Február 25-én csúsztunk itt egy napot a tinédzser gyerekeimmel. Hinterglemmben, a hochalmi részen csatlakoztunk be a rendszerbe és mentünk egy kört Saalbach felé, óramutató járásával ellentétesen. A hét első felében a hóhelyzet elég ínséges volt - a szerda-csütörtöki havazás lehet segített kicsit a helyzeten -, a déli oldalon a hegy közepéig szinte csak a pályákon volt hó, a plusz fokok miatt pedig minden gyorsan buckásodott (kb. 10.30-11.00-től), úgyhogy most inkább március végi feelinget adott a terep, de legalább végig szépen sütött a nap. Ezt a kört kényelmes tempóban, ebéddel együtt kb. 4 óra alatt tudtuk megtenni úgy, hogy néhány pályán 2x is lecsúsztunk. Nagy kedvencem Saalbach, szerintem Tiroltól keletre a legkomplexebb síterep Ausztriában, a pályák változatosságát, a modern, nagy kapacitású lifteket most is értékeltük. Egyedül Saalbach központjában a két oldal közötti sétát nem szerettük (Schattberg Xpress - Kohlmaisbahn / Bernkogelbahn), erre kitalálhatnának valami "gépesített megoldást" - bár a Schönleitenbahn felé csúszva meg lehet spórolni, de erre most nem volt elég időnk. El is határoztuk, hogy 2026. januárjában visszajövünk, több napra.

Ma véget ért az alpesi sí vb, ami egy óriási esemény volt Saalbach életében. Nagyon készültek rá, rengeteg melót és kreativitást beletettek, és ennek a síterep számos pontján láttuk a jeleit úgy, hogy a hobbi síelők mindeközben zavartalanul használhatták a teljes pályarendszert. Aki pedig kíváncsi volt a versenyzőkre, akár csúszás közben is megnézhetett egy két futamot a Zwölferkogelen a piros kerítésen kívülről. Mi is meg-megálltunk egy-egy jó helyen versenyzőket kukkolni, a legjobb helyeken kialakultak csoportosulások, de jól rá lehetett látni a pálya egy-egy szakaszára.

Egy órára a nagy tribünre is be tudtunk jutni, ahol elképesztő volt a hangulat! A lelátókra jegyet váltott nézők egy szponzornak köszönhetően mind egy osztrák zászlót kaptak ajándékba és azt boldogan lengették minden lesiklónak, bármilyen országból jött. Saját nemzetük nem szerepelt túl fényesen, de ettől nem dőltek a kardjukba, örömünnep volt nekik az egész esemény így is.

Szerdán és csütörtökön síeltünk a pályarendszeren, első nap ködös-felhős, második nap túlnyomórészt napsütéses, szélcsendes időben. Hosszú meneteket tudtunk menni a széles pályákon, az új liftek felkapkodták az embereket, sorbanállást sehol nem tapasztaltunk. Mostani héten lesznek többen, mert elkezdődött a holland iskolaszünet. Saalbach a hollandok és németek egyik kedvenc síterepe, a németek gyakran jönnek át egy napra is szervezett kisbuszokkal. A pályarendszer hatalmas, ennek ellenére elég jól ki lehet rajta igazodni, nagyon jók és átláthatók a szektoronkénti jelölések. Mi Fieberbrunnban szálltunk meg, ezért nagyon kellett figyelni, hogy elérjük az utolsó tranzit liftet Hinterglemmből indulva, de ezt is precízen kitáblázták, nem volt gond. (aki elvéti, arra akár 50 perces taxizás is várhat, úgyhogy ez egy rizikó)

Hóviszonyok - ez égető kérdés idén.
A kevés természetes hó ellenére kiváló pályák fogadtak minket a délelőtti órákban, de délutánra már megviselt lett a hó, mert melegebb volt a kelleténél. Szerencsére csütörtök estére, péntek reggelre megérkezett a havazás és a lehűlés, amit már nagyon vártak. A képeimen még sok helyen látszik a hónélküliség, azóta már fehérebb lett a táj.
https://sielok.hu/fotoalbum/saalbach-vb-2025/galeria/

Rövid videók a tiktokon: https://www.tiktok.com/@sielokhu

Pénteken (február 7.) egy rövid esti síelés keretében Saalbachra esett a választás.
Bár most van a VB, ráadásul pont az esti síelés ideje alatt volt Hinterglemmben az eredményhirdetés, de ennek ellenére teljesen zökkenőmentesen lehetett közlekedni a völgyben.

