Saalbach – december 15.

Az autót a ZellamSeeXpress parkolójában tettük le, innen a 7-es (gyakorta, kb 10-15 percenként közlekedő) síbusszal mentünk a Schönleitenbahn kabinosig.
A pályák összeségében nagyon jók, de van egy kettő, ami egyelőre kerülendő, így a 162b a Seidlalmig rettentően sok kavics volt. A Polten nyolcüléses pályái szuperek, de délelőtt sokan voltak ezen a részen. A túloldalon Leogangban a 215-ös és a 206-os kék (az Asitz kabinos közepéig) bizonyultak a legjobbaknak.

A saalbachi oldalon a Kohlmais térségében kifejezetten jó volt a 152, 166 és 153, utóbbit még késő délután is egész jó állapotban találtuk.

Az északi oldalon a Schattberg pályái egyelőre csak a középállomásig használhatók, itt két kritikus pont volt: az egyik, amikor az 1-es áthúz a kabinos nyomvonala alatt (egy-két helyen kövek, de kikerülhetők), a másik a pálya közepén, ahol szűkebb lesz, itt rettentően jégrögös volt, ezt leszámítva viszont élvezetes köröket lehetett menni.

11-12 óra közt szinte kiürült a síterep ,így délután meglehetősen privát síeléssel ajándékozott meg minket a hegy.

Hütteárak: Saalbach sem lett olcsóbb, a Montana Royalban (153 pálya teteje) két forraltborért 15 eurót szükséges leszurkolnunk, az Alte Schmiedében (206-os pálya teteje) az extrább magyar gulyáslevesért 22 eurót kérnek (a sima 9,50 euró), bár kétségtelenül nagyon jó hütte/étterem.
Lenn a sétáló utcában egy ázsiai levesért majd’ 16 eurót kóstál és meglehetősen jellegtelen ízvilágot könyveltünk el a fogyasztása mellett. Ugyanitt egy csirke (Maishendl) körettel valamivel 30 euró felett, ez a levessel ellentétben finom volt, különösen a köretet nagyszerűen eltalálta a szakács.