Gyermek korom óta síelek. (Bár ez az "átkosban Magyarországra korlátozódott)
Első léc az a műanyag -idősebbek biztos emlékeznek- piros és sárga botokkal. Na egy évvel később kikuncsorogtam szüleimnél a Polsportomat félautomata kötéssel...maga volt a menyország...
Míg össze nem törtem a "tökéletes" akkori magyar pályákon... kisebb sérülések... egy év kihagyás...
Újabb lécek, immár nyugati import. Néhány kisebb verseny, Semmering stb...
Egy-két év kihagyás (nősülés, költözés, munka stb) után új felszerelésre és élményanyagra vágytam...
...és jött a snowboard...
...annak is az alpin műfaja...
...napokig véres verejték, aztán az "orgazmus"...
Ma már ha tehetem (társaság függő is), inkább deszkára állok (bocsi)
Sok pályát volt alkalmam kipróbálni Olaszországtól Ausztrián át Szlovákiáig...
Most keresgetem azt, ahol az extrem carvingot lehet gyakorolni...
Még nem találtam, Svájcig nem szeretnék menni...
:-)
Hja az élet nem habostorta Pelikán...