Túrázás Svájcban

Tegnap Saas-Fee környékén sítúráztam. Azért ott mert a héten a 14-16C hőmérséklet a havat "leradírozta" a környékünkön. Pedig bő egy hete még havat lapátoltam és a hó a völogyben is megmaradt. Ez van hozzá kell szokni a meleg januárhoz.
Saas-Fee 1800 méteren fekszik, itt forgatták 1984-ben a Wham! a Last Christmas című klippet. Kedvenc helyem, voltam itt már többször. Tegnap volt a legszebb sítúrázós idő, képeslapot jellemző időjárással: kék ég, semmi felhővel vagy köddel. A faluból indultam a sípálya mellett és próbáltam minél feljebb menni. Nyáron eljutottam kb. 3000 méterig igaz akkor a másik oldalon(Spielboen-Längfue-Fee gleccser). Most követtem a sípályát és a mellette levő utakat. 2200 méter felett már a Fee gleccser alja van és bizony sok helyen a sípálya a gleccseren visz, vagy mondhatom úgy is a gleccserből csináltak sípályát. Az időjárás tökéletes volt, úgy voltam vele addig megyek amíg bírom, illetve a Nap engedi. 15 óra körül elértem a 3300 métert, közel voltam már a Mittelalalinhoz(3456m) akkor fordultam vissza. A Nap már nem sütött be, a 4 ezresek takarták. Majdnem hat órát mentem felfele, fél óra alatt pedig lejöttem. Nagyon szép túra volt.

A múlt hétvégén túl jó idő volt ahhoz, hogy otthon maradjak, ezért túrázni mentem. Már régebb óta terveztem felmenni a Plaine Morte gleccsere amely az Alpok főgerincén fekszik Bern illetve Wallis kantonok határán. Az Alpok főgerince van ahol 2000 méter magas, de van olyan hely ahol 4400 méter magas, egy hete én csak 2950 méteren voltam. Szeretem az ilyen helyeket ahol a határig lehet menni, igaz ez csak kanton határ itt nagyon jó a kilátás. Illetve az ilyen túrákban azt is szeretem, hogy egy nap alatt több évszakkal is találkozok: persze jelenleg nyár van, de a reggeli 5C-t nem nevezem annak, a völgyben kellemes tavasz volt reggel, fentebb 2500 méter felett pedig tél van.

Mivel hegyre mentem és eléggé meredek illetve hosszú túrát terveztem ezért korán kellett indulni. Ilyenkor szinte a leghosszabb a Nap már 4 óra körül virrad Svájcban. 4 órakor indultam, a túra indulási helyszíne Lenk falu déli részén található. Lenk Bern kantonban helyezkedik, tőlünk kb. 150 km-re, kb. 2,5 óra alatt lehet oda jutni. Lenktől délre már csak hegyek vannak és nagyon magasak. Kb. 1300 méterről indultam, reggel még fáztam is egy kicsit ugyanis indulánál 5C volt. Hihetetlen ezt leírni nyáron mikor napközben 30C körüli hőmérsékletet mérnek. Persze az első 100 méter emelkedő után már nem fáztam, de egy sapka megy kesztyű jól fogott volna az elején. Majd legközelebb:)

Az első látványosság útközben az iffigbachi vízesés volt, amelyen a víz több mint 100 métert esik, hatalmas volt a zúdulás még 500 méterről is lehetett hallanni. Mondani sem kellett reggel útközben senkivel nem találkoztam csak a természet meg én voltunk. Fél nyolc körül megérkeztem az Iffigenalpi völgybe, mellettem hatalmas hegyek vettek körül. Néztem is dél felé merre lehet az út mivel előttem egy kb. 700 méter magas sziklafal volt. Mivel erre még nem jártam, szinte biztos voltam benne, hogy itt út nincs mert a hegy olyan volt mint egy függőlges fal. Ez a rész nem volt veszélyes, de aki szédül annak nem ajánlom. Kb. 1m széles út volt, arról nem volt szabad lelépni, mert akkor ott a történet be is fejeződik. 1600 és 2200 méter között volt ilyen az út, a Nap már akkor fent volt az égen de engem még nem sütött mert a hatalmas hegyek takartak. Ezen az úton még ingyen lehetett zuhanyozni is a vízesések miatt, habár felfelé nem akartam vizes lenni de kikerülni nem lehetett. Persze lefelé jövet mikor nagyon meg voltam izzadva kihasználtam ezt a természeti lehetőséget.

2200 méter után nem volt annyira meredek a hegy de akkor kezdtek megjelenni a hófoltok, ahogy emelkedtem egyre sűrübben, 2500 méter felett pedig összefüggő hóréteg volt. A havon jól lehetett menni mert itt a havat nem úgy kell elképzelni mint mikor frissen lehull és belesüllyedsz. Itt a hó olyan volt mint a jégpáncél, max. 1cm-t ha belesüllyedt a túra bakancsom. Itt már lehetett volna hótalpal felmenni, de ki cipeli még azt is magával.

A táj egyre csodálatosabb lett ahogy emelkedtem, a Nap nagyon sütött, a hó visszverte a napsugrakat. Habár hóban mentem felfelé de azért mégis nyár van. Tiszta kék ég, egy darab felhő nem volt az égen, a szél nem fújt. Csak azért nem vetkőztem le felfelé, mert tudtam, hogy leégek. 2950 méterig mentem fel itt van a kantonhatár északra Bern (ahonnan indultam) délre pedig Wallis. 12-re érkeztem a tetőre előttem kelet felé a Plain Morte gleccser volt látható. Igen francia neve van mert ez a rész már francia nyelvterület. Déli irányba az Alpok 4 ezres csúcsai tökéletes panoráma képet mutattak. Dél nyugat felé a Mont Blanc látszott, szemben velem a Matterhornt is láttam. Fennt a csúcson kb. egy órát töltöttem ettem, pihentem és csodáltam a tájat. 13 óra körül fordultam visszafelé, addig volt több mint 1600 méter szintkülönbség és 9km a lábamban.