Az esti pályán kevesen síeltek, várakozás egyáltalán nem volt. Éjszaka vélhetően hóágyúztak, ami kifejezetten jót tett a pályának.

Minden hétfőn, szerdán és pénteken világítják meg Hinterglemmben az Ubahn kabinos lejtőjét, egyenletes , nagyszerű fényviszonyokkal, érdemes kipróbálni, aki erre jár.

Sok keresgélés után mi is Saalbach mellett döntöttünk és nem bántuk meg, 2025. január 12-től 17-ig síeltünk a sícirkuszban. Budapestről kényelmesen, egy két megállással 7 óra 30 perc volt az út, soproni határátlépéssel szépen elérhető, bár nem tartozik a legközelebbi osztrák terepek közé, Schladmingtól még egy jó másfél óra, de megéri. A terep egy régióba tartozik Zell am Seevel és Kaprunnal, így a síbérlettel három terepen is lehet síelni, ami több mint elég egy hétre.

A síterep óriási, négy települést köt össze (Saalbach, Hinterglemm, Leogang, Fieberbrunn), próbáltunk a kabinos felvonók alsó állomásaihoz közel eső szállást találni, összességében minden nagyon drága, de lehet korrekt szállást foglalni viszonylag közel a felvonókhoz. A mi szállásunk Saalbach nyugati felén, a Schattberg X-presshez körülbelül 5-10 perc sétára volt, ami nem sok, de pár nap csúszás után síbakancsban nem a legkellemesebb, naponta kétszer ez belefér. A völgyben gyakran jár a síbusz, ami a nagyobb távoknál sokat segíthet.

Saalbach igazi sífalu, minden a síelésről szól, és a négyórai felvonózárás után is megy tovább az élet, a központ tele van éttermekkel és bárokkal, úgyhogy záráskor sok síelő egyből a helyi bárokban köt ki. Este 8-9 óra körül is tele van az utca síbakancsos, beöltözött nem mindig józan síelőkkel :) Az étel- és italárak drágák, egy pizza 14-15 eurónál kezdődik, de az adagokkal nem volt problémánk, egy főétel bőségesen elég egy nagy korsó sörrel még egy fárasztó nap után is.

Azért választottuk ezt a terepet, mert nagyon sok a kék pálya, ami kifejezetten tetszett nekünk. Nem profi sítudással tökéletes terepnek bizonyult. A kitáblázottság tényleg nagyon jó és kell is, mert vannak olyan helyek, ahol három négy pálya találkozik.

A pályák nagy része kék, de nem mindig egyszerűek, a legjobb kezdőknek való rész a Bernkogel teteje, Saalbachból a Bernkogelbahn kabinosból rövid átcsúszással a hatos beülőssel lehet feljutni a tetőre, a 146-os pálya teteje tökéletes kezdésnek, viszonylag széles és nem túl meredek, a közepe kilapul, nem túl rutinos síelőknek tökéletes gyakorolni. Bernkogelről indul még az erdei 147-es is, ami a rövidke G3-mas lifttel szintén nagyon jó kör. A 146-os a kabinostól a völgyik széles és elég lendületes, a végén van egy kisebb letörés, ami kikerülhető. Az összeköttetés a Schattbergre egész jól van megoldva, egy rövid átcsúszó pályával plusz egy kicsi sétával könnyen megoldható. A G hegy kis hátránya lehet, hogy főleg reggel meg délután elég sokan vannak, Saalbachból erre lehet átjutni a D hegyre, illetve Fieberbrunnba, kisebb nagyobb sorok kialakulhatnak, de a hatos beülős viszonylag hamar elnyeli az embereket, 5-10 percnél egyszer sem vártunk többet.

