Eredeti úti célunk a Mölltaler Gleccser volt. Hóbiztos terület, gleccser vasúthoz közeli szállás, szállásadó részéről biztosított régióbérlet. Jobbat elképzelni is nehéz. Igen ám de az időjárás közbeszólt. A viharos szél miatt nem nyitották ki a pályákat a környéken, ezért hosszas keresgélésbe kezdtünk helyiek és a szállásadó segítségével, hol találunk olyan pályát ami nyitva van. Ezzel - mármint a távolsággal - nem volt akkora szerencsénk, mert 80km-re sikerült találnunk biztosan nyitva tartó pályát Obertilliach-ban, ahol nem csak az alsó liftek vannak megnyitva a tömeg miatt szétsíelt 1-1 pályával.

Ott-tartózkodásunk az ausztriai iskolai szünetre esett épp (2023.02.02), volt síelő az alsó pályákon is szép számmal, koncentrálódott a síközönség a csúcshoz közeli zárt pályák miatt. Távolság nem számít, mert nincs mit tenni ha síelni akarunk, elindultunk Obertilliach-ba.

Nem bántuk meg, csodálatos kis hely Obertilliach - Golzentipp, barátságos síterep közel az olasz határhoz. Nem köztudott, a Spectre - 007-es Bond film jeleneteiből forgattak itt. Eldugott, kevésbé ismert hely. Hosszú szánkópálya is van, több mint 6km.

Nagyon jó, szinte új, tökéletes állapotú kabinos felvonóval lehet a műemlékfaluból feljutni 2086m magasra. Tovább már egy beülős lift visz 2250m magasságba. Innen, kezdetben erdőhatár felet, majd változatos terepen, fenyő erdővel övezett, látványos, hosszú, élvezetes, piros-kék pálya vezet le a falu temploma mellett vissza a kabinos felvonóhoz. Ködös idővel indult a nap, nem is mertünk a fekete pálya felé indulni, nehogy eltévedjünk, ezért a falu felé vettük az irányt az egyetlen kabinos felvonó induló állomása felé.

Később, amikor már kicsit derültebb volt az idő megnéztük a fekete pályát is. Ez rövid, inkább piros plusszos, vállalható haladó-közép sítudással is. Közepesen hosszú és hosszabb csákányos felvonók is vannak, egy a csúcshoz közeli fekete pályánál, kettő a völgyhöz közeli, alacsonyabban fekvő részen.

Külön pozitívum, hogy amikor itt jártam, kritikus helyeken napközben, egyszer legalább rendbe tette egy ratrak a pályát. Az időjárás miatt nem üzemelt az összes felvonó, de így is élvezetes napot töltöttünk itt. A síelést a gyönyörű környezet még élvezetesebbé tette. Ismét meggyőződtünk, hogy érdemes megismerni új helyeket.

Az óév utolsó napjaiban is Kelet-Tirol felé vettük az irányt, kihasználva a nem mindennapi hóviszonyokat.

29-én a Lesach völgy északi meseerdőjében túráztunk, csúsztunk. Míg reggel napsütés fogadott minket, addig délre megjött a havazás és egyre derekasabban szakadt komoly mínuszok mellett.

Másnap 30-án napsütésben tértünk vissza, ezúttal a naposabbik oldalt választottuk és egyben a lifteket.

Golzentipp síterepén a szilveszteri hét ellenére alig lézengtek. A terepet egy modern kabinos szolgálja ki, fenn, illetve lenn a völgyben további csákányosok üzemelnek. Ezen a napon a kabinos mellett fenn egy csákányos, és lenn a völgyben egy kezdőlift üzemelt.

A sípályák kellemes vonalvezetésűek, szánkósoknak a kabinos tetejétől az aljáig ródlipálya vezet.

A síterep nagyszerű pályán kívüli részeket tartogat, amik ennyi hóval mosolyt csaltak az arcunkra. A hegyoldalak eleje széles, fahatár feletti álomlejtőket tartogat, míg lejebb a ritkás erdő váltogatja a valamivel sűrűbb, de még élvezhetően csúszható fenyvest.