Lefelé óvatosan kellett jönnöm, mert már a hó is jobban olvadt illetve a meredek sziklafalon nagyon oda kellett figyelni. Fent a hegyen kellemes idő volt, ahogy ereszkedtem lefelé egyre melegebb lett. Érdekesség képpen fent a hó elég jól meg volt fagyva, olvadni csak 2500 méter alatt olvadt. Visszafelé kihasználtam a vízeséseket, nagyon jól esett az izzadtságot lemosni. 16 óra után érkeztem az autóhoz, a völgyben a 26-28C szinte levert a lábamról, nem ehhez vagyok én szokva hegyen. Teszek fel pár képet.

A tegnap túráztam. Egy ideje a wallisi munkatársam beültette a bogarat a fülembe, hogy a Rhone gleccseren szoktak sítúrázni. Nyáron én láttam az Aletsch gleccsert amelyen hatalmas lyukak voltak, akkor azt mondtam én életemben nem fogok gleccserre lépni mert életveszélyes. Tegnaptól ez az állítás nem igaz.

Szóval többször szemezgettem a Rhone gleccserrel, februárban pl. felmentem a Kleine Furkahornra(3026m), ez a gleccser egyik oldala onnan szép kilátás van a gleccserre. Akkor láttam, kb. 500 méterre a gleccser felett voltam, hogy teljesen be van fagyva és nincsenek rajta lyukak. Két hete felmentem a Furka hágóra, majd a wallisi oldalon 2500 méterről lenéztem a gleccserre. Ekkor láttam síelőket rajta. A gelccser úgy nézett ki mint egy sípálya. Olvastam is róla az interneten, hogy sokan túráznak arra.

Mivel a gleccser nem alacsonyan fekszik a völgyben oda fel kell menni. A Furka hágóút télen autóval nem járható, mindkét oldala az Uri illetve Wallis kantonból le van zárva a hó miatt. Ha a gleccserhez el akarok érni korán kell indulni mert a gleccser bejáratáig kb. 900 méter szintkülönbséget meg kell mászni. Tegnap korán kezdtem Realpban(1550m), 5:05-kor már sílécen álltam. Normális ember ilyenkor még alszik, ha azt hiszitek, hogy csak én vagyok ilyen bolod akkor tévedtek már hajnalban sokan voltak a hegyen. Onnan tudom, mert mindenkinek világított a fejlámpája, bármerre néztem azt láttam itt ott 5-6-os csoportok mennek felfelé a sötétben. Illetve nem volt sötét mert a Hold világított, előző nap volt telihold. 5:40 körül kezdett virradni, 7:13-kor már besütött a Nap. Hihetetlen kevés hó van a hegyen, 2000 méter felett láttam teljesen korpár részeket, itt más években 3-4 méter hó szokott lenni. 9:30-ra már elértem a Furkapasst(2436m) amely Uri illetve Wallis kantonok határán fekszik. A Rhone gleccser Wallisban van a hegy másik oldalán. A hágóról leereszkedtem a Belvederehez(2260m), itt van a Rhone gleccser bejárata.

Régebben 100-200 évvel ezelött itt még gleccser volt most sok helyen csak kövek vannak mert a jég elolvadt. A gleccser elején az emberek próbálják a gleccsert menteni, letakarták rongyokkal, hogy ne olvadjon annyira, szerintem kevés sikerrel. A globális felmelegedést sajnos naponta láthatjuk. A Rhone gleccser nem egy kis svájci gleccser, 7.7k hosszú 14,64km2 a felülete 2208-3620m között helyezkedik el. A felülete most olyan volt mint a jégpáncél, luykak nem voltak rajta. Csodálatos volt ahogy a természet alakította a környezetet az évszázadok folyamán. A kövek teljesen le voltak surolva ahogy a jég csúszott meg elolvad rajta. A gleccser nem olyan meredek, ezért is mentem ide, enyhe emelkedő. Mindössze kb. 2km-t mentem felfelé a gleccseren 2500 méter magasságig, mert vissza kellet forduljak. Ekkor volt dél volt, a Nap nagyon sütött és én már 7 órája túráztam. Az út csak oda 16km volt ez szintben 1300 méter szintkülönbséget jelentett. Ez volt eddigi leghosszab túrám 32 km sílécen, jól elfáradtam mire visszaértem a völgybe a kocsihoz.

Most megnéztem milyen a gleccser, ide biztos visszatérek május,júniusban sítúrázni, mikor a Furka hágón kevesebb lesz a hó és akkor feljebb lehet menni kocsival és nem kell annyi szintet mászni. A leglátványosabb rész a gleccser volt, azon fel lehet menni 3600 méterig. Teszek fel néhány képet.

Múlt szombaton Glarus kantonban sítúráztam. Engiből (821m) indultam és a Wissmeilenpassra(2420m) mentem fel. A hágó képezi a kanton határt Glarus illetve St. Gallen között. A helyet már ismertem, erre már többször jártam, az út bizonyos részét már előtte is megtettem. Az ötletet a következő két link adta:
https://www.skitourenguru.ch/track-view?area=ch&id=650
https://www.skitourenguru.ch/track-view?area=ch&id=649

Előző év decemberében már sítúráztam erre, akkor mikor elértem az 1514 méteres szintet a Müchlebach völgyben mentem tovább, akkor is meg akartam mászni ezt a hágót, csak előtte több napon át sítúráztam és már fáradt voltam, éreztem nem tudom megtenni. Azon a túrán a második link útján mentem de mikor elértem a völgy végét akkor egy fal volt előttem amin nem mertem felmenni, láttam sínyomokat de túl meredeknek tartottam. Nem volt helyismeretem, inkább előre mentem Mülibach Oberstafel (1949m) felé ott fordultam vissza. Akkor döntöttem el, hogy én egyszer ide még visszajövök. Decemberben egész nap egy emberrel találkoztam útközben, csodálatos volt a táj, hó mindenütt szinte érintetlen természet.

