Csak a jegyzőkönyv kedvéért válaszolnék a közel egy éve félbehagyott eszmecserére :-) ... ezen a héten (január 26.-30.) 5 napot töltöttünk itt, a Hochwurzen-Reiteralm pályáin, amiből 2x le is csúsztam ezen a bizonyos piros 40-es pályán. Nem lesz a kedvencem, de igazából nem is annyira nehéz. Persze jó volt a hóhelyzet, és mindkétszer reggel csúsztam le. A legmeredekebb letörés az pont a szállásunkkal egy vonalban volt, így reggel alá kell érkezni, délután meg fölötte kell levállni róla a ház felé. De első nap megoldottam a letörést is, mert felmentem kocsival, megvettem a családnak az 5 napos bérletet és lecsúsztam a kanyarig, ahol odaadtam a srácoknak a bérleteket. Így mondhatom, hogy ez is pipa. Talán azért veszélyes egy kezdőnek, mert reggel még nincs úgy bemelegedve. Főleg első nap, első csúszásnak merész volt egy kicsit. A hosszú egyenesekkel már nem volt gond és a végén az utolsó kanyar után is volt elég lendület elcsúszni a síliftig, nem kellett botozni. A Reiteralmra felvezető 2-es üléses felvonó viszont katasztrofális. Olyan erővel csapódik az ember feneke alá, hogy ijesztő. Nagyon kellemetlen. És hamár Okulare piros tudásánál tartunk, akkor viszont a Reiterről levezető 2a-t nem mertem megkockáztatni. A felső széles szakaszai simán abszolválhatóak voltak, de az alsó keskeny, meredek, - délutánra buckás - részeket mindig kihagytam. Viszont a Reiteralmon az 5-ös felső szakasza, a 2-es, 1-es piros megvolt többször is gond nélkül, illetve az egyetlenegy fiaskót 4-es okozta. Történt ugyanis, hogy Okulare a második napra már kellő bátorságot szerzett új helyek megismeréséhez és elindult lefelé a 4-esen a Silver Jet alsó állomásához. Egy-két meredekebb letörést elkerülve az erdőkön át, leért ahhoz a részhez, ahol egy tábla jelezte, hogy 4-es balra, és szintén 4-es, (és 2/a) jobbra. Alul pedig egy különálló "easy way" vagy valami hasonló felirat jobbra. Valamiért Okulare azt gondolta, ez nem neki szól :-) és elment balra. Egy rövid kicsi siklás után beért egy letörés tetejére, ahonnét fenről egy rövid fekete szakasszal érkeznek meg a profik. Éreztem, hogy ez meredek, de olyan jól ment eddig minden, hogy nekiindultam, persze azért keresztbe véve a pályát, a lehető legkevésbé meredek utat választva. Hozzáteszem, nemigen volt rajtam kívül senki. Az első két forduló jól ment, de a 3.-nál valami "elromlott", szétcsúsztak a lécek és elestem. Nem volt komoly az esés, viszont meredek, jeges volt a placc és elkezdtem csúszni lefelé, és az egyik lécem le is oldott az első pár méteren. A szemüvegem tele ment hóval és csak csúsztam tovább. Visszanézve azt láttam, hogy szerencsére a lécem megakadt a hóban, így legalább az miatt nem kellett aggódnom, hogy az meg kontrolálatlanul elmegy a pékbe. Csúsztam tovább, küzdöttem, hogy a másik lécem ne okozzon sérülést, mert az meg magától nem akart leoldódni. Nagy nehezen megálltam a magára hagyott lécemtől kb 130 méterre (hála a GPS-nek, egész pontos adataim vannak helyekről, távolságokról, időkről). Leoldottam a másik lécemet is vártam 2-3 percet, mire megjelent valaki fent. Botjaimmal jeleztem, hogy baleset van, nem mintha a nagy fehér pályán ne tűnt volna fel egyből egy naaagy sárga Okulare paca. A férfi egyből vette a jelzéseimet, odasiklott a lécemhez, felvette és lehozta nekem. Természetesen kérdezte, hogy minden rendben-e, mondtam, hogy igen, megpróbálok kihúzódni a szélére. Persze felállásról, felcsatolásról szó sem lehetett. A pálya meredek volt és jeges, nekem pedig nulla tapasztalatom volt ilyen szituációban a felállással kapcsoltban. Újra elkezdtem fenéken csúszni, ölemben a lécekkel. Néha elkezdtem pördülni, de azért nagyából irányban tudtam magam tartani. Lecsúsztam a kb még 100 méterrel alattam becsatlakozó "easy way" torkolatához, ahol viszonylag sík terepen felálltam és felcsatoltam. Onnan egy kissé óvatosabban, de rendben lesíelgettem a SilverJet aljához. Szerencsére semmi bajom nem lett, egy kicsit húzódott a jobb térdem alatt, de a síelésben nem gátolt, bár erre a napra inkább befejeztem a határaim feszegetését, vissza gondoláztam a SilverJet tetejére átmentem Reiteralm I. felvonóhoz és lelibegőztem.

Aztán még 3 napot voltunk itt, síelgettünk, szánkóztunk, hüttézgettünk, több különleges esemény nem történt. Az biztos, hogy az időnk jó volt, a pályák szinte üresek voltak egész héten. Sorba állás talán egyszer-kétszer tartott tovább, mint 2-3 perc. A hüttékben mindíg volt hely, pedig 10-en voltunk, de mindíg találtunk nagy asztalt. Nagyon érezni, hogy a január az Ausztriában "holtszezon", mert a tartományi síszünetek február elején kezdődnek. Szóval egyébként nagyon klassz volt az egész!