Karácsonyi síelésünk Alta Badiaban (síelő napok: dec. 22-27) nagyon jól sikerült.

Választásunk végül San Cassiano-ra esett. Szállásunk a Farmhouse Plang B&B, amely egy nagyon kulturált, teljesen felújított, modern, de mégis hagyományokat őrző, 3 generációs család által vezetett farm-komplexum. Kiadó szobák és apartmanok várják a síelőket, szerintem a minőséghez képest nagyon konszolidált áron. Tökéletesen megmunkált fa berendezés, minden a természet ihletésében és harmóniájában. A külön épületben lévő szauna fizetős (20EUR/alkalom, max. 4 fő részére), de a mellette lévő jakuzzi (38 fok...) ingyenes; a mínuszokban és a hóesésben felejthetetlen élmény.
A Szenteste vacsorához szállásadónk ajánlott éttermet és mi éltünk is vele: kb 4 km-re, Armentarola túlsó végében a Saré étterem igazán autentikus, a helyi dél-tiroli hagyományos ételeket kínáló étterem-bár-cukrászda. Vendéglátóink Karácsony első napján, a reggelinél jelképes ajándékkal leptek meg, illetve volt örömzene is: a család egyik harmonikázó kislánya adott reggeli házi koncertet. Az igazi karácsonyi hangulatot viszont a dec 24-i esti havazás hozta meg...

San Cassiano egy nagyon kulturált, kis forgalmú, csendes hely. Sok szállással (a drága szállodától a garni panziókig) és egy aranyos sétálóutcával, forraltboros házikókkal, karácsonyi kivilágítással.

A mi mindennapos felvonónk a Piz Sorega volt. Síbérletünket online ( https://www.dolomitisuperski.com/en/ ) vásároltuk, és automatából vettük át. FONTOS: ha az ember időben foglal, akkor van lehetőség a felvonó melletti síboltban boxok bérélésére, amiben a lécek mellett a bakancs is elfér. Nekünk ilyen nem jutott, ellenben volt még léctartójuk, ami szabadon álló, egy kis pánt fogja le a léceket és a skipass nyitja, nagyon kulturált megoldás, az ára pedig progresszíven csökken per nap. (Azt láttuk, hogy erre más kiindulási helyeken is van lehetőség: Corvara központi részén, a háromszög alakú üvegépület aljában is van ilyen tároló.) Nagy könnyebbség, ha nem kell minden nap a szállásra hazacipelni a felszerelést, főleg akkor, ha szintkülönbségek vannak a felvonó és a szállás között.

A pályák fantasztikusak. A napsütés felejthetetlen. A természetes hó és a havazás szintén. Volt pár pálya, ami sajnos nem üzemelt, szerintem leginkább azért, mert Karácsonyig nem jutott idejük az elkészítésre (29, 21B, 19, 5B, 6, 6A, stb.). Sajnos a Lagazuoi-Armentarola pálya is zárva még. De mindenhol jártunk, ami csak működik, és ahol csak lehetett. Igazán szép nagy és változatos köröket lehet tenni. Pl a 28-7-8-9A-11 főleg a utóbbi kettő miatt egy hosszú és szép út. A városban (Corvara) végződő hosszú 8-as legvége nem túl nagy élmény, inkább a felső és legfelső szakasza az igazi, illetve kombinálni lehet a 4-5-4.1/2 pályákkal. A 23-24-17 is nagyon tetszett. Néhány pályát ottlétünk alatt adtak használatba (24 és 19). Lendületes kis köröket lehet menni a 16,18,19,20,15 pályákon. A 16A és 16B pályákat kiszolgáló Bamby lift aljában mindig nagy a tömeg, mert e két piros sokakat vonz.
A dec. 21-22-i világkupa futamot nem néztük, mivel nem emiatt mentünk. Viszont 22-én találkoztunk a csapatok sátraival a Piz La Ila tetőn: Piz La Ila a fekete 17, a piros 16A-16B-17 teteje és láthatóan Alta Badia leginkább bulizós helyszíne. A Club Moritzino mindig csurig volt, akármikor vetődtünk arra.

Sajnos a 34-es, a 32-es és a 21-es pályák sem készültek el, ezért a leginkább panorámának mondott Cherz-re sem sikerült eljutni, a Pralongiá volt a vége. De sebaj, ott az akárhányszor csúszható 9A...

Egy érdekesség: amikor egy pálya nem használható, akkor nem csak lekerítik hálóval a területet, hanem nincs kint kerek számtábla sem a karón. Pl. a közös indulású 15 és 19 legelején sokáig csak a 15 volt a karón, de amikor befejezték a lejtő gyurmázását és elbontották a terelő hálót, akkor ugyanarra a karóra kitették a 19-es táblát is.

Nekünk most inkább az ismerkedés és az élmények volt a cél, és nem a Sella Ronda. Ennek megfelelően nem jártunk a Piz Boé-n. Nem ruccantunk át Colfosco-ba sem, mert Corvarában járva úgy tűnt, hogy sokan vannak ott. La Villa-ból jó lett volna felmenni a Gardenaccia-ra, de erre már nem volt érkezésünk, majd legközelebb. Ahogy a Lagazuoi rejtett völgy is még várat magára.

És végül: odafele észak (Bruneck) felől közelítettük meg Badia-t ami nagyon szép út volt naplementében. Hazafele viszont Cortina felé vettük az irányt. Hát, az az út volt a sí-élmény megkoronázása. Már maga az Armentarolából felvivő szerpentin és Valparola hágója sem gyenge, de az onnan lejövő szerperntinek, Cortina előtt és Cortina után Toblach (Dobbiaco)-ig, hát az leírhatatlan. Mint a képeslap, 20-30 km-en keresztül ahogy a nap süti a behavazott fenyőket. Meseerdő, és elképzelhetetlenül szép táj.

Hát, mostanában biztosan nem keresünk újabb sí-célokat, mert úgy érezzük, megtaláltuk az igazit.

És tényleg végül: a Cortina-ból észak felé kivezető 51-es út mentén épül az olimpiai falu, és már majdnem kész.