Amit látok. Mindenki síel valahogyan. Ahyogyan tanulta vagy kialakult neki.
Mondják, hogy a világon a leggyorsabb a gondolat. Igen, a reflex után. Mert elképzelhetetlennek tartom, hogy gondolkodjam a teendőkön tempónál. Persze nem tudom gyakorolni a buckát, jeget, az elémcsúszót, bukót, de biztosan vannak olyan dolgok amit a hó hiányában is lehet. A tartást, a guggolásokat, a fordulást, a kéz és lábmozdulatokat. Akár léccel a lábamon is. Egy garázsban. (Mert emlékeim szerint gyerekként sokat estem, hát gondoltam itt is a felállást kell gyakorolni - ami váltakozó sikerrel be is jött. Igaz nevettek rajtam, mert mondtam, hogy meg kell fordulnom, mert csak erről az oldalról felállást gyakoroltam, a másik oldalamról nem megy, mert ott volt a kocsi. Aztán került egy jóbarát és rájöttem, nem kötelező elesni.)
Tehát - kezdőként - nem látom akadályát, hogy az ember felkészült legyen. Tudatosan, erőnlétben és legyen némi elképzelése, mit mikor hogyan és hogyan másképpen csináljon.
Erről kezdtük a beszélgetést.
Mert a pályán mindenki lejön valahogyan, még akkor is mikor szinte mindig van akadály és nehézség is ami előre nem kiszámolható, de tervezhető. Gondolom egy kanyart akárhogyan tervezek és kivitelezek minden elméleti tudást felhalmozva, ha éppen ott és akkor ez pont nem jön össze.
Kattints a képre a videó megtekintéséhez:
Például akiket figyelek is - nem csak akiről szól, hanem a mellette futókat is.
Köszi!
.☺
Keresés
42 cm
