Galyatető

Ma kipróbáltuk a galyatetői sífutó pályát feleségemmel és kisfiammal. 9 körül érkeztünk, és a túristacentrum parkolójából indultunk a kilátó felé, majd hátul a kék ösvényen. Feleségem egész jól bejelöttö, és 5 éves kisfiam is idővel elbotorkált a sífutó lécen.
Nagyon szép havas táj volt, és a focipályán szép síma volt a hó, jó lehetett rajta tanulni. Amikor már elég magabiztosak voltunk, akkor én felfedeztem, és a családdal együtt mentünk két kört a 2-es (legkönyebb) pályán.
Utána én mentem pár plusz kört, illetve kipróbáltam a 3-ast is (nehezebb, meredekebb emelkedő és lejtő), ami nem volt kezelve, így nekem elég nehéz volt. Besz*rtam, de megcsináltam.
Az úton Gyöngyösnél semmi hó, Mátrafüred után pillantottuk meg az első hófoltokat, te mátraházától végig havas volt a táj. Fenn pedig gyönyörű tél várt minket, volt fenn 15 cm hó, pályán kívül besüppedtél rendesen! Ehhez nappal -1°C és gyönyörű napsótés társult.
Aki tanulni akar, vagy csak egy kicsit menni, annak tökéletes a galyatető, bátran ajánlom. Ha esetleg a többi pálya is kezelve lenne, esetleg kordozonozva (összetaposás ellen), akkor napokat is el lehetne itt tölteni edzéssel.
Ebédeltünk a túristaközpontban, ahol (pláne MSZI-hez képest) bőséges és finom adagokat kaptunk, szokásos éttermi árakon. Délután pedig szánkóztunk a régi sípálya környékén. Kisfiam és feleségem is életében először szánkózhatott rendes méretű lejtőn.