Én is tudnék példákat sorolni az "anomáliákra", mégis úgy érzem, hogy a színjelölés általában korrekt és informatív, legalábbis Ausztriában, ahol mi előfordulunk. Amúgy meg egy pálya nehézségének megítélése nem csak az egyéntől, hanem a hóviszonyoktól függően is eltérő lehet. Mentem én már ugyanazon a pályán fütyörészve porhóban, de vért izzadva is jégen. És egy meredekebb, de széles, belátható pálya is tűnhet kevésbé komolynak, mint egy halványabb színű, de keskeny, hirtelen forduló, vagy éppen egy műúthoz levezető, korlátban végződő, ahol szűk helyen kell hirtelen megállni. A variációk száma "végtelen".
Végső soron azonban nyugodtan támaszkodhatunk a pályarajzokon alkalmazott jelölésekre, hisz épp azért vannak. És még valami, a pszihés hatás: Állítom, hogy egy kevésbé gyakorlott síelő ugyanazon a pályán magabiztosabban lemegy, ha az piros (hisz piroson ő már tud!!!), mint ha fekete. Mert a feketétől ugye még félni kell!?
A véleményem sommázva: figyeljük a színeket, de méginkább a hóviszonyokat. Sztem nem a meredekség, hanem a hó minősége a döntő tényező.
Keresés
21 cm
