Múlt szombaton töltöttünk itt egy csodálatos napot. Mivel eddig csak kék pályákon vitézkedtünk, ezért a 4 üléses aljában parkoltunk és először a 2-es pályán lejöttünk kétszer, de másodikra már a piros ágát is bevállaltuk. Nagyon élveztük a csúszást. Aztán a 3-as átkötő szakaszon át váltottunk a 2 üléses felvonóra. A 4-es pályán a piros ágat is "bevettük". Majd fenn találkoztunk ismerősökkel, gyakorlott síelőkkel, akik nagy nehezen rábeszéltek az 5-ös pályára.

Eredendően elzárkóztunk ettől, mert tavalyról Klippitztörlben rossz tapasztalataink voltak a csákányos felvonóval kapcsolatban. Ott nagyon jeges volt, nagyon nehéz volt a pályán maradni. Egyszer ki is estünk. Ezért itt már nem akartunk kockáztatni. De ismerőseink azt mondták, hogy a gyönyörű 5-ös erdei pályát vétek lenne kihagyni. Végül engedtünk a szelíd erőszaknak és lecsúsztunk. Nagyon klassz és változatos volt.

A felvonónál kaptunk egy jó tanácsot arra nézvést, hogy hogy lehet annak ellenére pihentetni a lábat, hogy "lábon" megyünk fel. Azt javasolták, hogy előre kell terhelni és az pihentetőbb. Be is jött, mert semmi gondunk nem volt. Oly annyira tetszett, hogy még egyszer lecsúsztunk.

Mire visszaértünk már délutánra fordult az idő. Ekkor elindultunk a 4-es pályán, hogy még párszor lecsússzunk, de a napsütés hatására nagyon bekásásodott a pálya. Helyenként szinte "fogta" a lécet. Úgyhogy nem mentünk már itt vissza, hanem átkötöttünk a rövid csákányoson a 2-es pályára és ott lecsúsztunk.

Innét úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a Papageno gondolával a szemközti hegyre, mert azt nem sütötte úgy a nap. Oda mi már a feleségemmel csizmában mentünk fel egyet hüttézni. Ismerőseink viszont csúsztak és utólag azt mondták, hogy szerintük mi is bevállalhattuk volna a piros 1-es pályát, maximum a végén a feketébe hajló célegyenest kerülhettük volna el az erdei kéken. De ekkor már majdnem 4 óra volt, így ezt most elengedtük, jövőre megpróbáljuk.

Nagyon klassz és változatos ez a pályarendszer és nagyon jól esett ismerőseink dícsérete, bátorítása, miszerint jól síelünk, csak egy kicsit nagyobb lendület/sebesség kell az előrelépéshez. De alapvetően jól fordulunk, jól helyezzük át a testsúlyt. Ez nagyon sokat jelentett nekünk.

Bár tapasztalataink azt mutatják, hogy az osztrák síterepek alkalmazottai sokkal inkább odafigyelnek a vendégekre, mint Cerknoban az ottaniak, de itt Filzmoos-ban ez még inkább kitűnt. A felvonó kezelő mindig lassított, ha kis gyerekesek szálltak ki. A csákányosnál segítettek nekünk beszállni, és mindenhol hangosan köszöntek, mosolyogtak.

A síelés után sétáltunk egy órácskát a szép házak között és eljutottunk egy lóistálló melletti régi kisvendéglőhöz, ahol mindenki ivott egy italt. Remek nap volt ez, ide majd a gyerekeinkkel is visszatérünk.