A H hegyen a kicsi H3-as hatos is tökéletes kezdésnek, ott van síoktatás is, sokan vannak, de a pálya nagyon széles és ha kicsit jobban megy, át lehet csúszni a kabinos völgyállomásához is. A Kohlmaisbahn szupermodern és pillanatok alatt felvisz a tetőre. A csúcsról piros pályák indulnak, de ki lehet kerülni a meredek részeket a 155-ös, 156-os pályákkal. A 156+166+152 egy tökéletes, kellően hosszú párosítás a völgyig, egy két meredekebb részt leszámítva kis rutinnal is lesíelhető. A 151-es pálya széles és hosszú, a középállomástól a 153a piros nem túl meredek nyugodtan lehetne kék pálya is. A H5 beülős liftnél is sokfelé lehet menni, bár a legtöbb pálya kék, mindegyiken van egy nehezebb kanyar vagy egy kisebb letörés, ami sokak számára ijesztő lehet. A lift alatt van egy pont, ahol 4-5 pálya fut össze, a lendületes 159-es pályát óvatosan kell keresztezni, mivel erre sokan mennek, itt délutánra a pálya már dimbes-dombos. A Schönleitenbahn tetejéről a 166-os egy szűkebb, hosszú baráti pálya a völgyig. Jó köröket lehet menni a 165-ös pályával vissza a középállomásig is. Egyik kedvenc felvonónk volt a 8-as beülős Polten, a 163-mas, 164-es pályákon jókat lehetett csúszni, a Poltentől indul még a 168/169-es pálya, a 169-es egy idő után visszakanyarodik, kicsit köves volt, de nem vészes.

Ha az L csúcsra szeretnénk átmenni, akkor a Wildenkarkogelről a 162-es pályákon lehet átcsúszni a Polten aljához, a 162b az nagyon köves volt, nem ajánlanám senkinek, helyette a 162-esen kényelmesen le lehet jutni a felvonóhoz. Az átjutás az L csúcsra egyébként nagyon jól ki van építve, oda és vissza is óriási kapacitású nyolcas beülős felvonók vannak, fűtött üléssel. Ezen a részen mindig sokan vannak, de a liftek szupergyorsak. A 206-os tetején viszonylag sok a kezdő síelő, külön van ott nekik egy húzólift is. Ha arra járunk, akkor érdemes kipróbálni a 212+211-es kombót, nagyon hosszú és lendületes pályák, visszafele a modern Steinbergbahn gyorsan visszahoz. A 206-oson csak az Asitzbahn középállomásáig csúsztunk el, de remek volt.

Saalbachból az A hegyre a Schattberg X-press visz fel, a nyugati csúcs kicsit magasabb, odafele az 5-ös pálya mellett egy kevésbe nehéz kéken is át lehet csúszni a 7a-t keresztezve, majd az A6-os kabinoson fel. A kedvenc pályánk a 4-es volt, a keleti csúcsról nyugat felé indul és kanyarodik vissza az A5-ös lift aljához, kezdőszemmel az eleje és a vége elég meredek, de nekünk nagyon tetszett. A pálya egy helyen beszűkül, de cserébe ott lankás is. A 2-es is hasonló, jó fekvésű pálya, de talán kicsit meredekebb volt. Nagyon tetszett még a 3-mas piros, gyors és széles volt, a 3a-n nagyon kevesen voltak, mert elég kieső helyen megy, nem túl meredek és még dél körül is gyönyörű állapotban találtuk. Mindegyik pálya a 2a-ba torkollik, de érdemes pár kört tenni az A5-ös felé a 2-esen. A Limberget mindenkinek ki kell egyszer próbálni, elképesztően modern és gyors lift, nyolcszemélyes és brutálisan kényelmes sportülései vannak, természetesen fűtve, olyan mintha űrhajóval utaztunk volna. A 2a visz le teljesen a völgybe, szép hosszú nem túl széles, vannak meredekebb részei, amik ijesztőek lehetnek, de kis tudással megoldhatóak. A pálya legalján van egy hosszú és meredek letörés, ott sokan nem tudják mit csináljanak és inkább lesétálnak. Összességében a pálya nagyon jó, de a vége inkább piros és ez sok embernek gondot okoz.