Egy hete korán indultam, még virradt mikor elkezdtem a túrát, három síelő volt rajtam kívül ebben a völgyben. A helyről annyit, hogy szép a környék de mivel elég alcsonyan van (800 méter az alja), itt volt már úgy, hogy februárban nem volt hó az aljában. Az írták 6 óra alatt fel lehet érni. Ez egy elég hosszú túra több mint 10 km egy irányba, illetve 1700 méter szintkülönbség. Jól haladtam, már dél környékén elértem az 1950 Mülibach Oberstafel helyet ameddig a múltkor is mentem. Ekkor tudtam, hogy ma ezt a hágót meg fogom tudni mászni. Útközben szinte senkivel nem találkoztam, fent a hágón volt néhány túrázó, azok valoszínüleg a hegy másik oldaláról Flumserberg felől jöttek fel.

A szél nem fújt, a Nap jól sütött képeslapot idéző időjárás volt. Kevéssel több mint 6 óra alatt értem fel a Wissmeilen hágóra. Visszafelé is az út kb. 2 órát tartott mivel sok egyenes rész volt. Nagyon szép túra volt. Ide nyáron is visszamegyek.

Ma Wallisban sítúráztam. Az ötletet a Tourenatlas appon találtam, illettve tippeket a helyi wallisi munkatársam adot: honnan induljak, melyik úton, merre menjek, stb. A túra autós, vontos sítúra volt, mivel Wallis az Alpok déli oldalán van én pedig az északi részen lakom. Ezért elmentem autóval Andermattig onnan pedig 30 perc alatt a vonat Oberwaldba vitt. Ez az első állomás miután a vonat északról átmegy az Alpok déli részére egy kb. 20 perces alagúton. Az idő több mint egy hete csodálatos Svájcban, jelenleg magas nyomású időjárás van, a hegyekben képeslapot idéző képekkel. Igazából itt most az "unten grau oben blau" idő van, amíg a völgyben szürke minden mert a ködtől nem lehet látni a Napot addig a hegyekben ragyogó napsütéses idő jellemző.

Szóval ma az első vonattal átmentem Wallisba, Andermattból indult a vonat Visp irányba. Andermattban az első megállóig még voltak gyerekek a vonaton, ugyanis ők akkor indultak suliba, utána Wallisig egyedül utaztam a vonaton. Mire átértem Wallisba már kezdett virradni, a 4 ezres hegyek tetejét már megsütötte a Nap. A völgyben még nem volt annyira világos. Az utam első része a gőzmozdonyos vasút vonalán vezetett, soha nem gondoltam volna, hogy én valaha vasúti síneken fogok túrázni. Most félni nem kellett itt a vonattól mert június közepéig itt nem fog vonat közlekedni, a nagy hó miatt. A túra útvonala itt vezetett, ezt ajánlotta a munaktársam. Utána az utam a Furka hágóúton vezetett ami le volt ratrakolva. A Rhonequelle vendéglőig ezen az úton mentem majd utána az erdei úton vezetett a sítúra útvonal. Ekkor már kezdett besütni a Nap 1500-1600 méter környékén lehettem. Az idő nagyon szép volt, 11 óráig senkivel nem találkoztam az út során. Akkor előzött meg egy sítúrázó. A wallisi munkatársam szerint ez az egyik legegszerübb és leglátogatottabb sítúra Oberwallisban amely a Sidelhoren csúcsra vezet. Ez a csúcs egy gerinc tetején van itt van a kanton határ Bern illetve Wallis között. A völgy ahonnan indultam 1350 méteren helyezkedik el, Sidelhoren pedig 2764 méteren. Nem volt nehéz a túra csak hosszú, 10 km-t mentem felfelé az App is ahol találtam azt írta ez a második legkönnyebb fokozatú túra, maximum 35% meredekséggel. A hegy tetején a kilátás csodálatos, keletre a Furka hágóút látszik, észak felé a Grimsel tó befagyva, mellette a Grimsel hágó, a Lauteraargleccser, a Scheckhorn, Lauteraarhorn hegyek négyezres csúcsai látszottak. A Rhone völgy közepén nyugat felé a Matterhorn is látszott. A hó tökéletes volt, olyan volt mintha ratrakolt sípályán síelnék, mert a hó többször megfagyott majd megolvadt jégpáncélt képezve.

A munkatársam azt mondta 3 óra alatt felérek, ebben igaz volt csak akkor ha azt az időt vesszük, hogy ez megállás nélkül jön ki Az 1400 méter szinkülönbséget kb. bruttó 7 óra akatt tettem meg, addig sokszor megálltam pihenni meg nézni a csodálatos tájat. Lefele 12 km-t csúsztam mert egy hosszabb úton jöttem le, mire a völgybe értem a Nap is kezdett lemenni. Ide még a héten visszatérek sítúrázni, Wallist nagyon szeretem nem is értem miért :)

