Megelőzés

Csatlakozom ahhoz, hogy nagyon szép írás :)
Az utolsó körös síeléssel és a kilométerekkel kapcsolatban kicsit azért még kötném az ebet a karóhoz. Utolsó kör mindig van. Ha előbb befejezed, akkor is. A tested nem tudja, hogy a liftzárás 14:30-kor, 15:30-kor vagy 16:30-kor van, maximum azt, hogy 4 órája síelsz, 6 órája, vagy már több, mint 7 (plusz egyéb tényezők: hány órája vagy talpon, milyen az erőállapotod, mennyire vagy koncentrált, stb...). Van, akinek 100 méter futás gondot okoz, míg mások maratont futnak. Szóval szerintem igen is van köze az erőállapothoz és a koncentrációhoz annak, hogy ki mit tud vállalni.
Aki már 2-kor érzi, hogy megterhelő minden mozdulat, és fejben szét van esve, az fejezze be aznapra. Aki bírja, az meg élvezze ki. Arról, hogy sokszor mondják, hogy ez a kör már nem kellett volna: egyrészt ha azért mondták így, mert már előtte is érezték, hogy nem kellene, de mégis felmentek, akkor nekik tényleg be kellett volna fejezni 3-kor. De az ember meg olyan, hogy ha az utolsó körben esik, akkor hajlamos ráfogni arra, hogy biztos azért volt, mert utolsó kör. Ha délelőtt tizenegykor esel, akkor nem mondod, hogy ez a kör már nem kellett volna. A saját eséseim közül nem nagyon emlékszem olyanra, ami késődélután volt, délelőttre annál inkább. Sőt, a tömeg miatt én délután 4-kor sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mint 10-11-kor. Barátnőmnek most lesz a harmadik szezonja, a délután 4-es köröket imádja, nem egyszer akkor síelt a legjobban aznap. Nála inkább az ebéd környéki csúszások a kritikusabbak, akkor vissza is szoktunk venni, illetve ő néha hagy ki napot, amikor úgy érzi, hogy ezt most nem kéne erőltetni.

A kilométerekről, sebességmérésről azt tudom mondani, hogy ne veresd jobban, mint amennyire képes vagy. A sebességmérés belőlem kihozta azt, hogy jobban verettem, mint amennyire biztonságos, ezért azt elég gyorsan be is fejeztem. A sok kilométer viszont egyáltalán nem, sőt, ha reggel kitűztük, hogy aznap a saalbachi terepet körbesíeljük, ami alsó hangon 70 km, ha rendesen akarjuk csinálni, akkor 80+, az inkább azt hozza ki, hogy koncentráltabban síelek, mintha csak úgy csúszkálnánk arra, amerre épp szimpatikus. Ezt szerintem mindenkinek magának kell érezni, hogy hol a határ, és mi hozza ki belőle azt, hogy átlépi.

Összességében azt gondolom, hogy a legfontosabb, hogy ismernünk kell a korlátainkat, ismernünk kell, hogy mi az, ami saját magunk számára fokozott kockázatot jelent. Az írásban nagyon jól össze van szedve, hogy általában mi szokott kockázatot jelenteni, és nagyon fontos, hogy ezekkel tisztában legyünk, viszont azt téves elképzelésnek tartom, hogy mérlegelés, és önismeret nélkül ezektől mind távol kell tartanunk magunkat, mert ha a legkisebb kockázatot sem akarjuk vállalni, akkor legjobb, ha nem csatolunk fel, és otthon maradunk.