Egyik délelőtt jutottunk el a frissen ratrakolt 8-as pirosra, nagyon szépen, nagy ívekben tökéletesen lehetett haladni egészen Hinterglemmig. A völgyben a 8a aljánál egy rövid, de annál modernebb kabinos lifttel lehet átjutni a KOGEL állomásához, ami felvisz a csúcsra. Nagyon jók a hegy déli felén a B5 hatos beülős alatti pályák, a 31-es és 30-as is széles és jófekvésű, a 31a alja is csodaszép. A KOGEL középállomásától indulnak a kellemes 37-es és 38-as kékek, napközben elég forgalmasak voltak, de sorban állás itt sem volt sehol, ha ezekről a pályákról szeretnénk a Schattbergre továbbmenni, akkor a Westgipfelbahn aljához egy kis eldugott átkötőn lehet átcsúszni. A C csúcsról könnyedén át lehet menni a B-re, vadonatúj kabinossal pillanatok alatt felérünk.

A sítérképen a C hegy nem tűnik túl nagynak, de a valóságban a C2-es és a C3-as liftek a terep leghosszabb beülősei, minkettő bőven több mint 500 métert visz felfele, a körülöttük lévő kékek mind szélesek és gyorsak, merészeknek az 55-ös fal is egy jó kis pálya lehet.

A D hegyen nagyon sok pálya kering összevissza és délutánonként sokan is voltak rajtuk, a D2-es ülőlift tetejéről hosszan le lehet csorogni a C1-es aljáig, útközben ki lehet próbálni a D3-mas liftet is. Ha innen a G csúcsra, vagy Fieberbrunn felé szeretnénk eljutni akkor, a D5-ös Sunlinerrel tudunk felmenni a tetőre. Több kört is mentünk a 80-ason és 70-esen. A nap végén észnél kell lenni, mert délutánra rendesen buckásodnak ezek a pályák is. A 87-es tiszta átjáróház, már ebéd után leharcolt volt, sokan jártak rajta és elég meredek is, ugyanez elmondható a piros 148-asra is, ezeket a pályákat tényleg csak akkor használtuk, ha át kellett rajtuk jutni egy másik hegyre.

Fieberbrunn felé a piros 125-ösön tudunk lecsúszni, mi egyszer próbáltuk ki, de bőven elég volt, nagyon jeges és összevissza, a végén pedig rendkívül meredek, haladó sízőknek való, aki még nem rutinos, de mindenképp át szeretne menni a túloldalra, le tud menni az E6-os kabinossal. Az E hegyre az E4-essel lehet feljutni, ahonnan gyors piros pályákon keresztül juthatunk el Fieberbrunnba. Az E4-es alatt van egy régi, lassú négyes, ami magasabbra visz, de oda már nem mentünk fel. A 123-as elég gyors, mi inkább a 123a-n ereszkedtünk le a völgybe, majd onnan tovább a 124-esen a Tiroli kabinosig. Az E3-mas aljától egészen a 124-ig könnyű lesíelni, de a völgybe leérve igen jeges volt a pálya. Az átjutás elég hosszadalmas, ha a hinterglemmi völgyben szeretnénk síelni, akkor ne foglaljunk szállást Fieberbrunnban.

Összességében egy nagyszerű hetet töltöttünk itt, a rendszer hatalmas és rengeteg jó pálya található itt, a síliftek szuperek és nagyon nagy kapacitásúak, itt tényleg fel vannak készülve a síelőkre. Akkor érdemes erre a helyre eljönni, ha van egy alap sítudásunk, mert rengeteg a kék pálya, de nagyrészükben van letörés vagy valami meglepi. Teljesen kezdőként nem lehet bejárni a terepet, éppen ezért nem éri meg itt tanulni, de kis tudással rendkívül jó hely, nem túl gyors, stabil sítudással remek köröket tudunk menni, biztosan visszajövünk még, megérdemli az öt csillagot!

