A március közepi sielésben mindig van kockázat. Schladming a megbízhatóbb helyek egyike. 16.-án jöttünk haza.
Hauser Kabling és Planairól tudok infót mondani.
kb 1300m felett vannak használható pályák, az alá csak a mazohistáknak javaslom lemenni. Alatta kezdődik a tejbegríz.
Szerencsére van elég használható pálya 1300 felett.
11.-én hétfőn még világ jó pályák voltak, de tényleg. 12.én kedden 16cm körüli hó esett, na az betett a pályáknak, főleg lentebb ahol havas eső volt, attól lett latyakos.
Azt tanácsolnám aki most menne, akkor fent még talál azért jó pályát, de lehet hogy "középállomástól" jobban jár ha felvonóval jön le, mint ha csúszik.

Az alacsonyabb részén talalható pályák (már amelyik nyitva) mindegyike gyalázatos állapotban volt a héten, pár méter széles hókása folyam a bimbódzó, zöldellő tavaszban. Élmény és sportértéke zéró. 12°C-ban persze mit vár az ember.
A magasabban fekvő pályák délelőtt jók, viszonylag kevesen vannak, délutanra persze hókása buckás trutymóvá válik minden.
A pálya weboldala és egyéb netes infók nem kifejezetten az általam tapasztalt valóságot sugallják...

Múlt héten három napot töltöttünk családommal a Schladming sírégióban. Pénteken és szombaton a Reiteralmot céloztuk meg. Számunkra kedves ez a hely, hisz itt tettük meg az első métereket sílécen. De a terepet nem ismerjük, hisz 9 éve, 2015-ben csak a gumiszőnyeges tanuló pályákon oktatott minket Kálmán "bácsi" és Péter "bácsi" és azóta bár sok helyen jártunk a környéken (is), de ide nem jöttünk vissza. Mi, a két "örök kezdő" szülő és gyermekeink, a jól síelő tinik most visszatértek a kezdetekhez.

Péntek délelőtt a 7-es gyakorló pályán csúszkáltunk. Én mondjuk már elég magabiztos voltam, de a feleségemben kialakult egy pszichikai "gát" néhány éve és azóta, ha meredekebb letörést lát, akkor automatikusan "házikóban" jön csak le. Így számára nem volt más pálya opció. Ez a gyakorló pálya a bal elején egy erős letörést is magába foglalt és én ezért a letörésért maradtam a nejemmel. Azt mondtam magamban, hogy akkor lépek innét tovább, amikor ezt a letörést is "megcsúszom" és nem kerülöm ki a jobb oldali lankás részen.

Egyszer elmentem a tányéros felvonó túloldalára, ahol emlékeim szerint 9 éve egy mese pálya volt. Most csak egy erdei szerpentint találtam, ahol előttem csak ketten csúszhattak a nyomokból ítélve, de meg is értem. Hiába szereztem sebességet a hó valahogy mindíg vissza fogta a csúszást. Nagyon kellemetlen érzés volt, így többet nem is próbálkoztam. Visszatértem inkább a feleségemhez.

Ebéd után megérkeztek jól síelő ismerőseink. A pár hölgy tagja hosszú évtizedeken át oktatta a diákjait síelni, merthogy ő tanár (volt nyugdíjazásáig) és végtelen türelemmel segített pár éve a nejemnek Filtzmoosban. Most is nagy örömmel vállalta, hogy ezen a délutánon ott marad vele a gyakorló pályán és addig nyüstölik a lankákat, míg fel nem hozza magát egy normális kék pályának megfelelő szintre.

Én addig a pár férfi tagjával elindultam felfedezni a feljebb lévő pályákat. Főleg az 5-ös piros és a 6-os kék pályákat jártuk be többször is. Nagyon jó kis délután volt. Ugyan konkrét tanítást nem kaptam tőle, mert azt mondta, hogy ő a párjával ellentétben nem tanár, nem tud oktatni, de azért egy jó tanáccsal ellátott és azt próbáltam gyakorolni. Hamar ráéreztem az által javasolt technikára és tényleg sokat javult ez által a kanyar technikám. Pár csúszás után már meg ís dícsért, hogy milyen jól megy. Viszont azt mindketten megállapítottuk, hogy az erőnlétem finoman szólva is hagy kívánni valót maga után. Érdemes lesz majd azt a jótanácsát is megszívlelni, hogy a síelés az legkésőbb nyár végén kezdőik, heti 1-2 bringázással és/vagy futással, de legalábbis intenzív gyaloglással és pár otthon végezhető lábizom erősítéssel.