A 2250 méteres csúcsról pazar látványban lehet részünk; észak fele a Magas-Tauern, míg kelet felé a Lienzi-Dolomitok sziklás ormai zárják a panorámát. Dél felé a Karni-Alpok és az olasz Dolomitok adják a vizuális örömöt.
Érdekesség, hogy a szomszédos Golzentipp (2317 m) csúcsára, illetve tovább a Dorfberg hegy irányába egy ratrakolt út vezet. A sítúrázóknak vagy éppen a hótalpas kirándulóknak nagy segítség.

Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/obertilliach20201229/kep/1/
és
https://sielok.hu/fotoalbum/obertilliach20201230/kep/1/

Két hete hatalmas havazás érte el Ausztria déli régiót, közülük is kiemelkedett a Lesach völgye, ahol 200-250 cm feletti hó hullott (a hegyekben ennél még több), valóságos téli csodavilággá változtatva a szépségekben amúgy sem fukarkodó környéket.

Dél felé a Karni-Alpok vadregényes völgyei, fenyvesekkel borított mesebeli hegyoldalai és impozáns hegyei szegélyezik a völgyet, egyben jelentik a –természetes- határt Ausztria és Olaszország közt.

Már az autózás is kisebbfajta élménnyel ért fel, méteres hófalak közt vezetett az utunk Kartitsch és Obertilliach közt.
A biatlon centrum parkolójában tettük le az autót, ahol többnyire külföldi autók voltak a túlsúlyban, ugyanis nemzetközi csapatok edzettek a jól előkészített sífutópályákon.

Az első napokban a majd 2400 méteres Hohe Bösring csúcskeresztje volt a cél. Meglehetősen kilátásgazdag túra. A lesiklás ebben a hóban igazi tree skiing deluxe mesésen behavazott fenyőkkel, tisztásokkal és fenn vadul csillogó, széles mezőkön, hegyhátakon. Rajtunk kívül néhány helyi és egy szlovák splitboardos csoport volt ezeken a napokon a lesachvölgyi vadonban.

A településen néhány szállás foglalható sportolók és üzleti utazók részére.

Tegnap ismét a régió volt a cél, ezúttal a valamivel 2300 m feletti Stollen (Col de Rocco) az olasz-osztrák határon. A viszonylag hosszú (oda-vissza 15 km-es) sítúráért cserébe klasszikus álomlejtőket kapun a szokásos csend, nyugalom mellé.

Meséljenek tovább a fotók:

https://sielok.hu/fotoalbum/obertilliach20201213/kep/1/

https://sielok.hu/fotoalbum/obertilliach20201214/kep/1/

https://sielok.hu/fotoalbum/obertilliach20201215/kep/1/

https://sielok.hu/fotoalbum/obertilliach20201220/kep/1/

Családi síelés első napjára iktattuk be, mert viszonylag olcsó, a kezdők tanulhattak a lenti pályákon, a "profik" meg mehettek a fenti, meredekebb részekre. Nagyon jól éreztük magunkat. Nem jellemző a tömeg, a várakozás. A városka elbűvölő. Egyszer megéri kipróbálni.

Azon síelőknek javaslom akik nem szeretik a tömeget. A templom mellől indul a kabinos felvonó, mely korszerű 10 személyes és gyors. Mivel szezon elején voltunk és hó csak a pályán volt feljebb már nem tudtunk menni, mivel a felső fekete pályát akkor fújták. Két pályán is le lehet sielni a faluba, a bal oldali nehezebb (piros) alján keskeny erdei ösvénnyel, a jobb oldain (dorfabfahrt) pedig élvezetes tempóban suhanunk le a templomig a kék részen is át, ahol nyugodtan tanulhatnak a kezdők. A kezdő részen két csákányos található, az alsó aljánál családbarát pályaszállás (Almfamilyhotel Scherer) igazán kedves háziakkal.
9 fős csapatunk mellett legfeljebb ha 20-an lehettek még a pályákon. Ebben a kis faluban is klasszissal jobb síelési lehetőség van mint bárhol kis hazánkban.