Néhány napja Wallisban vagyunk a családdal az őszi szünetben túrázni jöttünk a Saas völgybe. Az időjárásról annyit, hogy míg észak Svájcban esik az eső, itt délen minden nap képeslap időjárás van: ez azt jelenti kék ég, ragyogó napsütés. Saas Grundon van a szállásunk de túráztunk már Saas Almagel, Hohsaas illetve Saas Fee környékén. Sílécet is hozhattam volna mert Saas Feeben a gleccseren a sípályák nyitva vannak, jelenleg sokan itt edzenek, sok síelős csapat van a környéken. A síterepen ott ahol a hőmérséklet engedi a hóágyuk már mennek ezerrel. Tegnap előtt felsétáltam Sielboden felett 2870 méterig, 2700 méter felett folyamatosan mentek a hóágyuk, de nyomatták a Felskinn felvonó pályáit is. Nagyon készülnek a szezonra, az időjárás tökéletes a hóágyukgyuzáshoz. A völgyben (Saas Tal) idén voltam először akkor bicajoztam a Mattmarkseeig, most alaposabban megnéztem a többi részt. Csodálatos a Saas völgye, szerintem Saas Fee benne van a Top3 svájci síterepekben. A gyerekek is nagyon élvezték, családbarát hely, lehet pl. mormotákat etetni. Nekem nagyon megtetszett a környék. Eddig is tudtam, hogy jó hely csak ahol mi lakunk Svájcban attól távol van, ide biztos visszajövök síelni. Nagyon sok 4 ezer feletti hegy van itt pl. a Dom 4545 méteres magassággal, vagy egy kicsit távolabb de maximum 15 km-es körben itt van a Dufourspizte (4634m), Svájc legmagasabb hegye. Hochsaasban ahol ma voltunk pl. 18 db. 4 ezer feletti csúcsot lehet látni. A hóhatár kb. 2800-2900 méter, ma itt jókat túráztunk, felmentem 3250 méterre. Ezen kívül (mindenki tudja), hogy 1984-ben a Wham! Saas-Feeben forgatta a Last Christmas című számot. A felvonós képek a Felskinn bahnnál fogatták. Érdekes volt látni a helyet ahol a szállás van: nekem az a kép van meg amit a klipben láttam az erdő mellet egy házikó. Azóta sokat változott a világ, nagyon beépült , megközelíteni nem lehet mert magánterület, már a klippen is látszott, hogy a mellette levő rész fel volt parcellázva, azóta azokat eladták és szinte minden hely beépült. Azért pár fotót sikerült készíteni, illetve felismertem a klipből a helyeket. Ide biztos visszajövök télen síelni.

Köszi, nyáron lehet hogy megnézem,egyszer az alaguttol már gurultam lefele a völgybe.A Via Malas leirasodat is olvastam,az is érdekel.
Üdv István

Szia,

Ez egy BIG csúcs (lásd. https://www.bigcycling.eu/ ), nem volt annyira meredek, a legnagyobb meredekség 13.4%.

Szia
Mennyi volt a legnagyobb meredek ség felfelé?
Köszi

A tegnap Wallisban bicajoztam. Most átváltottam sítúrázásból kerékpáros túrázásra, igaz februárban melegebb volt itt mint most májusban. Az időjárásról annyit, hogy egy viccet hallottam erről: nálunk hetente kétszer esik az eső, egyszer 4 napot másodszor meg három napot. Szóval az elmúlt időben sok csapadékunk volt. Pünkösd napjára szép időt ígértek a meteorológusok, azt mondták Wallisban 9 órát fog sütni a nap. Én hittem nekik, így vasárnap lementem Wallisba. Az út közép Svájcból Wallisig kb. 3 óra autóval, autópályán a leghosszabb de időben ott a legrövidebb. Van egy másik megoldás hágókon át majd Kanderstegnél az autót feltenni vonatra és átvinni Wallisba. Távolságra ez az út a rövidebb de időben nem sokat lehet nyerni. Én az autópálya mellett döntöttem.

Szombatról vasárnapra egy hidegfrontot jósoltak a meteorológusok esővel. Az út 3/4-nél voltam Martigny környékén(ez már Wallisban van) mikor még szakadt az eső. Gondoltam fölösleges volt ennyit autózni itt ma nem lesz semmi bicajozás. Fél órára rá Gampelben mintha varázsütésre kisütött a nap. Útközben a hegyeken láttam, hogy friss hó van a Rhone völgye hegycsúcsain olyan igazi fehér hó volt, nem az a piszkos.

Gampelben parkoltam a cél a Lötschental volt. A Rhone völgye itt 630 méteren helyezkedik el a cél pedig Fafleralp volt 1763 méteren. Az út hossza kb. 21 km. Az út főúton vezetett, az elején volt forgalom. Azért mert ezen az úton található Goppenstein (1216 méteren) ahol van az alagút egyik vége. Itt teszik a kocsikat vonatra és Wallisból Bern kantonba viszik át. A környéken 3-4000 méteres hegyek vannak. Az út eleje nem tetszett, főleg az alagutak, mert nekem abban végig kellett mennem, kerülő nem volt mert az egyik oldalon a hatalmas szakadék a másik oldalon pedig a magas hegyek. Volt egy 2.6km-es zárt alagút amelyben a levegő nem volt "buenos aires" (pedig Buenos Airesben sem jó a levegő). Itt valaki megkérdezheti, hogy miért zárt alagút, ezen az értem, hogy mindkét oldala zárva volt csak a vége volt nyitott. Útközben volt olyan alagút is amelynek egyik oldala nyitott volt(csak teteje volt), ez arra volt jó, hogy télen az utat védjék, illetve ha lavina van az nem az útra esik hanem mellé. Most is láttam sok jeges sárlavinát a nyitott alagutak mellett.

Szóval Goppenstein után volt jó a túra mert az autók eltűntek, igazából innen kezdődött a Lötschental. A hegyek csúcsa csodálatosak, rajtuk a friss hó igazi szép fehér színben. Minden hegycsúcs párás volt mert előtte sokat esett az eső, fent hó. A völgy egy zsák utca, a végén nem lehet tovább menni mert mindenhol hegyek veszik körül. Ilyen hegyek voltak közvetlenül mellettem mint a Balhorn(3698m), Breithorn(3780m), Mittaghorn(3892m), Bietschhorn(3934m). A völgyben már tavasz van, de fent a hegyen még tél. Wilerben (1419m) felvonó is van most már nem üzemelt mert vége a síszezonnak. 1700 méter környékén már folyamatos hó volt mellettem, az út le volt takarítva. Néhány helyen Grossglockner Hochalpenstrasse érzésem volt mert olyan 5 méteres hófalak vettek körül. Mikor felértem Fafleralpra a sírtúrázok akkor fejezték be a túrájukat. A környéken jó sítúra útvonalak vannak, velem szemben simán fel lehetett menni a Lötschenlückere(3158m). A Nap ragyogóan sütött, hiába május van már ereje van, főleg hó mellett nagyon le lehet égni. 1200 métertől mikor a Nap besütött a völgyben rövidnadrágban tekertem felfele, annyira meleg volt. A környéken sok túraútvonal van, már rég óta tervezem, hogy egyszer átmegyek az Alpok fő gerincén Bern kantonból Wallisba a Lötschenpasson(2690m). Kanderstégból indul az út a Lötschenpasson át majd ebbe a völgyben ér véget a túraútvonal. Mellette pedig 3-4000 méteres hegyek.

