Túrázás Svájcban

Ma Wallisban sítúráztam. Az ötletet a Tourenatlas appon találtam, illettve tippeket a helyi wallisi munkatársam adot: honnan induljak, melyik úton, merre menjek, stb. A túra autós, vontos sítúra volt, mivel Wallis az Alpok déli oldalán van én pedig az északi részen lakom. Ezért elmentem autóval Andermattig onnan pedig 30 perc alatt a vonat Oberwaldba vitt. Ez az első állomás miután a vonat északról átmegy az Alpok déli részére egy kb. 20 perces alagúton. Az idő több mint egy hete csodálatos Svájcban, jelenleg magas nyomású időjárás van, a hegyekben képeslapot idéző képekkel. Igazából itt most az "unten grau oben blau" idő van, amíg a völgyben szürke minden mert a ködtől nem lehet látni a Napot addig a hegyekben ragyogó napsütéses idő jellemző.

Szóval ma az első vonattal átmentem Wallisba, Andermattból indult a vonat Visp irányba. Andermattban az első megállóig még voltak gyerekek a vonaton, ugyanis ők akkor indultak suliba, utána Wallisig egyedül utaztam a vonaton. Mire átértem Wallisba már kezdett virradni, a 4 ezres hegyek tetejét már megsütötte a Nap. A völgyben még nem volt annyira világos. Az utam első része a gőzmozdonyos vasút vonalán vezetett, soha nem gondoltam volna, hogy én valaha vasúti síneken fogok túrázni. Most félni nem kellett itt a vonattól mert június közepéig itt nem fog vonat közlekedni, a nagy hó miatt. A túra útvonala itt vezetett, ezt ajánlotta a munaktársam. Utána az utam a Furka hágóúton vezetett ami le volt ratrakolva. A Rhonequelle vendéglőig ezen az úton mentem majd utána az erdei úton vezetett a sítúra útvonal. Ekkor már kezdett besütni a Nap 1500-1600 méter környékén lehettem. Az idő nagyon szép volt, 11 óráig senkivel nem találkoztam az út során. Akkor előzött meg egy sítúrázó. A wallisi munkatársam szerint ez az egyik legegszerübb és leglátogatottabb sítúra Oberwallisban amely a Sidelhoren csúcsra vezet. Ez a csúcs egy gerinc tetején van itt van a kanton határ Bern illetve Wallis között. A völgy ahonnan indultam 1350 méteren helyezkedik el, Sidelhoren pedig 2764 méteren. Nem volt nehéz a túra csak hosszú, 10 km-t mentem felfelé az App is ahol találtam azt írta ez a második legkönnyebb fokozatú túra, maximum 35% meredekséggel. A hegy tetején a kilátás csodálatos, keletre a Furka hágóút látszik, észak felé a Grimsel tó befagyva, mellette a Grimsel hágó, a Lauteraargleccser, a Scheckhorn, Lauteraarhorn hegyek négyezres csúcsai látszottak. A Rhone völgy közepén nyugat felé a Matterhorn is látszott. A hó tökéletes volt, olyan volt mintha ratrakolt sípályán síelnék, mert a hó többször megfagyott majd megolvadt jégpáncélt képezve.

A munkatársam azt mondta 3 óra alatt felérek, ebben igaz volt csak akkor ha azt az időt vesszük, hogy ez megállás nélkül jön ki Az 1400 méter szinkülönbséget kb. bruttó 7 óra akatt tettem meg, addig sokszor megálltam pihenni meg nézni a csodálatos tájat. Lefele 12 km-t csúsztam mert egy hosszabb úton jöttem le, mire a völgybe értem a Nap is kezdett lemenni. Ide még a héten visszatérek sítúrázni, Wallist nagyon szeretem nem is értem miért :)