Januárban két hétvégén síeltem ezen a terepen. Először január elején a havazás után. Amikor oda mentem akkor eldöntöttem ide többet soha nem jövök, vagy legalább is nem hétvégén. Ugyanis közép Svájcban ez az úgynevezett első legnagyobb síterep amely közel van a hegyekhez és közel Luzern, Zug, Nidwalden, Obwalden kantonokhoz. Ezért sokan ide mennek síelni. Szerintem január elején a nagy havazás után többen voltak átlalában itt mint a két ünnep között. Ezt a hatalmas tömegről illetve a parkolt autók mennyiségéből tippeltem. Volt úgy, hogy 10-15 percet kellett várakozni a lifteknél, ami szerintem minden csak nem síelés. Én pedig síelni szeretek nem várkozni.

Mivel van az a mondás, hogy sohase mondd, hogy soha ezért január végén azt mondtam adok még egy esélyt hétvégén ennek a terepnek és kipróbálom. Szerencsére január 31-én már kevesebben voltak, pedig hétvége volt. Szinte minden pálya nyitva volt. Így, hogy nem volt olyan tömeg a síterepről is már jobb a véleményem. Nyitva volt a gleccser alatti pálya amely egy fekete pálya 2400-2700m között. Késöbb mondta a lányom, hogy ennek a pályának a neve Marco Odermatt, igen a svájciak jelenlegi sí "királyáról" nevezték el a pályát, nem véletlenül hiszen Odermatt nidwaldeni, a környéken lakik. Mivel minden pálya nyitva volt így 2000 méter szintkülönbséget lehetett megtenni a Titlis gleccserről a völgyig (Engelberg). Igaz nem összefüggő csúszásról van szó mert 1800 méter környékén van a Trübsee amely lapos ott pedig felvonóval oldották meg a lapos részt. A sípálya érdekessége, hogy három kantonban is vannak pályák, a Jochstock(2564m) az a hely ahol három kanton találkozási pontja van: ezek Nidwalden, Obwalden és Bern kantonok. Mikor ott voltam hideg volt, -13C volt a gleccseren. Sokan próbálkoznak a pályán kívüli részekkel is. Több féle pálya van, sok a kék amely jó a kezdőknek, van piros is meg fekete is. Ide sokan jönnek külföldről is, sok angol illetve német beszédet hallottam (a svájci is német de az más német). Érdekesség, hogy a Brunni oldal ami a szemben levő oldal déli fekvésű nem volt nyitva mert nem volt rajta hó. Január van és barna színe volt az oldalnak. Sajnos elég kevés hó hullott ebben a szezonban.

Összeségében Engelberg-Titlis szerintem jó hely de csak akkor ha nincs nagy tömeg.

2020. 11. 11.
A harmadik napon november 10-én pihenőnapot tartottunk és délelőtt felmentünk a Ristis és Brunnihüttéhez. Jót mókáztunk a bobon, ebédeltünk egyet és még egy finom szivarra is jutott idő. Délután felmentünk a Titlis-re és megnéztük a gleccserbe vájt barlangot, fantasztikus élmény volt. November 11-én megint tökéletes idö volt, nulla szél és felhö, csak ragyogó napsütés, igy az egész napot a pályákon töltöttük. Reggel az 1-es pálya felét versenycsapatok használták edzésre, de nem volt zavaró. Mivel korán délelött ez a pálya árnyékos ezért hidegebb, a gyerköcök kérésére inkább az 1a felsö pályán csúsztunk ebédig. Ott az ülös felvonón jót lehet napozni.

2020.11.07.
Staninak köszönhetöen ma reggel hatkor elindultunk és délután 5-kor megérkeztünk. Az út sima volt, egy határátlépésnél kellett csak 30 másodperce megállni: az osztrák-magyar határ osztrák oldalán kérdezte meg a rendör, hogy mi az uticél. A többi határnál örség sem volt. A forgalom nagyon gyenge volt, a benzinkutak is elég üresek voltak.

2020.11.09.
Két nap csúszás utáni tapasztalatok: a fenti két pálya üzemel, szuper a pálya, éjszaka kiválóan ratrakolva. Vasárnap többen voltak, ma hétfön kevesen. Az étteremben se voltak sokan egyik nap se, könnyen be lehet tartani a tavolságtartást. A körbeforgó gondola lift fantasztikus élmény. Kiváló szezonnyitó síelésnek.

Ez a német-Svájcból legkönnyebben megközelíthető gleccser, ennek megfelelően ha jó az idő rengetegen érkeznek már kora reggel. Felvonó alsó állomásánál ilyenkor hosszú sorokra lehet számítani, és délutánra alig marad használható pálya fent, mindet buckásra/jegesre síelik. A felvonók környékén van néhány egész jó off-piste lehetőség, valamint a gleccseren át is le lehet csúszni egészen a Trübsee-ig, de ennek az útvonalnak a vége egy kellemetlen sziklás részen halad keresztül. Brunni oldali pályák a déli kitettség miatt alig üzemelnek, általában nincs elég hó rajtuk.