Jó volt a mai túra, lefele menet már az alagút is tetszett mert gyorsabb volt mint felfele, volt egy enyhe lejtése olyan 4-5%-os, autó nem jött mögöttem, ha nem fékeztem olyan 60km/h sebességgel mentem lefelé, gyorsabban nem mertem mert a fényviszonyok nem voltak ideálisak, és ha leesek akkor mondanák, hogy kicsi kanállal sem szednek ott össze. Mire a völgybe értem rengeteg bringást láttam, mivel 3 napos hosszú hétvége volt sokan jöttek ide észak Svájcból a napfényes Wallisba. Teszek fel pár képet.

Ma Oberalppass környéken túráztam. Oberalppass(2044m) Uri és Graubünden kanton határán helyezkedik el. A túra ötlet a hikr.org oldal alapján találtam, a terv az volt, hogy Andermattból vonattal felmegyek Oberlappassig ott felmegyek a környező csúcsra például a Pazolastock(2739m) majd onnan lecsúszok Andermattba. Pazolastock a gerincen helyezkedik, itt húzódik a kanton határ. Pazolastockról lehet Graubündenbe illetve Uri kantonba ereszkedni. A vonat Andermattból a hágóra óránként közlekedik, nem az első lehetséges vonattal indultam mert 7:27-es indulásnál még sötét volt. Kerékpároztam itt de részletesen nem ismertem a hegyeket. Nem akartam elsőnek nekivágni a hegynek, úgy hogy egy nyom sem volt mert előző nap havazott.

Ma 9 óra körül fent voltam az Oberalppasson. Igazi nagybetűs Tél fogadott az előző túrához képest, Andermattban reggel -8C volt a hágón -10C, napközben sem emelkedett feljebb a hőmérséklet. A második vonatból kb. 7-en indultak sítúrázni a többiek mind síeltek. Érdekes volt ez a vonat kb. az utasok 95% síelő volt, Uri kantonban most nincsenek nyitva a sípályák, Oberalppasson van két felvonó az egyik Uri kantonban(az nem működött) a másik Grubündenben az működött mert a kanton ott nem zárta be a sípályákat. A vonat teljesen kiürült Oberalppasson. Az idő a mai napon csodálatos volt, néhány ködfelhő még volt az égen de látszott, hogy egy tökéletes sítúrázó nap lesz. Mivel nem volt helyismeretem hagytam a többieket menjenek előre, én mentem a nyomukban. 12 körül érkeztem fel a Pazolastockra. Ott már több túrázó volt szinte mindenki Graubünden felé ment vissza. Megkérdeztem helyieket mennyire veszélyes Andermattba lemenni, mondták eléggé meredek, mivel nem volt helyismeretem inkább én is Graubünden felé mentem. Igen de az autó Andermattban volt ez pedig az ellentétes irány. Itt most két lehetőségen volt: lecsúszok a völgyig és vonattal jövök vissza Andermattba vagy ismét mászok hegyet. Az láttam kb. 300 méter szintkülönbség volt a hágóig, gondoltam az nem gond mászok még egyszer. Igen ám de a fókabőrt nem tudtam visszatenni a lécemre mivel állandóan esett le, nem akart odatapadni, valószínűleg a hó miatt. Próbáltam, úgy felmenni, hogy egyik lábamon fókabőr másikon meg nem de akkor mintha féllábú lettem volna állandóan visszacsúszott amelyiken nem volt fókabőr. 16 óra körül felértem végre az Oberalppassra, ott rengeteg síelő várta a vonatot. Nem akartam vonattal menni mert tömve lett volna és Covidos időben kerülöm az ilyen helyeket. Reggel vonattal utaztam de akkor még kevesen voltak a legközelebbi ember tőlem 5 m-re ült. Szóval Oberalppassról elindultam síléccel lefele. Az első 5 km-en alig van szintkülönbség ott olyan volt mintha sífútás lenne a főúton mentem ami ilyenkor le van zára mert 1-2m hó van rajta. Nätschentól pedig volt az igazi érdekesség: a sedruni sípálya Andermattba vezető része a főúton vezet. Ilyen helyen még nem síeltem, hogy főutat sípályának használjanak télen. Még alagútban is csúsztam gondoltam, itt nem lenne kedvem lecsatolni de a svájciak ezt is behavazták. Szóval a túra vége jól sikerült, 17:30-ra érkeztem Andermattba mikor már eléggé sötétedett, 10 km helyett ma 20 km-t túráztam. A végére teljesen lemerültem az erővel azt hiszem most 3 napig minimum nem megyek sítúrázni. Azért jó volt nagyon szép helyeket láttam.

Nagyon klassz!!

Egy ideje Svájcban nagyon enyhe idő van, a két héttel ezelőtt lehullott hóból nagyon sok elolvadt. Hétvégén Eigenthalban túráztam Luzern mellett, akkor 1000 méteren csak az északi részen volt valami hó a déli részen teljesen elolvadt a hó. Tegnap sítúrázni voltam, olyan helyet kellett választani amely magasan van a kevés hó miatt. Tegnaptól közép és kelet Svájc sípályái bezártak, ezért Andermattra esett a választás. Andermatt Uri kantonban található 1440 méteren, elég magasan fekszik ahhoz, hogy hóbiztos legyen. A terv az volt, hogy a sípályán indulok felfelé addig amíg bírom. Az idő nem volt annyira tökéletes, nem volt képeslapot idéző kék ég, ezen kívül a hó is olvadt, reggel 8-kor 5C volt Andermattban. A pályán nem voltak sokan mivel a síterep nem volt nyitva, összesen 10-12 sítúrázóval találkoztam egész nap. A hó eléggé olvadt 2000 méterig rendesen tapadt, 2400 méter felett lehetett tegnap a fagyhatár utána volt a porhó. Előző nap a völgyben esett az eső ezért is tapadt nagyon a hó. Érdekes volt úgy túrázni, hogy emberrel alig találkoztam, az utat eltéveszteni nem lehetett. Néha a Nap is próbálkozott kisütni de a felhők többségben voltak. Jó volt az út, bruttó 5 óra alatt Andermattból 1440 méterről felértem a Gemsstockra 2961m amely a síterep legmagasabb pontja. Érdekes volt látni milyen kevés a hó, 1400 méter alatt a Reuss völgyében barna volt minden, olyan érzésem volt mintha március vége lenne nem pedig a tél kezdete.
Hazafele jövet láttam, hogy Muotathal teljesen zöld pedig két hete még ott sítúráztam egészen a völgyig.
Jó volt a túra, kint voltam tiszta levegőn, élveztem a csendet meg a természetet.