Saalbach – december 15.

Az autót a ZellamSeeXpress parkolójában tettük le, innen a 7-es (gyakorta, kb 10-15 percenként közlekedő) síbusszal mentünk a Schönleitenbahn kabinosig.
A pályák összeségében nagyon jók, de van egy kettő, ami egyelőre kerülendő, így a 162b a Seidlalmig rettentően sok kavics volt. A Polten nyolcüléses pályái szuperek, de délelőtt sokan voltak ezen a részen. A túloldalon Leogangban a 215-ös és a 206-os kék (az Asitz kabinos közepéig) bizonyultak a legjobbaknak.

A saalbachi oldalon a Kohlmais térségében kifejezetten jó volt a 152, 166 és 153, utóbbit még késő délután is egész jó állapotban találtuk.

Az északi oldalon a Schattberg pályái egyelőre csak a középállomásig használhatók, itt két kritikus pont volt: az egyik, amikor az 1-es áthúz a kabinos nyomvonala alatt (egy-két helyen kövek, de kikerülhetők), a másik a pálya közepén, ahol szűkebb lesz, itt rettentően jégrögös volt, ezt leszámítva viszont élvezetes köröket lehetett menni.

11-12 óra közt szinte kiürült a síterep ,így délután meglehetősen privát síeléssel ajándékozott meg minket a hegy.

Hütteárak: Saalbach sem lett olcsóbb, a Montana Royalban (153 pálya teteje) két forraltborért 15 eurót szükséges leszurkolnunk, az Alte Schmiedében (206-os pálya teteje) az extrább magyar gulyáslevesért 22 eurót kérnek (a sima 9,50 euró), bár kétségtelenül nagyon jó hütte/étterem.
Lenn a sétáló utcában egy ázsiai levesért majd’ 16 eurót kóstál és meglehetősen jellegtelen ízvilágot könyveltünk el a fogyasztása mellett. Ugyanitt egy csirke (Maishendl) körettel valamivel 30 euró felett, ez a levessel ellentétben finom volt, különösen a köretet nagyszerűen eltalálta a szakács.

Saalbach megnyitott, ma reggeli helyzet Hinterglemmből.

A völgyben dekorhó, ami a napos oldalakon gyorsan eltűnik és először úgy a középállomások fele mutogatja magát szégyenlősen. A hóágyúk az egész völgyben üzemelnek, láthatóan a főbb pályákra koncentrálnak. A Kohlmais és Bernerkogel környéke a távolból már egészen jól néz ki, a Reiter és Hochalm körül még sok (mű)hó kellene.

Hinterglemm árnyoldalán a 30-as (jelenleg itt ez az egyetlenegy sípálya, ami nyitva - a kezdőrétet leszámítva) pályára koncentrálnak, középállomástól lefele szorgosan dolgoznak a hóágyúk.

Ma reggel nagyon privát volt, fenn 2000+ méteren kevéssel nyitás után kellemes nulla fok, lenn a völgyben -6 körül (inverzió).

A pálya a felső részen sajnos sok helyütt "knollig", azaz jégrögös, illetve keményebb, de nem jeges. Ez a mostani létszámnál nagy gondot nem okozott, de tömeg esetén gyors jegesedés lehet.
A középállomástól lefele sokkal jobbnak bizonyult a hó.

Sziasztok!

A családdal 2024 márc 11-16. között voltunk Saalbach-ban. A szállásunk a Carina's Appartments-ben volt, egy kis családi üzemeltetésű hely, közvetlen a C1-Hochalmbahn mellett, így akár pályaszállásnak is nevezhetnénk, de az árak jóval kedvezőbbek voltak. A meleg időjárás sajnos erősen meglátszott a pályák általános állapotán, már 10-11 óra között elkezdett buckásodni, nem csak a völgyben, hanem a magasabban fekvő részeken is. Pár infó és észrevétel (kis)gyerekes szemmel nézve:

