A modern sítanár úgy gondolja, hogy a szülő zsákutcába fogja terelni a gyerekét ha beleszól a sítanulásba! Igaz és hamis is egyben amit írtál! Ha a szülő jól tud síelni, eltudja mondani, hogy mit csinál, és nem elfogult gyermekével, és következetes akkor nem gondolja jól a sítanár, továbbá emeli a szülő gyermek kapcsolatát! Ez az elenyésző százalék!
De amíg napi szinten kell síelni jól tudó szülőknek szólni, hogy a sicipő nyelvét ne előretörje, hanem felfelé húzza gyermeke és saját lábán, úgy, hogy a nyelv megnyissa rüsztnél a cipőt! És a sízokni elejét húzza előre a lábujjánál minimum egy centit! Azért hogy bebújásnál saroknál meghúzódva a zokni a lábujjakat nehogy összeszorítja! Rossz komfort érzetet biztosítva mintha szűk sícipőt adtak volna rá a gyerekre! Nagyobb cipőt kérnek mert nyomja a gyerek lábujját! Örök hiba! Ill a kinyitott cipőbe nem mozgatják meg a lábát, hogy a sarok és a bélés helyére kerüljön! A síléc felvételéről tisztításáról levételéről , botról , sisakról már említést sem teszek túl hosszú!
Mai nap Donovalyban fiam új léccel ment, harmadik körön kötésik gyalázták lécét (egy12éves kisgyerek) fiam kioktatta a gyereket az apukája annyit szólt benne van a pakliban! Erre fiam! Ez a maga felelőssége! Először megállni tanítsa meg a gyereket, aztán felvinni a nagypályára száguldani ! És ha biciklivel kihajt majd gyermeke a bicikliútról az úttestre, akkor is ezt fogja mondani ? Belefér a pakliba? Majd csinál másikat?
Inkább elnézést kérjen, hogy fiatalembernek igaza van, és erre tanítsa gyermekét! Jó példát mutatva! Nem pedig megerősítve benne, fa(x) a voltál fiam így tovább , apád is egy bunkó neked sem kell különbnek lenned! Ha gyermeke utál elnézést kérni, akkor legalább ösztönzi magát majd, hogy megtanuljon megállni!
Egy fiam van s két lányom 7 évesen kezdték az ismerkedést a síeléssel! Ezzel soha semmi gond nem volt, hogy távolságot tartsanak és betartassanak, a biztonságra törekedjenek, kiszámíthatóan száguldjanak !
Tehát beleszólás a síoktatásba szülője válogatja! Általában az po(x)fázik bele akinek nem kéne!
Akinek lehetne az alázattal figyel, majd otthon megbeszéli gyermekével, és négyszemközt az oktatóval! De ehhez meg kell győződnie a szülőnek, hogy jól vagy rosszul tudja e, vagy csak ha minden alátámasztás nélkül úgy gondolja az kevés lehet!