A gyerekeinket megint csak hébe-hóba láttuk, mert közben találkoztak osztálytársakkal és délután velük voltak. Pályazáráskor találkoztunk ismét.

Szombaton csak négyen voltunk, mert ismerőseinknek más dolga akadt, ők csak délután jöttek fel, de hagytuk őket a saját útjukat járni és az osztálytársak meg hazamenetek. A gyerekek ismét sok felé jártak, bár a lányom fázott, úgyhogy ő pár csúszás után beült egy hüttébe. Mi a 6-os pályán róttuk a köröket, immár a feleségem is bátran lejött ott, ahol előző nap még nem mert volna.

Az időjárás a harmadik napra megjavult, napsütés volt az uralkodó, de erős széllel és jópár fokkal alacsonyabb hőmérséklettel. A felhők nyargalásztak felettünk az erős szélben, így ha épp nem sütött a nap, akkor hideg volt. Ha megállt az ember, akkor már kevés volt az aláöltözet+síkabát.

Nagyon jól éreztük magunkat itt a Reiteralmon, biztos visszatérünk még ide.

Jan. 17-től 20-ig síeltünk a schladmingi 4 hegyen. Az utazás picit tovább tartott most, hosszú szakaszokon van sávzárás az autópályákon. De szerdán így is du. 1 előtt már Planai kabinos felvonójában haladtunk felfelé. A pályák hibátlanok voltak, jól bírták a kicsit enyhébb időt is, pályán kívül látszik még a december és január eleji nagy havazások nyoma. A nightrace miatt az 1-es fekete völgypálya ilyenkor szokásosan le van zárva, a 2-es piroson lehet lecsúszni. Titkos tippként ajánlott az 1-esen menni, amíg lehet, majd a pályazárásnál egy átkötő kellemes erdei úton a 2-esre átcsúszni, erre alig megy valaki. Persze a végén a közös szakasz nap végén mindig nagyon rossz állapotban volt és tömegek mentek le rajta, sokan rosszul felmérve fáradtságukat, tudásszintjüket.

Csütörtökön Hauser Kaiblingra mentünk át, itt jóval többen voltak. Igen meleg is lett, tavaszias hóviszonyok voltak, de így is nagyon élvezhető volt, buckásodás csak a legérzékenyebb helyeken volt jellemző. Délután újra Planai, a pályák itt is tartották magukat.

Péntekre hirtelen lehűlt az idő, napközben is -10 fok volt, az előző nap megolvadt pályák jól megfagytak és erre esett fent 5-10 centi hó is. Így a pályák jó jegesek és idővel nagyon buckásak is lettek, technikás egy nap volt... Reiteralmon kezdtünk, pályái megosztották a családot, Hochwurzen hibátlan volt, Planaira csak délután értünk vissza, akkor már csak buckasí volt. Hochwurzenen már szerkezetkész az Rohrmoos I. kétüléses helyébe lépő 10-es kabinos hegyállomása, ez a Rohrmoos II völgyállomása mellé épült. Kicsit furcsállom a kapacitás ekkora bővítését, sosem láttam ennél a liftnél sort. A Reiteralmra menő 2 ülésest érdemesebbnek látom cserére, az jó hosszú és lassú. Tipp: Rohrmooson a Sonnenstüberl hütte jóval olcsóbb a többinél, változatlan minőség mellett.

Szombaton maradt a csípős hideg, viszont egész nap felhőmentes szikrázó napsütés volt és a pályák is a kevés friss hó bedolgozásával tényleg elsőosztályúak lettek. Hauser Kaiblingon kezdtünk, ahol a körülmények miatt brutál tömeg lett. Síeltünk itt már a korábbi években is hétvégén, de ilyen sorokat én még itt nem tapasztaltam. Olyan helyeken alakult ki sor, ahol még sosem láttam (Höfi Express, Gipfelbahn), a völgyben 40 perces várakozás volt! A Quattralpinán mindig is volt sor egy erősebb napon, most sem volt ez másképp, elvileg tervben van a cseréje 8 ülésesre. Persze ennek megfelelően a pályák is nagyon zsúfoltak voltak, volt dolguk a mentőknek is bőven. Én 10-kor menekültem is vissza Planaira, ahol láss csodát, üres pályák, és sorállásmentes liftezés fogadott. Kivéve persze a mindig népszerű 10-es pályát, valamint a "láblógatós" Märchenwiesenbahnt, de 8-as ülőszéknél azért jobban is halad a sor. Lényeg, hogy a Lärchkogrlbahn-nál és a Fastenberg6er liftnél senki, ezekkel pedig szinte az egész hegy, köztük a kedvenc 1,2,3 pályák besíelhetők. Tipp: a Lärchkogelhütte is alacsonyabb árakkal dolgozik, a Wieslechalmot pedig a pajtára néző mosdó miatt érdemes felkeresni! :) Tanulság: hétvégén, szép időben Hauser Kaibling kerülendő. Egy napsütéses napon pedig érdemes zárásig fentmaradni vagy visszajönni, a lemenő Nap által megvilágított Dachstein kihagyhatatlan látvány!