Ami tetszett:
- ahogy már többen leírták, a pályák kitáblázottsága átlag feletti, mindig tudod hol vagy és merre tartasz
- pár lenti felvonót már 8.00-kor elindítanak, a többi csak 8.30 vagy 9.00-kor nyit. Volt olyan reggeli csúszásom, hogy egy kisebb csoporttal odaértem egy még nem működő felvonóhoz, ahonnan nem volt tovább merre menni és még a 9.00 nyitás előtt (!) beindították csak a mi kedvünkért, ez nagyon pozitív volt
- a pályarendszer több pontján is van snow trail vagy fun slope kialakítva, ez mindig nagy gyerek kedvenc
- a völgyből szinte mindenhonnan kabinos visz fel kb a hegy feléig, onnan vagy kabinossal vagy ülőlifttel lehet tovább menni, így aki fáradt vagy csak meg akar úszni egy meredekebb szakaszt, lefele is tud menni
- szinte minden hegyen talál az ember számára kedves és kihívást jelentő pályát, nekem a személyes kedvencem a 8+8a piros kombó volt, lendületes és jó széles a csúcstól egészen a völgyig
- általánosságban elmondható, hogy a pályák nagyon jó szélesek, egy-két helyen szűkül be néha, de az sosem vészes
- a keskenyebb erdei pályáknál vagy pl. víz-tározók mellett mindig gondosan el van kerítve, a biztonságra mindenhol figyeltek
- az egész napos jegyek már az érvényességet megelőző nap 15.00 órától érvényesek, tekintve hogy a pályák 17.00-kor zárnak ez még értelmezhető síélményt ad pl. megérkezés napján (ja és éjszakai síelésre is érvényes!)
- rengeteg egyéb élményt kínál a hely (szánkó, curling, para-gliding, korcsolya, túraútvonalak) így az is talál kedvére valót, aki nem síelni jön

Ami negatívum volt:
- a jegyárak elég borsosak, akkor ha nem akarsz egész nap síelni, csak csúsznál egy párat és neked annyi elég egy napra. A de. vagy du. jegyek sem sokkal olcsóbbak arányaiban sajnos. A pályarendszer óriási, de pont emiatt és a magas jegyár miatt ha szeretnéd "lesíelni" az árát akkor könnyen át tud menni egy kilóméter-hajhászásba, ami ront az élményen, én többször kaptam magam azon, hogy csak rohanok egyik pályáról a másikra. Ilyen szempontból érdemesebb 1-2 hegy körül síelni egy nap
- több pályánál is érezhetően nem a neki megfelelő színt osztották ki (szerintem). A legtöbb kék pályán találni egy vagy több piros szintű letörést, ami sokszor nem kezdő- és gyerek-barát, de volt olyan is pl. a piros 35 és fekete 36 amik egymás mellett futnak tehát kb. ugyanaz a meredekségük. Nem tudtam eldönteni hogy melyik lenne a helytálló. Olyan is volt h rátévedtem a 7a feketére, amit inkább pirosnak mondanék, észre se vettem h feketének van kiírva amíg el nem húztam egy tábla mellett az aljában
- a legtöbb völgybe tartó kék pálya egy nagyobb letöréssel ér véget és érkezik meg a felvonóhoz, amit fentről (nyilván) nem látsz. Ezt érdemes belekalkulálni, nálunk a gyerekek bár megoldották, de nem rajongtak érte
- nem annyira a síterephez köthető, de a hütték árai érezhetően felkúsztak az 1-2 évvel ezelőttihez képest. Ez nem annyira meglepő ismerve a világ eseményeit, de érdemes felkészülni, hogy pl. pizzát már nem kap az ember 10-12 EUR alatt, inni is min. 3 EUR bármi és egy rendes főétel 14-16 EUR körül van. Cserébe az adagok mindenhol tisztességesek voltak, sehol sem maradtunk éhen.

Összességében egy élményekkel teli hetet töltöttünk el, az időjárás sajnos kicsit elvett a téli hangulatból és a pályák minőségéből (ez persze benne volt a pakliban márc közepén). Én még tervezek egyszer visszajönni, amikor az igazi téli arcát is meg tudja mutatni.