Endre! Köszönöm!
No igen. Ezt a 95 kilós testet egy lábra guggoltatni - feladat. Ám ha ez kell, akkor addig amíg...
Bevallom, ha leguggoltam a lában mögé, akkor eldőltem, mert nem tudtam felállni. Ha a talpam letettem hanyatestem. Mikor mutattam ezt másoknak, akkor ők szintén eldőltek. Valahogy eszembe sem jutott, nem is mondta senki, hogy ez bizony fontos. Azaz, volt egy kedves ember a társaságban aki mondta, hogy ő ha jön egy ilyen túrára, akkor bizony már három hónappal előtte gyakorolja a guggolásokat. Nem értettem, ugyanúgy, mint mikor valaki egy beszámolóban azt említette, hogy nem érezte magát olyan erőnlétben, hogy azon a pályán lejöjjön. Csodálkoztam. Naívan azt képzeltem, hogy van egy két kilométeres pálya és zsupsz. Ezzel szemben azt látom, hogy mindenki megáll valahol a pálya szélén. Pihenni. Én pedig ostobán az utolsó leheletig rohanok az utolsó liftig nulla erőléttel, mert meg akarom...
Köszönöm még egyszer a segítséget, tanulok belőle!
(Mert jövőre születik megint néhányszáz ember aki eldönti, hogy síelni akar. Talán mindez nekik is segítség lesz. Ez a kis "okoskodásom".)
Keresés
21 cm