Schladmingban kezdtük idén a szezont december 7-8-án. Már az utazás is csupa boldogság volt, régen láttam ennyire havasnak Ausztriát, főleg ilyen korán, december elején. Mikulásra beterítette a hó az országot, gyönyörű látvány volt mindenhol a havas erdő, de szerencsére az utak jól járhatók voltak. Szerdán délután utaztunk, csütörtök reggel kezdtük a síelést Hauser Kaiblingon. Igazi titkos tipp volt, így utólag: alig voltak a pályákon és tökéletes havat élvezhettünk, mínusz 3-6 fok között, napsütésben. Minden lift működött, Planaira is átcsúsztunk délután, ott némileg több embert láttunk, de amikor délután 3 óra felé a Paradise-ből visszafelé felvonóztunk Haus felé, már alig találkoztunk síelőkkel. A felsőbb részeken porcukor, lejjebb kristálycukor állaga volt a hónak, tökéletes síélményt adott.
A fotók talán visszaadják valamennyire:
https://sielok.hu/fotoalbum/hauser-kaibling-2023-wa/galeria/

Csütörtök este volt a frenetikus Ski Opening Robbie Williams koncerttel, erről itt írtam egy rövid beszámolót:
https://sielok.hu/rovat/elmenybeszamolo/cikk/schladming-ski-opening-nagy-siker-volt-a-dupla-robbie-williams-koncert/

Másnap az esti buli ellenére sikerült korán kelni és 4-hegy túloldalán, Reiteralmon kezdtük a síelést. Itt már látszott, hogy sok osztrák csapat érkezett a hosszú hétvégére, jóval többen voltak, de így is jól elfértünk, sorba nem kellett állni 1 percnél többet sehol. Szuperek voltak a pályák, bejártuk az egész rendszert. Ment az összes lift itt is, elindult a rendesen hüttézés, délre megteltek a teraszok, kisütött újra a nap, minden olyan volt, mintha a főszezonban lettünk volna, tömeg nélkül. Rég volt ennyire idilli a szezonkezdet, hótóll roskadó fenyők mindenhol. Ennek ellenére a pályák alsó részein járatták a hóágyúkat, hizlalják az alapot, hogy hosszú legyen a szezon és az esetleges felmelegedést is bírják majd a sípályák. Ismerőseink még maradtak két napot, majd folytatják a beszámolót.

Képek Reiteralmról:
https://sielok.hu/fotoalbum/schladming-reiteralm--2023-12-08/galeria/

Ez pedig egy rövid videó:
https://www.instagram.com/stories/highlights/18012457697018100/

Vasárnap délután pár óra átugrottam Reiteralmra. A Parkolóban meglepően sok , jórészt osztrák (kevesebb német) autó, a pályákon szépen eloszlott a "tömeg".

Bár a schladmingi síhegyek közül Reiteralm a kedvencem (jellemzően itt vannak a legkevesebben), most egyelőre nem ajánlanám. A lift és pályakínálat egyelőre szűk, a hétvégén a Silverjet kabinossal juthattunk fel a pályákhoz és fenn a Gasselhöhe hatos illetve a Schoberalm ülőlift üzemelt.
A völgypályák még nincsenek nyitva, fenn az 1-es és 2-es pályák voltak nyitva, illetve az összeköttetés a Schober és a Gasselhöhe liftek közt.
A nyitvatartó pályákon gőzerővel hóágyúznak és még nem teljes szélességében használhatók.

Freeride: itt esett szépen hó, de korántsem annyi, mint pl. Hochkönigen, illetve elég erős lehetett a szél, mert sok helyütt az erdőn is keresztül fújt.
Van egy-két jó kör benne, de középállomás felett még talajkontaktos itt-ott. Összességében természetesen nagyságrendekkel jobbak a hóviszonyok mint tavaly. Mivel a hétre viszonylag télies időt jeleznek, így idővel jó lesz ez:)

Március 16-18 között síeltünk itt, ( érdemes előre a skiamade.com oldalon regisztrálni, jár egy ajándék ticket (kipostázzák) , amire akár online is vehetsz előre napijegyet vagy más jegyet, sőt családtagnak is kérhetsz: 5EUR az üres tiket. Érdemes időben előre online megvenni a jegyeket, változnak az árak, ráadásul nem kell a helyszínen sorbaállni...)