Hétvégén Engelberg-Titlisen voltunk. Mielőtt ide mentem volna néhány dolgot olvastam a terepről, tudtam mire számítok.
Kezdem a negatív dolgokkal: mivel a síterep közel van Luzernhez és Engelberg be van állva az ázsiai turistákra, ezen a hétvégén ott volt India és Kína népességének egy milliomod része. Ezzel nincs is baj, csak valószínűleg ezek az emberek ekkor láttak először havat, a sípályán sétáltak, olyan volt mint egy csorda, kerülgetni kellett őket a pálya felső részén. Az ülős liftet is használhatták a turisták, napközben többször meg kellett állítani a ki be szállásnál mert nem voltak ehhez szokva. Engem nem zavart de a lányom megkérdezte miért összevissza sétálnak a pályán és miért pont a pálya közepén kell fényképezni (mert a selfie ott sikerül a legjobban). A gleccsernek csak két pályája volt nyitva. Másik hátrány, hogy egy db. 60 személyes kabin felvonó van a völgyből és ha bizony 50 busz megjön Engelbergbe akkor várni kell. Mi időben érkeztünk még az első lifttel feljutottunk. Ebben a szezonban átadnak majd egy kabinos liftet amely párhuzamosan fut az eddigi liftekkel, így majd több turistát szállíthatnak a síterepre. Svájc GDP-jét a turizmus is termeli. Másik negatívum, hogy ha be van havazva az egész terep akkor sem lehet végig síelni mert Trübseenél van egy lapos rész, ott liftezni kell majd ismét lehet a völgy felé menni.

A pozitívum: Az utolsó felvonó amely 2500-ról 3000-re visz fel menet közben egy 360 fokos fordulatot csinál így közben lehet gyönyörködni a körülöttünk levő tájban.Nagyon jót síeltünk ezen a napon. A pályák állapota tökéletes volt, síelőből kevés volt, mivel csak 2 napra nyitott meg a terep utána liftkarbantartás miatt bezárnak két hétre. Kilenckor mikor felértünk 3020m-re akkor +2C. Napközben nem firnesedtek a pályák, buckák sem voltak. Kék ég volt, ragyogó napsütéssel és a szél sem fújt. A gleccser pályák fekvése északi napközben sem olvadtak meg a hó. A gleccser is csodálatos, távolról úgy néztek ki mint a mesében az üveghegyek (mondjuk erről is kapták a nevüket) érdekes volt látni ahogy a természet 2-3méteres néhol még 5 méteres jég vájatokat alakított ki a pályák mellett. Csodálatos volt a gleccser. A pálya mellett pedig nagyon veszélyes, a "jó gyerekek" kipróbálták, az egyiküket onnan kellett kihúzni ha már túlélte az 5 méteres zuhanást, sajnos helikopteres mentést is láttunk, délutánra az üléses felvonó melletti pályát le is zárták. Nem is gondoltam volna, hogy két pályán fogunk síelni egész nap, délután csak az egyiken és nem unjuk meg. Másik pozitívum, hogy közel van a lakáshoz a felvonó aljáig 44 perc autóval(minden szabályt betartva). Azért ez más érzés nem 5 óra utazás mint amikor Ausztriába mentünk síelni.

Még egy utolsó gondolat a hétvégéről, gondolkoztam tegnap mit mondok a cégnél majd ma reggel ha bemegyek dolgozni hol voltam a hétvégén, mert hát az arcomra volt "írva". Nem tévedtem amikor beértem és megláttak csak annyit mondtak: te hétvégén hegyen voltál, és nem tévedtek.
Összegezve nagyon jót síeltünk, a terep nem annyira jó, bemelegítésnek jó volt síelni (ennyire korán még nem kezdtük a szezont), ide még biztos visszamegyek(túrázni), nem síelni ennél sokkal jobb terepek vannak Svájcban. Beszéljenek helyettem a képek.

A múlt héten Zürichben voltunk és Dec. 8.-10. szerda, csütörtök és péntek Engelberg-Titlisen síeltünk.
Főleg mert kevesebb mint száz kilométerre van Zürichtől és az út nagy része autópálya. Illetve mert gleccserterep, háromezer méter a teteje és a gleccseren mindenképp jó hóra számítottunk, nem is csalódtunk. Szerda estétől pedig kisebb megszakításokkal folyamatosan havazott, tökéletes hó volt az egész terepen.

A gleccserpályák nagyon jók, lendületesek, változatosak. Nagyon jó a Jochpass rész is, amolyan Obertauern féle teknő, változatos, dimbes dombos, mindkét oldalt kiváló pályán kívüli részekkel.

Ami nem tetszett, hogy a kabinosoknál sokat kell caplatni, lépcsőházazni vagy liftezni, a Trübsee hopper ülőszékes térképen jobb oldali végénél a felszálláshoz pályán felfelé caplatni vagy pályán kívül lefelé freerideolni :) kell, a talabfahrt egy egészen hosszú szakaszán caplatni, esetleg sífutni kell, és az ezerháromszázon található kék pályáktól vissza a kabinosig szintén caplatni kell. Nem nagy gáz, csak hát a legtöbb síterep olyan, hogyha van egy párszáz méter hosszú, néhányszor tíz méter magas emelkedő, akkor felfelé betesznek egy tárcsást, hogy ténylegesen egybesíelhető legyen a síterep... Engelberg nem az.

Ennek ellenére mázlisták a luzerniek, zürichiek, a gleccser egész nagy és szeptember végétől május végéig fullos.

Csak a síelésért ide jönni biztos nem éri meg, Ausztriában sokkal közelebb sokkal olcsóbban vannak hasonló adottságú terepek.

Pár kép a gleccserről, az Ice Flyer ülőszékes melletti pályáról.