Melyik a jobb: a karving vagy a párhuzamos-farolós technika?

Gyanítom, hogy nem a régi lécek lécek alakja volt az oka annak, hogy a meg sem próbáltak ezekkel carvingolni. Inkább a bőr sícipő.
A 60-as években, de még a 70-es évek elején sem nagyon terjedtek el a kemény műanyag cipők. A puha bőrbakancsban pedig nagyon nehéz lett volna (szerintem lehetetlen is) élen tartani a lécet. Örültünk, ha enyhén élezni tudtunk, de többnyire a léc a talpán futott.
Erről van egy érdekes tapasztalatom, ami keveseknek adatott meg, talán még az idősebbeknek sem. 1975-ben vettem az első műanyag bakancsomat Jugoszláviában, Alpina gyártmányút. Ezt könnyű volt megszokni, és már évek óta élveztem a műanyag cipő előnyeit, amikor behívtak katonának. Mivel ott csak katonai szerelésben lehetett síelni, így kénytelen voltam visszaállni a surranóra, amely ugye puha bőrből készült. Kb. két hétre volt szükségem, mire "újra" megszoktam a bőrbakancsot és tudtam vele rendesen csúszni.
Az idősebbek közül szinte mindenki átélte a bőrbakancs-műanyagbakancs váltást, de hogy műanyagról álljon vissza valaki puha bőrbakancsra (még ha ideiglenesen is), az szerintem csak kevés síelővel fordult elő.