Ugyan nem idén voltam itt, hanem még 2009-ben, attól még jöhet egy beszámoló, jobb később, mint soha. Szóval 2009 márciusában jártam itt.

A terep az alacsony fekvésű Linz-Wels vidéktől délre fekszik, egy-két hegyecske után rögtön a Kasberg jön, vagyis nem is gondoltuk volna, hogy a márciusi melegben lehet síelni az autópályától számított első komolyabb hegyen, márpedig a Kasbergen általában jó hóviszonyok vannak, szűk völgy, északi fekvés és előtte egy árnyékoló hegyvonulat miatt. A völgyben persze lehet meleg, emiatt ott általában nincs túl sok hó, de a tetőn szinte mindig van komolyabb, egy méter feletti mennyiség.

A szállásunk az alsó kabinos lifttől párszáz méterre volt egy hostel-szerű helyen. Nem is volt rossz, egyéb szállások Grünauban és környékén vannak, ami kb 5 km, ez meg kvázi pályaszállás volt. A parkoló is elég meredeken emelkedik felfele, de izzasztó caplatás helyett vannak ingyenes buszok, amik felviszik az embert a parkolótól a kabinos lift völgyállomásáig.

A pályákról annyit, hogy ez egy kifejezetten családosoknak ajánlható hely. Nincs zsúfoltság, és a kabinos lift felső állomásánál több kifejezetten könnyű pálya van (3,4,5 és zauberteppich). Vannak itt kellemes piros pályák is, az 1, 7 és 8 jelűek nem voltak rosszak. A hosszú völgymenetben vannak fekete részek is, de építettek elkerülő piros pályát is a meredek részekhez, így kényelmesen le lehet menni ott is, ha van elég hó, illetve ha jeges lenne középen. Van egy elkerülő kék erdei út is (2-es "pálya"), ami nem túl érdekes és keskeny, de ott mindenki le tud menni a völgybe.

A jobb pályák azonban még feljebb vannak, egy régi kabinos lift megy fel a Regenkar nevű csúcs felé (Gruppenumlaufbahn). Elég érdekes megoldással, 3 db kabin van egymás mellé téve a drótkötélre, és a kötél 4 pontján van elhelyezve ilyen kabinhármas. A ki-és beszállásnál megáll a lift, ilyenkor a félúton levő kabinok megállnak. Nem túl jó érzés a két hegy közötti szakadék felett álldogálni percekig.

A csúcstól egy többféle nehézségben síelhető 4-üléses felvonó jár, talán ez volt az általam legtöbbet használt lift, a 9, 10, 11-es pályákkal. Jó még a kissé távolabb fekvő Spitzplaneck 12 és 13-mas pályája is.

Erről a hegycsúcsról a 2-es kék pálya visz vissza a Talabfahrt felé. Ugyan hosszúnak hosszú, de a nagy része a két hegy közötti gerincen húzódó keskeny hegyi út, ami alig lejt. Rossz időben (erős szél például) a két hegy közötti kabinos nem jár, ilyenkor a felső pályák megközelíthetetlenek.

A terep előnye, hogy általában kevesen vannak, ugyanakkor 40 km pálya van. Sajnos azonban a 40 km úgy jön össze, hogy van két hosszú Talabfahrt, van egy kb kilométer hosszú ülőfelvonó, amihez többféle pálya megy, és van egy csomó 6-800 méter hosszú húzólift, amikhez tartozó pályák hasonló hosszúságúak. Vagyis azért ilyen hosszú a pályarendszer, mert egy-egy rövid felvonóhoz sokféleképpen el lehet jutni. Aki szeret jó és érdekes pályákon hosszan, több kilométer hosszan síelni, annak ezt a helyet nem feltétlenül ajánlom. Hétvégére jó volt, mert a 40 km sok variációs lehetőséget ad, de igazán hosszú pálya csak az Spitzplaneckről lejövő 1-es piros, de a völgyben a pluszok miatt a hó elég kásás lett délutánra. Ha a 10, 11, 12, 13 pályák kétszer ilyen hosszúak volnának, akkor ez egy kiváló terep lenne.