Vágyakozva olvasom és álmodozom! Nekem is szerepel a bakancslistámon Svájc, de a lehetőség egyre jobban halványul.

Ma túrázni voltam Schwyz kantonban. Mától nekem elkezdődött a síszezon ezzel a túrával. Idén nem fogok felvonózni, nem veszek síbérletet, ezt még a Covid időszak előtt eldöntöttem mikor január közepén Grindelwaldban megnyitott a völgyig Männlichen pálya. Nagyon szép hétvége volt, mindenki oda jött a V Bahn aljában kb. 1,5 órát várakoztam amíg a lifthez értem. Ekkor döntöttem el, hogy nekem következő szezonban nem lesz síbérletem. Építhetnek akármennyi felvonót, ha sokkal több ember jön akkor képtelenség annyit embert felvinni. Ez pont olyan mikor legnagyobb melegben hétvégén az M7-en ha 5-6 sávos autópálya lenne a Balaton felé akkor is dugó lenne mert annyian utaznának rajta. Szóval nekem nem kell új felvonó, fűtött ülés, stb. inkább idén túrázok és nincs idegeskedés.

December elsején óramű pontossággal megérkezett Svájcba a tél, akkor havazott idei télben először, az a hó meg is maradt a völgyekben is. Hétvégén jött a következő nagyobb havazás, Svájcban az Alpok déli része kapta meg jobban a havat Tessin és Graubünden kantonok, itt északon nem volt az a hókáosz ami délen volt. Azért nem kell félni itt is hullott hó csak nem 2m a hétvégén mint délen, hanem az északi részen 1m hó szerintem leesett. Jelenleg 4 napos hosszú hétvége van a katolikus kantonokban mert holnap Maria Empfängnis ami hivatalosan ünnep, sokan a hétfőt is kiveszik, így négy napos hosszú hétvégénk lehet. Hétvégén nem lehetett síelni menni mert végig esett, alig lehetett valamit látni. Ma reggel is hatalmas volt a köd, szemerkélt is valami a völgyben így reggel nem indultam síelni. Szerencsére 10 óra körül próbálkozott a Nap kisütni kevés sikerrel. Akkor döntöttem el, hogy ma megyek túrázni. 11 után el is indultam, ilyen késkőn még soha nem mentem túrázni, mert a sítúrázás is mint a síelés reggel a jobb, ugyanis akkor jobb a hó minősége. A kiválasztott hely a közelben volt 30km-es körzetben, nem akartam túl messzire menni mert nem mondtak annyira jó időt, ez a Mediterrán ciklon nem nagyon megjósolható mikor mennyi esik le belőle és hol süt ki a Nap. A kiválasztott hely Muota völgyben volt Schwyz kantonban. A település ahonnan indultam Illgau a neve 800 méteren helyezkedik el tengerszint felett. Itt található egy lift, amely ma nem volt nyitva később tudtam meg ez egy bekötő lift aki Hoch Ybrigre akar innen menni síelni ne kerüljön egy másik völgyet hanem egyből felvonóval fel lehessen menni. 12 óra után el is kezdtem a túrázást, néhányan már akkor jöttek visszafele. Aki későn indul így járt. Az út ahol felmentem később megtudtam egy nem hivatalos sípálya akik Hoch Ybrigből erre jönnek vissza itt lehet leereszkedni. Szóval a mai túra 800 méterről mentem fel 1770 méterig a Laucherenstöckliig, ez Hoch Ybrig sípálya széle. Visszafele jövet egy helyi sítúrázó mesélte, hogy tavaly egész szezonban ezen a pályán nem lehetett lejönni mert annyira nem volt hó. Most pedig nagyon jó szezonnak nézünk elébe. Mikor elindultam még szemerkélt az eső, 0C lehetett de ahogy emelkedtem lassan kezdtem kék eget illetve Napot látni. Érdekes az Alpok déli részén ma egész nap esett itt északon pedig még a Nap is kisütött. Ahogy emelkedtem a hó egyre nagyobb volt, 1200 méteren már volt kb. 1m friss hó, 1700 méter felett pedig 1.5m lehetett a hóréteg vastagsága. Ahhoz képest, hogy ma hétfő volt ami munkanapnak számít kb. 30-40 túrázóval találkoztam. A Nap mindig mögöttem volt, néha elég meleg volt, mögöttem volt Stoos sípályái, szemben velem a hegy mögött Hock Ybrig sípályái. Az út közepétől tiszta kék ég volt, ragyogó napsütéssel. Ekkor gondoltam nem kell nekem felvonó, itt nincs tömeg, nyugodtan fel lehet menni. Csend, nyugalom szép idő volt, kell ennél több egy tökéletes sínaphoz? Szerintem nem.

Mire felértem már a Nap elérte azt a szintet, hogy látszott hamarosan kezd lemenni a felhők közé. A völgyben köd volt, fent a hegyen még napsütés. Mire leérkeztem a völgybe már kezdett sötétedni. Igazi jó sínap volt a mai.