Az időjárás már elég meleg volt, ezért a lenti pályák sok gyötrelmet okoztak, főleg amikor másik hegyre akartunk átmenni, le kellett csúszni teljesen a völgybe buckás, kásás, szűk pályákon. ( Már ha valaki nem akart lefele is felvonóval utazni..)

A 3 napban becsúszkáltuk mind a 4 hegyet, Reiteralm bizonyult a nyerőnek, de Hochwurzen felső pályái is elég élvezetesek voltak. Napközben a hegyek tetején a hőmérő bőven 10 fok felett mutatott, ennek megfelelően alakult a hóminőség is, én sajnos azt látom, hogy március 15 már csak kompromisszumokkal alkalmas síelésre itt. Jövőre korábban jövük és talán másik terepre a közelben, Flachau szimatikusnak tűnik.

Szállást a pályától 4km-re találtunk félpanzióval elfogadható áron. Hátrány, hogy naponta autózni kellett 5-5 percet, cserébe egy teljesen korrekt, nyugodt hegyi szállásunk volt reggelivel és vacsival.

Szállóigévé fog válni egy kommentelőnk találó mondata: "a telet nem temetni kell, hanem csak ki kell várni". Mennyire igaz!
Az elmúlt majdnem két hétet Schladmingban, pontosabban annak környékén töltöttük. Érkezésünk napján volt a nagy fordulat, a karácsonytól január 8-ig tartó langyos tavasz hirtelen véget ért és január 9-től megérkezett az igazi tél Ausztriába. Napról napra hízott a hótakaró és egyre varázslatosabb lett a környezetünk. Ébredéskor már hallottuk a hókotrók biztató hangját, és a szívmelengető érzés volt kinézni az ablakon és látni a fennsíkot beborító fehérséget.

Ramsau am Dachstein faluban laktunk, ahol digitális nomádként a munkát minden nap csúszásokkal kombináltuk, volt a palettán síelés, sífutás, sítúra és szánkózás is, zsinórban 10 nap sportos nap +1 pihi. Ramsau tökéletes hely azoknak, akik nem csak a lesiklást tekintik síelésnek, sífutás szempontjából itt szinte minden pályaszállás. Síelni pedig számtalan lehetőség kínálkozik: a schladmingi 4-hegy, karnyújtásnyira a helyi sípálya, a Rittisberg, de a közelben van a szintén minden igényt kielégítő Filzmoos, Radstadt, Flachau és Zauchensee is.

Mi lesiklásnak ezúttal a 4-hegyet választottuk, tökéletes időzítéssel hétfőn Planaion, kedden Reiteralmon csúsztunk. Reggelre valamennyi friss hó esett, így a hóínséges idők alatt eljegesedett pályák felfrissültek. A felhők a völgyben gyülekeztek, felettük pedig napsütés várta a síelőket és csodás panoráma. A második nap még egy fokkal jobb volt, mivel keddre újabb friss hó érkezett. Áldásos havazás és napsütés váltotta egymást, sikerült un. halo jelenséget és szivárványt is látni és fotózni a csúcson, nagy élmény volt. Készült néhány kép mindkét napról, amin jól láthatók a szuper állapotú pályák.

Planai:
https://sielok.hu/fotoalbum/schladming-2023-01-16/galeria/

Reiteralm:
https://sielok.hu/fotoalbum/schladming-reiteralm-2023jan/galeria/

A helyiek elmondása szerint a téli szünetben szomorú látványt nyújtott a Schladmingi síhinta (és hát a legtöbb osztrák pálya 2000 méter alatt). Műhavas fehér csíkok kanyarogtak a zöld hegyoldalakon és rajtuk irdatlan tömeg próbálta megtalálni az örömöt az ünnepi síelésben. Szerencsére ez már a múlté, a hegyek újra fehérek és a pályákon elegendő hómennyiség van már, de az üzemeltetők nem bíznak semmit a véletlenre, hóágyúkkal tovább hizlalják a hóalapot a főszezonra és a közelgő világkupa futamokra gyúrva. A megnyert dupla Nightrace-re már legalább egy hete készülnek Schladming központjában: épül a lelátó, helikopterek segítik a versenypálya kiépítését, a Ski Austria kabátosok hozzák-viszik a stanglikat, esténként már világítanak a reflektorok a Planai-on. Megcsodáltuk többször is a szerpentinről lenézve.

