A rádiusz annak a körnek a sugarát jelöli, amely körnek az ívét a sílécünk élvonala alkotja. Ez az ív a régebbi, hagyományos léceknél is létezett, csak a sugár nagyon nagy volt, ezért szinte érzékelhetetlen. Az ugró és a sífutó lécekről hiányzik ez a sugár, azok szélei párhuzamosak.
Ennek az ívnek (hagyományosan telemark ív) a feladata, hogy el lehessen fordítani a havon a sílécet.
A rádiusz tehát annak a körnek a sugara, melynek körvonalához a síléc hozzáilleszthető.
A carvingtechnika annyiban változtatta meg a sílécek formáját, hogy a csőr és a far szélességét megnövelték, míg a síléc közepén a szélesség változatlan maradt, ezzel párhuzamosan csökkent a sílécek hossza. A sílécek rádiusza így a szlalom léceknél lecsökkent akár a 10-12 méterre, míg a hagyományos léceknél ez 45 méter is lehetett.
A rádiusz csupán névleges érték, de alapvetően jellemzi a sílécet, annak fordulékonyságát: minél kisebb a rádiusz, annál kisebb íven lehet fordulni a léccel az élen kanyarodva, oldalcsúszás nélkül.
Míg a klasszikus sílécekkel a kanyarodást az átlagsíelő a síléc kifaroltatásával érte el (flatterolás), addig a carvinglécekkel ez egyszerűbben megvalósítható a síléc élre állításával és súlypontáthelyezéssel, a léc oldalirányú kifarolása nélkül.
Keresés
5 cm