Ma Axalp környékén túráztam. Nagyon szép időt ígértek mára, a túlóráim száma a cégnél túllépet egy határt, a főnököm azt javasolta, hogy a mai napot vegyem ki, én pedig engedelmeskedtem a főnökömnek, "feláldoztam" magam és túrázni mentem. Az ötlet egy korábbi bicajozásból származott, Axalpon idén bicajoztam májusban. Ez is egy BIG csúcs, akkor láttam 1500 méterről sok túraútvonal indul. Ma napfelkeltére (7 óra körül) felértem Axalpra amely 1535 méteren helyezkedik el, és az volt a terv, hogy a gerincig felmenjek, hogy lássam Grindelwaldot meg mögötte a négy ezreseket. Kb. három óra alatt felértem Bachapsee környékére, onnan már szépen látszottak a négyezres hegyek. Igen ám de ott láttam az út levisz Gridelwald Firsthez, a "civilizációba" pedig nem akartam menni mert működtek a felvonók és sok ember jött oda. Így inkább visszafordultam és a gerinc déli oldala helyett inkább az északin mentem. Ezzel az volt a gond, hogy a mellettem levő hegy takarta a gyönyörű kilátást dél felé a négyezres hegyek felé. Mikor 2600 méter felé értem már jól látszottak a nagy hegyek. Végül a Wildgärst másztam meg amely 2890 méteren fekszik. Onnan nagyon jól látszik fél Svájc, kelet felé a Glarner Alpokat láttam észak felé a Jura hegység majd távolabb a Fekete erdő hegyei jól látszódtak. Dél felé a négy ezresek takarták Wallist de jól látszódtak Berner Oberland jellegzetesebb hegyei: szemben velem a Wetterhorn(3672m), mellette a Schrechkorn(4078m), mögötte a Finsteraarhorn(4274m), majd az Eiger, Mönch, Jungfrau.

Kb. egy órát ültem a hegytetőn és néztem a csodálatos hegyeket, szuper volt a látvány, semmi szél, kellemes idő, felhőtlen kék ég. Kb 20km volt az út, több mint 1500 méter szintkülönbséggel. Szép nap volt a mai, túrázás szempontjából.

Nyár elején mikor a Covid19 utáni első lazítások voltak akkor itt Svájcban elkezdték nyomatni a TV-ben a reklámot "Du brauchst Schweiz"(neked Svájc kell, lásd a következő linket
https://www.shining.ch/news/schweiz-tourismus/ ). Ez azért volt, hogy a svájciak akik a nyaralásukat tervezik a külföld helyett belföldre utazzanak, ezzel is segítve a helyi turizmust. A másfél perces klippben Svájc leghíresebb nevezetességeit mutatják be mint pl. a Matterhorn, a Rhäthische Bahn, Alestch gleccser. Ez a reklám nekem is szólt, külföld helyett inkább Svájcban nyaraltam. Igazából a reklám nélkül is Svájcban maradtam volna mivel Svájc még mindig nagyon szép és még rengeteg új hely van amit fel kell fedezni.

Idén néhány napot Wallisban töltöttünk, kerékpároztunk Svájcban közel a Francia és Olasz határhoz. Wallis a harmadik legnagyobb Svájci kanton, a keleti része az német nyelvterület a nyugati része pedig francia nyelvterület. A kanton központja Sion(franciául) németül pedig Sitten(ha rosszat csinálsz akkor ülsz a sitten). Mi Alsó-Wallisban(Unterwallis) voltunk amely francia nyelvterület. A főhadiszállásunk Martignyban volt. A hely érdekessége az, hogy a Rhône az eredetétől(a gleccsertől) idáig Wallisban szinte egyenes vonalban halad előre, itt a folyó derékszöget képez és észak nyugatnak folyik tovább a Genfi tó felé. Ha folytatta volna útját Martignyban egyenes előre ahogy eddig folyt akkor az Alpoknak ütközött volna.

Martignyból ha nem a Rhône völgyében bicajozunk akkor három hágót lehet megmászni: dél nyugat irányba Franciaország felé van a Col de la Forclaz, dél felé van a Nagy Szent Bernát hágó hágó Olaszország felé, dél kelet felé pedig van a Col des Planches.

Első nap Martignyból nyugat felé a Col de la Forclazt másztuk meg. A környék jellegzetessége, hogy rengeteg a szőlő ültetvény. Egyedüli ellenségünk a nagy meleg volt 32C volt a völgyben, felfelé semmi árnyék nem volt. A Col de la Forclaz érdekessége, hogy itt lehet becsatlakozni a Mont Blanc túraútra, bármelyik irányba. Röviden annyit erről, hogy három országon keresztül lehet megkerülni a Mont Blancot 10000 méter szintkülönbség, kb. 60 óra alatt, 170km hosszan (lásd http://www.autourdumontblanc.com/ ). A hágón sok turista volt a havas csúcsok még augusztusban is jól látszottak. A Col de la Forclaz hágó teljesen Svájcban van, ha nyugat felé leereszkedünk az út vége már Francia országban van.

Következő nap korán kezdtünk mivel nem kellett annyit utazni, Montheyből másztunk fel a Pas de Morginsra. A hágó itt már a francia svájci határon van. A Morgins hágó a Portes du Soleil régióhoz tartozik, itt már sípályák mellett bicajoztunk a határ mindkét oldalán. Amikor felfelé tekertünk tőlünk balra a Dents du Midi(3257m) csúcsa látszott amely tetején most is volt hó. Mivel ezt a túrát hamar teljesítettük délután Martignyból a Col des Planchest másztuk meg. Innen nagyon jó rálátás van a Nagy Szent Bernát hágóra. Minden fárasztó nap után a Lac Lémanban (Genfi tó) fürödtünk Montreauxban. Montreaux már Waadt (franciául Vaud) kantonban van. A város érdekessége, hogy ide járt pihenni egy Freddie Mercury nevü úriember, állítólag a helyet ahol lakott most is ki lehet bérelni. A tóról nagyon jól látszanak az Alpok hegyei.