Legszebb napsütéses napunkon egy kisebb sítúrára mentünk át a közeli Filzmoosra. A Papageno nevű kabinos lift visz fel az un. Rossbrand magaslati sífutópályára, ami egy kellemes kör, kevés szintemelkedéssel: átlagos kondival is könnyedén bejárható útvonal (kb. 16-18 km), elképesztő panorámával. A Dachstein vonulatára sok pontról rálátni, és ettől varázslatos az egész táv. Sok gyalogtúrázót, hótalpast is láttunk, mi pikkelyes sífutólécekkel jártuk meg a kört, és a csúcskeresztnél, a Radstätter Hüttében tartottunk egy kis pihenőt. Sokat fotóztunk, erről is összeállt egy galéria:
https://sielok.hu/fotoalbum/rossbrand-magaslati-sifutopalya-turaut-filzmoos-radstadt/galeria/

Január 14-én este tartották Filzmoosban a Hőlégballonok Éjszakáját (Nacht der Ballone), ami az év legnagyobb téli eseménye itt, és mintegy 10 ezer embert vonz. Hatalmas tömeg jött össze, hogy megnézzék a zenés show-t, amit a kb. 15-20 db megvilágított óriás "lufi" tesz különlegessé. Egész közel lehet menni a ballonokhoz, melyeket egyébként előző nap az égen csodáltunk meg, amikor átkeltek a schladmingi hegyek fölött. Közelről persze egész más: megdöbbentően hatalmasak és gyönyörűek ezek az égi tünemények. Tulajdonosaik európai különböző pontjairól érkeztek és sorban adták az interjúkat a tévétársaságoknak. A közönség pedig ünnepelt, pezsgőzött, táncolt, a gyerekek fénykardoztak (ez volt a legkelendőbb ajándék a kicsiknek). Gyönyörű havas, szélcsendes este volt, a ballonokat 1-2 órás bemutató után sorban leengedték, ezt is érdekes volt látni. A zenés show végén természetesen kötelező darab volt Nena 99 Luftballons című száma, majd jöhetett a tüzijáték és a táncos buli, osztrák módra.

Ezt a kis videót készítettük az estéről:
https://www.facebook.com/sielok.hu/videos/2645550312252033/

Egy napot a Dachsteinen töltöttünk, a Skywalktól feltúráztunk a 2740 méteren fekvő, fura alakú Seethalerhütté-hez (ami zárva volt ugyan, de célnak megfelelt). Volt közben egy egy pici napsütés, aztán némi hóvihar is, igazi magashegyi életérzés! A síelés ezen a gleccseren idén nyártól megszűnt, és nem valószínű, hogy újraindítják odafenn a lifteket, viszont a sífutópályákat profi módon kezelik, kiváló edzési lehetőséget biztosítva a sportolóknak és a bevállalós amatőröknek. Mi ezt kihagytuk, helyette viszont felfedeztünk egy szuper szánkópályát egy "szinttel" lejjebb. A kabinos lift alsó állomásától gyalog mentünk le a cuki Brandalm Hüttéig, ahol szánkót lehet 4 euróért bérelni, majd és azzal lecsúszni egészen a Ramsaui főútig, ahol a szánkókat le lehet adni a Zauberlift völgyállomásán. Alig volt benne lanka, szinte végig lendületes a pálya és az utolsó szakasz igazi adrenalin-bomba! Ezzel a szánkózást is kipipáltuk!

Végül a sífutásról: Ramsau egy hatalmas fennsík kisebb falvakkal és sok-sok szanaszét szórt tanyával a Schladmingi 4-hegy és a Dachstein masszívuma között, és az egyik legjobb és legnagyobb kiterjedésű északi síközpont Ausztriában. Itt minden (sportboltok, hütték, jelzések) a sífutásról szól, hatalmas pályarendszert készítenek nap mint nap elő a klasszikus és skating stílus szerelmeseinek egyaránt, akik messziről nézve hangyákként nyüzsögnek a dombokon. Erről majd külön beszámoló is készül a Sífutás rovatba, addig is legyen itt egy fotóalbum Ramsauból is, ami egy igazi álomvilág a tél szerelmeseinek:
https://sielok.hu/fotoalbum/ramsau-am-dachstein-2023-januar/galeria/