2021.01.19. - Fertő-tető / Muntele Mic

Január eleje van, az év végi chopok-i csúszást még a lábaimban érzem.
De a szlovák síterepek bezártak, az osztrák nyitás csak nem akar közeledni........viszont szlovénia kinyitott, negatív PCR-rel lehet is menni, de 24 óránál frissebb kéne a határra, ami nem egyszerű/olcsó pláne, ha csak 1-2 napra mennék.

Tovább böngészve a lehetőségeket, megakad a szemem Románián, ahova after-covidosnak nem kell teszt sem, lehet szállást foglalni és a síliftek is egyre több helyen működnek. Nem mellékesen ígéretes a havazás előrejelzés is, leginkább a Déli-Kárpátokra, ahol akad is pár síterep...
(időközben változott a helyzet, magyarok korlátozás nélkül beléphetnek RO-ba, teszt nélkül)

...és végre újra úton, még ha kicsit nehézkes is volt a hajnali indulás, mert persze mindent összekészítettem/bepakoltam, csak a telefonom maradt otthon. Fél óra mínusz, de az optimizmus töretlen, bízva abban, hogy a napi szívás talán ezzel le is van tudva.
Gyorsan fogytak a km-ek, hamar elértük a határt, amit pár perc várakozás után magunk mögött is hagytunk, hogy aztán a továbbiakban is javarészt autópályán haladjunk. Csak 90 km ami országút, ebből egy bő 20km igazi hegyi út vagy 1200m szinttel, és végén meredek szerpentinnel, ahol havas körülmények között elkél a 4x4 vagy a hólánc. Az út profilja/távja kb ua. mint ha Hockrar-ra mennénk BP-ről, csak itt az utolsó 20km-en még valamivel nagyobbat emelkedik az út.

Már a völgy is havas volt és ahogy haladtunk felfele masszívan hízott tovább a hó, a végső 5km-en már kisebb hófalak között vezetett az út, így a jókedv sem hiányzott....egészen addig, amíg a fahatár tartott, mert felette hóvihar és rossz látási körülmények fogadtak. Gyors beöltözés a metsző hidegben, majd irány a jegypénztár.

Szerencsére hamar meglett a keresett "lift társaság", mert bizony itt is van vagy 3 különböző. De minket csak az érdekelt, amely a hegy túloldalán üzemelteti az új 6-os ülős liftet is vagy 400m szintkülönbséggel, csupán egy kezelt pályával, de bőséges freeride lehetőséggel.....és ekkor hidegzuhany, a kassza zárva a kölcsönzős srác meg közli, ma nem megy a 6-os lift a rossz idő miatt, csak a húzós ami csupán 130m szintet visz fel a hegy lankásabb oldalán. Kapjuk elő a telefonokat, mert útközben még láttuk webkamerán, hogy megy az ülős lift….. egy örökkévalóságnak tűnik, mire a hegyen gyenge adatkapcsolat betölti a stream-et....és a lift még mindig jár.

Irány át a húzós felvonó aljához, mert csak azzal lehet átjutni a hegy túloldalára, de ott kassza semmi, csak a liftkezelő gépháza, az ajtón "NO ENTRY" felirat. Megkérdezzük az ott álló board-os srácot, hol lehetne jegyet venni, mondja ott kell bemenni azon a NO ENTRY-s ajtón :)
Ahogy megyünk be a liftkezelő srác elviharzik mellettünk, kérdésünkre annyit vet oda, menjünk csak be. Ott egy kedves csajszi fogad, már nyúl is a plasztik kártyákért, de csak a húzós liftre adná. Mondjuk, hogy a másik lift is megy a webkamerán látottak szerint. Kicsit mentegetőzik, hogy bár ő a manager, de nem is tudja mi van odaát a másik lifttel, majd még egy kevés telefon nyomkodás után mondja ok, itt vannak a jegyek mindkét liftre 50 lei/db áron, mert már benne járunk a napban, meg az időjárás sem valami kegyes. Azt még hozzáteszi, hivatkozzunk majd „manager Biancára” a másik liftnél, ha a kezelő nem akarná elfogadni a kártyáinkat.

