Szevasztok!
Az ünnepek között kint voltam. 6 nap alatt 6 különböző helyen síztünk. Gyors jelentés, hátha vlaki mostanában megy:
Hó mindenhol van, de a víztározók már kezdenek kiapadni, igen csínján bánnak a hóágyúkkal...
Flachau: A liftek mentek, a Wagrain felé eső pályák (Rote 8-er, Flying Mozart) nagyon jegesek. A Talbfahrt meglepően jó volt.
Flachauwinkl-Zauchensee: A Flachauwinkl-i rész igen muris, csak a pályán volt hó, az is inkább jég. Kleinarl-ba nem lehetett teljesen lesízni, mindazonáltal az oda vezető pálya felső része (ami nyitva volt) a legjobban sízhető.
Zauchensee csak az északi lejtők voltak nyitva, azok is a völgyfelé reménytelenül jegesek és zsúfoltak voltak.
Frageralm: Sokat vártam ettől a tereptől, mert a hírek szerint remek a hóágyú rendszer, de azért egy jégtörő hajó elkélt volna. Az egyik felvonón valami olyan volt írva, hogy a versenyzők kedvenc gyakorló terepe. Na ez igaz rengeteg klottgatyás versenyző pista volt. Őket onnan lehet felismerni, hogy minden liftnél előre pofátlankodnak és a pályán közel 100km/h-val húznak el melletted (Tőled 50 cm-re). A Frageralmról szigorúan csak lifttel szabad leindulni.(Illetve jégtörőhajóval.)
Hochwurzen: Kellemes csalódás volt jól sielhető pályák és kevés sorbanállás.
Wagrain: A Talbfahrt felejtős a többi rendben. Az Alpendorfi részen mintha rendes hó is lett volna. Ott lehetett sielni...
Schladming-Planai: Gyilkos jég mindenfelé. Pedig nyitásra mentünk. Át menekültünk Haus-ba. Az átjáró használható, nem veszélyes. A Höfi Expressz hozta a formáját és még lent sem volt jeges, hogy ezt hogy csinálták nem tudom, de frankón élvezhető volt.
Mühlbach-Dienten: A pályákon rossz minőségű hó, és meglepően nem lehetett végig sielni a síhintát. Nyiírtuk a füvet vágtuk a követ ez a terep ennél többet érdemelt volna. Nem is tudtam, hogy sok pályán nincs is hóágyú.
Lényegében csak a hosszú levezető kékpályán lehetett érdemben sizni.
Ami a legrosszabb ebben a hótalanságban az a következő:
Az oszták iskolai csoportok, akik egyébként reggeltől estig az erdőben esnek-kelnek kénytelenek a pályán nyomulni. Tudás nélkül ezerrel. Mert csak ez a frankó. Legalább 20 balasetet láttam, itt ott fekvő sérülteket. Borzasztó. Hátrafelé síző pirosfejű gyerek csurom vizes-havas szerkó. Eltaknyol, feláll és ünnepli magát. A jeges pályákon a buckákon ugrató suhanc lejjebb úgy 20 méterrel elüt egy kezdő boardost. És még sorolhatnám... Nagyon kell a hó Ausztriában.
Azt mondta a vendéglátónk, hogy olyan ez náluk mint a kosárlabda az USÁban mindenki a 3 pontos vonalról kezdi a dobásokat tanulni, de ha lenne egy ötpontos vonal, mondjuk a félpályánál, akkor onnan próbálkoznának. Az osztrák gyerekek egyből ötpontos kosarakat szeretnének dobni.
Kulacs