereljük.

Igen, ha meg nem szökött volna az okozó!

Viszont, hogy ne engedjük elmenni, hogy igazoltassuk a személyét, kell hozzá egy kis lélekjelenlét és határozottság.

FIS 10, 10. pont:

Akár szemtanúja, akár részese a balesetnek, akár felelőssé tehető, akár nem, a síelő köteles személyi adatait felszólításra rendelkezésre bocsátani.

Sokan elfelejtik, pedig ha jol tudom pl. ebben az esetben karteritesre perelhette volna be a sertett a gazolot. Mintha nemet TV adasban hallottam volna mar ilyen esetrol. Nem vagyok jogasz, mukodik ez otthon is?

"Nincs mit tenni, benne van a pakliban." ?
"félni nem kell meg felfújni az ügyet sem."?

Nekem karakteresen más a véleményem. Igenes félni kell, (jobb félni mint megijedni). És igenis fel kell fújni, és világgá kell kürtölni.
Sőt, fel kell lépni. Fel kell világosítani. A megelőzés érdekében kampányokat kellene folytatni.
Amúgy pedig meggyőződésem, hogy az un. őrültek kevesen vannak. Viszont látom, (síoktatóként sok időt töltök a sípályákon) hogy egyre több amatőr síző képzeli magát versenyzőnek. Jellemzőjük a beszűkült, csak magukra, senki másra nem figyelő haladási mód. És az is jellemző, hogy fogalmuk sincsen arról, miszerint a sípályákon vannak kötelezően betartandó közlekedési szabályok. Ez ellen igenis lehet, és szükséges is tenni.

Most márc. 14 -én, engem is elütött hátulról egy (gondolom a zajló versenyek hevétől tüzet fogott) snowboardos magyar fiú. Amikor kérdőre vontam, még neki állt feljebb. Hogy jövök én ahhoz, hogy úgy csinálok oldalra egy kanyart, hogy nem nézek előbb hátra, hogy nem jön - e ott valaki.

FIS 10 (nemzetközi síkressz):

4. Pont. Előzhetünk fentről vagy lentről, jobbról vagy balról, de csak akkora távtartással, hogy a megelőzott síelőnek elegendő mozgástere maradjon.

Én úgy tapasztalom, hogy a legtöbb más által okozott baleset az előbb említett 4. pont megsértéséből ered.

Féreértés ne essék, nem a gyorsan haladás ellen vagyok. De fontos, hogy tudjunk lassan is menni, akár fekete pályán is. És tudjunk megállni, ha szükséges. És szükséges megtanulni a "defenzív vezetést" a sípályán. Állandóan figyelni, és ha mi vagyunk hátul, és előzni akarunk, nem kicentizni, hanem a lehető legmesszebbre elkerülni a másik síelőt, mert sosem lehet tudni, mikor kezd bele egy előre nem kiszámítható manőverbe.

Kedves síelők és boardosok!
Tegyünk a tudatlanság és a felelőtlenség ellen. Tegyük szóvá, ha olyasmit látunk, amiből baj lehet. Legyünk igényes, felelős síelők.

Ilyen mindíg volt (bár kevesebb) van és lesz. Nincs mit tenni, benne van a pakliban. Combcsonttörést nem lehet protectorral kivédeni, és ahogy írtad önerőből se. "őrültek" mindíg vannak, és lesznek is. Köszönjük, hogy leírtad, remélem sokan tanulnak belőle. De mindenkinek számolni kell ezzel, de félni nem kell meg felfújni az ügyet sem. Az utakon is vannak őrültek, balesetek miattuk, halálos áldozatok. Nincsenek nagyobb számban a síbalesetek sem. Sajnos nem lehet megszűrni, h ki mehet ki a pályára, ki a felelőtlen. Mindenkinek további biztonságos síelést kívánok a szezonra!

Az alábbi levelet kaptuk ma, és úgy gondoltam, hogy közzéteszem itt a fórumon.

Tisztelt Szerkesztők!

Egy szomorú balesetről kell beszámolnom, amely tegnap (márc. 15.) délután kb 15.30 kor történt Ausztriában, a stuhleck-i sípályán.

A 12 éves Székesfehérvári Rékának és családjának gyönyörű napja volt tegnap egészen délután fél négyig. Ekkor egy fiatal magyar nő kamikaze módjára frontálisan nekiment a pályán lassan, óvatosan síelő Rékának, akit egész nap édesapja követett és óvott minden veszélytől, az ütközést azonban nem tudták kivédeni. Ezután a hölgy megállt, megkérdezte a fájdalomtól sikító kislányt és a rémülettől kétségbe eső szülőt, hogy mi a baj, majd ugyanazzal a lendülettel eltűnt. Szerencsére volt több segítő is, akik értesítették a sí mentőket, akik hamar próbáltak segíteni, de kiderült a baj komolyabb, mert a kislányt nem lehetett megmozdítani, annyira fájt a combja.

Ekkor teljes pályazárlatot rendeltek el és pár perc múlva mentőhelikopterrel szállították a kislányt a Wiener Naustadti kórházba, ahol combcsont törést mutatott ki a röntgen. A kislányt elaltatták, majd az elmozdult csontot visszaillesztették és a lábát begipszelték, a további operációk lehetőségéről a hétvégi hazaszállítás után, itthon kell majd dönteni.

Tudom, hogy vannak ennél komolyabb balesetek is, hiszen régóta síelek magam is, és halottam már több halálos balesetről is.

Amiért mégis írtam Önnek, az az, hogy felháborítónak tartom azt, hogy sokan felelőtlenül választják meg a sebességüket a sípályákon, nem figyelnek arra, hogy vannak kezdők, egészen pici, törékeny gyerekek, akikre sokkal jobban oda kellene figyelni és távolabbról kellene kikerülni őket. Az pedig több mint felháborító, hogy ha mégis történik egy ilyen baleset, akkor az egész sípálya összerezzen, megijed és próbál segíteni, kivéve azt az egy embert, aki az egészet okozta.

Szerintem a cserbenhagyás a legnagyobb felelőtlenség ilyen esetben. Ezért írtam Önöknek, hátha tanul belőle az ismeretlen nő és talán mások is.

Köszönöm türelmét!
Tisztelettel: Bánhegyi Gábor (síoktató, testnevelő tanár)