Felmegyünk a csákányossal, a hegytetőn viharos szél, látótávolság a nullához konvergál, inkább úgy döntünk első menet legyen még a csákányos mellet, mielőtt átcsúszunk.
Lefelé tapogatózás, csak a lift homályos körvonala ad valami támpontot, mert a hegyoldal teljesen fa mentes.....inkább kell hagyatkozzunk a belső érzékekre, mint a látásunkra.
Bár szélnyomott, de már a hegytetőn is egész jó a hó, és ahogy haladunk lefelé egyre lazább és mélyebb. De sokáig nem maradtunk ezen a részen, a túloldal szélárnyékos részei még többet ígértek. A csúcsra érve ismét "classic deltás" idő, a gerincen futó lankás átcsúszón csak a pályaszélek tűzése az egyedüli, ami kitűnik a vakító fehérségből...aztán végre lefordul a pálya a másik völgy felé, ritkás fenyvesek tűnnek fel mindkét oldalt, ez megváltás a hegytető után.
Egyből bátrabban húzzuk is az íveket az érintetlen friss hóban, de egy patakmeder gyorsan megálljt parancsol és újra a pálya felé terel, mert kellően mély ahhoz, hogy ne lehessen simán keresztezni, könnyen be lehetne ragadni. Valamivel lejjebb csak találok egy átcsúszási lehetőséget, de itt már elég lankás a terep és megfog a mély hó, lassú a haladás le a liftig, de azért pár jó szakaszba belefutok még......következő körre meg is van a terv, bizony előbb kell fenn beszállni...


Lenn persze a kapu nem enged be az ülős lifthez. Jön a kezelő, próbáljuk neki angolul/németül magyarázni, hogy mi a szitu. Mondja ok, de rá kell fizetnünk, ha ezt a liftet is szeretnénk használni...én mondom újra németül, hogy beszéljen manager Biancával. Bemegy a liftházba, majd kisvártatva jön és mondja/mutogatja menjünk egy kört addig ő telefonál. (liftkezelő kicsit beszélni német szerencsére:)

Liften szinte egyedül megyünk felfelé, lessük a lehetőségeket, de hamar megint ködbe vész a táj, a gerincre érve csontig hatoló viharos szembeszél, a sisakon és fullface maszkon keresztül is utat talál a -10-15 fokos szél, alig várjuk, hogy a kiszállónál legyünk már, mert bár a liftnek fűtött ülései vannak, de a plexit már lefelejtették róla. Mire felérünk a szemüvegek teljesen eljegesedtek, szinte semmit nem látunk, leolvasztjuk/lekaparjuk, de pár perc múlva ismét tiszta jég.

A sínapjaim jelentős részében csúszok viharos "szar időben", mert ilyenkor vannak a legjobb havak, nyoma sincs zsúfoltságnak... ..valamit-valamiért, de ez a nap az én tűrőképességemen is túl ment. A legnagyobb gondot, a hely kiváló torlasztásos mikro klímája adta, mivel ÉNY-i irányból kb Eplény tudná leárnyékolni, köztük meg közel 400 kilométernyi alföld ;)

Ezen a napon, is erős ÉNy-i szél volt, fenn egész nap havazott, lenn a völgyben a szállásra menet pedig megcsodálhattuk a naplementét :)


És elérkezünk a hely legnagyobb hiányosságához is, hogy minden lift a fahatár felett, esetleg minimálisan alatt indul, a völgyből feljövő régi ülőszékest pedig nem üzemeltetik már. Fájt a szívem, mert a szerpentinen felfele autózva csodás erdők mellett haladtunk el, nagyon jó lett volna a vakító fehérség és erős szél elöl a fák között menedékre lelni. Ahogy a síterep grandiózus fejlesztési terveit nézegetem, a helyzet nem fog változni, maradnak a fahatár felett a tervezett újabb liftek is. :(

....azért csak keresztül verekedjük magunkat a hegytetőt és gerincet uraló ítéletidőn újra és újra, egyre beljebb merészkedve a lift alatti szűzhavas részekre, csak néha keresztezünk 1-1 nyomot, szinte nincs ember rajtunk kívül ezen az oldalon. Egyszerű dolgunk továbbra sincs, mert a hegyoldal bizony gazdagon meg van szórva patak medrekkel, így a beragadás mentes nyomvonal megtalálása igazi kihívás, a mai látási viszonyok mellett, helyismeret nélkül pedig szinte lehetetlen. Lassan a szürkület is közeledik, a nap végére szinte a lift völgy állomásáig ereszkednek a felhők...visszatérünk a csákányos lift oldalára, még tolunk pár kört a lift mellett majd vissza csúszunk a kocsihoz.


Vegyes érzésekkel távozunk, ezen a napon igazán meg kellett küzdeni az elemekkel, hogy élvezhessük a mélyhavas freeride-ot. Ugyanakkor felfedeztünk egy olyan helyet, ahova talán soha el sem jutunk, ha nincs ez a pandémia. Egy dologban biztos vagyok, hogy ide még vissza kell jöjjek jobb látási körülmények idején.