Kedves kárpáthycsabi,

Először is engedd meg, hogy gratuláljak azon kivételes képességedhez, hogy milyen ügyesen tudsz ismeretlenül emberekről jellemképet festeni. Csatlakoznod kellene a Csernus mellé, úgy látom itt a fórumon már amúgy is kellő rutinra tettél szert az önfényezést illetően. :)
Erkölcsi puritánságodat megcsillogtattad, és biztos vagyok benne, hogy ha neked kínálnának egy napijegyet féláron, akkor magad hívnád az osztrák rendőröket....
Amúgy, ha figyelmesen olvastad volna a dolgokat, akkor feltűnt volna, hogy nem a haszonszerzés volt a célom, csak nem akartam nagyot bukni, és úgy voltam vele, hogy akinek eladom féláron a jegyeket az se fog szomorkodni.
Engem a mentalitás zavart nagyon. Nem azzal indítottak, hogy kedvesen felhívták volna a figyelmemet, hogy ezt itt nem lehet, hanem eltorzult fejjel ismételgették a polizei szót....és ezek a tiszta gyermeklelkű emberek még fel is tették az i-re a pontot azzal, hogy volt képük azt hazudni, hogy látták, hogy eladom a jegyet a haveromnak a parkolóban, majd letiltották az összes jegyet...
Na most akkor kinek is kellene elsüllyednie szégyenében?
Persze én is hülye voltam, hogy a pénztár környékén akartam eladni a jegyet, de siettem vissza a beteg kislányomhoz, és ott tűnt a leggyorsabbnak a dolog.
Ha mondjuk még angolul is ráírták volna a jegyre vagy bárhova, hogy ez itt ekkora para, akkor valószínűleg hagytam is volna a fenébe az egészet.
Amúgy meg nem a sopánkodás volt a célom ennek a történetnek az elmesélésével, hanem honfitársaimat akartam megóvni a hasonló szituációktól.

Egyébként ajánlanám figyelmetekbe EszterM írását néhány bejegyzéssel lejjebb. Az se semmi, és jól tükrözi az osztrákok hozzánk való viszonyulását.

Üdv mindenkinek