Harmadik nap Sionból indultunk, ez volt a leghosszabb és egyben a legnehezebb túránk. Siontól délre tekertünk fel a Thyon 2000 nevű helyre. Egy napra majdnem 1600 méter szintet kellett letekerni 21 km-en keresztül. A táj az csodálatos volt, ahogy emelkedtünk felfelé egyre jobban látszott a Rhône völgye, délkelet felé még a Matterhornt láttuk. Érdekes volt mert nem ez a klasszikus kép a Matterhornról, az a kép általában Zermattból vagy a Gornergratról készül kelet irányból. Mi most a Matterhornt nyugat felől láttuk. Mondanom sem kell innen fél Wallis látszott, Eiger, Mönch, Jungfrau, velünk szemben északra Crans Montana majd felette a Plaine Morte gleccser. Thyon 2000 egy síparadicsom Siontól délre, néhány felvonó most is működött.

Negyedik nap Waadt kantonban tekertünk Aigleből mentünk fel a Col des Mossesra. Itt is Leysin - Les Mosses - La Lécherette sítelepülések mellett tekertünk. A kiindulópont érdekessége, hogy idén itt szerveznék a bicajos világbajnokságot Aiglen és Martigny között szeptemberben, de valószínűleg elmarad a Covid19 miatt, pedig a város nagyon készült minden sarkon virágból vagy más figurákból kerékpárok vannak kirakva mint a Tour de France-on. Ott jártunkkor láttunk igazi országúti bicajos edzést: elöl ment a bicajos mögötte a motoros hátán két kerékkel meg a szerszámokkal ha véletlenül lerobban a bicaj.

Szép helyeken jártunk a néhány napos túránk során, egyedüli ellenfelünk a nagy meleg volt, amíg nem süt be a nap addig lehet tekerni de ha nincs árnyék vagy hegy nem takarja a Napot akkor nagyon meleg van. Hiába nyár van ilyenkor meleg szokott lenni még a hegyekben is. Teszek fel pár képet.

2020.07.31. 21:09:24 varia2000
Szia ! Zermatt csodálatos ,mint mindig ,jó lenne újra ott lenni akár télen - akár nyáron , üdv, István

Üdv Zermattból. 😊

A múlt hétvégén a Schreckhornhütténél túráztam, mondhatnám azt is, hogy Schreckhornhütte újratöltve volt de ez nem teljesen igaz. Tavaly nem jutottam el a hüttéig, kb. 40 percre voltam a hüttétől mikor visszafordultam. Az út addig T2-es szintű, ott van egy T4-es szakasz 2000 méteren amit a lányom nem vállalt be, én pedig nem akartam őt egyedül hagyni, így akkor visszafordultunk. Azóta eltelt egy év jobban áttanulmányoztam a környéket a lehetőségeket. Tavaly Pfingsteggről(1386m) indultunk akkor felvonóval, hátránya az, hogy a felvonó reggel 8:45-kor indul onnan az út kb. 4 óra a Schreckhornhüttéig. Idén a felvonót kihagytam mert korán akartam indulni, hogy időt nyerjek. Igen ám de ha kihagyom a felvonót akkor a völgyből kell induljak amely több szintet jelent. Végül is Gridelwald Gletscherschluchttól indult az idei túra 1014 méterről(könnyű megjegyezni a számot hiszen ez Kékestető magassága), a Scherckhorhütte pedig 2529 méteren fekszik. Egyszerűen kiszámítva ez kb. 1500 méter szintet jelent ami igaz lenne ha csak folyamatosan emelkedne az út. Az Outdooractive túratervező 10 km távolságot írt 1768 méter emelkedővel illetve 250 szint lejtővel, amit oda vissza számolva 20 km táv 2000 méter szintkülönbséggel.

Korán kezdtük a túrát 6 órakor indultunk Gridelwald Gletscherschluchttól. A korai indulásnak az előnye, hogy reggel még hűvös van, persze felfele menet nem éreztük a hideget. A Nap sokáig nem süt be mivel a környező hegyek nagyon magasak a völgy sziklái hirtelen emelkednek és takarják a Napot. 10 óráig nem sütött be a Nap,akkor már 2000 méter felett jártunk amikor ott besütött már nem volt annyira meleg. 2000 méter szintig egyszerű az út végig T2-es ösvényen vezet. 2000 méter felett átvált az út T4-es szintbe ahol létrán, drótköteleken kell felmenni. Ott olyan az út mintha egy falat másznánk meg, csak felfele van lapos rész nincs benne. Ezen a szakaszon nagyon észnél kell lenni mert egy rossz mozdulat és vége mindennek. Közben sok helyen patakok folynak, nem csúszós túrabakancsa kell erre a részre. Azonban a táj az csodálatos: rengeteg kis patak, vízesés van a völgyben, mindenfelé amerre nézek gleccser látok: Unterer Grindelwaldglescher, Unders Ischmeer, Obers Ischmeer. Hatalmas hegyek vesznek körül a legtöbb mind négyezres a kék, zöld illetve fehér színek csodálatos kombinációja. Mikor felértünk 2500 méterre a gleccser úgy néz ki mint a repülőtér kifutó pályája. Olyan érzésem volt a Schreckhornhütténél mint mikor Zermattban felmész a Gornergratra, szemben a gleccser mellette a hatalmas hegyek.

A Schreckhorhütténél több túrázóval találkoztunk, mondanom sem kell a hütte tele volt mivel nyár van, ragyogó idő volt sokan jönnek ilyenkor hegyet mászni. Érdekes volt a Schreckhorn hütténél lenni egy karnyújtásnyira voltak a hatalmas négy ezresek: kelet irányba a Schrechkorn(4078m) és Lauteraarhorn(4042m), dél fele a Finsteraarhorn(4274m, ez Bern kanton legmagasabb csúcsa) nyugat felél (hátulról) láttuk az Eiger illetve Mönch csúcsát.

A hely csodálatos, a visszafele út volt a nehezebb a lefele menet, végig napsütésben mentünk és nagyon meleg volt. Oda vissza bruttó 11.5 óra alatt jártuk meg a Schreckhorhüttét Grindelwaldból.