"Képzeld el, hogy rézsút haladsz párhuzamos léceken és fordulni szeretnél. "
Ha a hegy felé akarok kanyarodni, akkor elbillentem a lécet a hegy felé és a léc kanyarodni fog a hegy felé, amíg meg nem áll. Ugyanezt megcsinálom a másik irányba is. Többször megismétlem a gyakorlatot mindkét irányban, majd összekötöm a két ívet. Ez alapgyakorlat. Én nem látom bonyolultnak.
"Bokáiddal kell élére állítani a léceket, ami nagyon szokatlan mozdulat."
Réges-régen, amikor még alacsony szárú bőrbakancsban síeltünk, akkor valóban bokából kellett élére állítani a lécet. Mikor katona voltam, akkor magasabb szárú surranót használtam, és talán még erre is igaz volt, hogy bokából kellett élezni vele. De a kemény műanyag bakancsban ez nem így van. A bokám meg sem mozdul benne, lábszárral billentem el a cipőt és vele a lécet is. De ez ugyanígy van a sodródásos élezésnél is.
"Ehhez tehermentesíteni kell a léceket először, lábhajlítással. "
Szerintem nem kell feltétlenül tehermentesíteni, de lehet úgy is. Élre billenteni tehermentesítés nélkül is lehet. Biztosan láttál már olyan videót a YouTube-on, amikor guggolva carvingolnak, szinte a lécen ülve. Ebben a testhelyzetben lehetetlen tehermentesíteni, mégis tudnak élen menni, és az élváltás is működik. Tehermentesíteni csak a hagyományos fordulóhoz kell, mert teher alatt lehetetlen elfordítani a lécet. De carvingnál nem te fordítod el.
"Ez nehéz dolog, úgy érzi az ember, mintha elvesztené uralmát a lécei fölött."
Én még sohasem éreztem ilyet.