Az igaz, hogy mindkét tecnikát lehet szépen is és csúnyán is művelni. Én is láttam már olyan hagyományos sízőt, aki teljesen hátra dőlve, összeszorított lábakkal rángatta maga alatt a lécet. De a carvingnál is van aki szebben és van aki kevésbé szebben csinálja.
Azonban a carving mozgása nekem folyamatosabbnak tűnik. Egyik kanyarból ki, a másikba be. Nincsenek hirtelen mozdulatok, és ezért nekem a carving mozgása szebbnek tűnik.
Ha a biztonságos csúszást nézzük, akkor úgy látom, hogy nálad a farolós a nyerő. Ezt érzed biztosabbnak. Én éppen az ellenkzőjét tapasztaltam. Amióta használom a carving technikát, én biztosabbnak érzem magam. Talán azért, mert terpeszben, mindkét lécet terhelve könnyebben lehet korrigálni. És így merek gyorsabban is menni.
Abban egyetértünk, hogy ahol van rá mód, ott használjuk ki a lehetőséget és "karmoljunk rendesen", még akkor is ha a pályának csak egyes szakaszain lehet ezt megtenni. Mert ez olyan plussz élvezet, amit a hagyományos technika szerintem nem tud megadni.