Síelés Oroszországban, a 2014-es téli olimpia helyszínén

Bevallom, ha olyan mértékben nem is, mint amit a közvélemény sugall Oroszországról, de azért én is kételyekkel indultam útnak. Egy szürke, lelakott országot képzeltem el, komor emberekkel, minden sarkon katonákkal és rendőrökkel. Hát, kellemesen csalódtam!

Az Újságírók Nemzetközi Síklubja (SCIJ) január végén Rosa Khutorban szervezte meg 67. találkozóját, melyet minden évben más-más ország lát vendégül. Már Moszkvában, a Seremetyjevói nemzetközi repülőtéren, ahol minden angolul is ki van írva, nagyon könnyen lehetett tájékozódni. Minden modern, kényelmes és minden csillog-villog. A retúr repülőjegy Budapest-Szocsi (egy moszkvai két napos megszakítással) útvonalon 165.000 forint volt az Aeroflot légitársasággal. November és március között ingyenesen szállítják a sí- vagy a snowboardfelszerelést, ami 20 kg-nál nem lehet több. Fontos információ, hogy módosítanom kellett a visszaút dátumát, amiért a légitársaság nem kért felárat.

Rosa Khutorra este érkeztünk az Adler nevezetű Szocsi nemzetközi repülőtérről. Busz várt ránk. Szlovénokkal, norvégokkal utaztunk együtt, és csak kapkodtuk a fejünket, hogy milyen szépen ki van világítva a város, miközben a busz az olimpiára elkészített két sávos autóúton száguldott velünk, modern alul- és felüljárókon, mellettünk a gyorsvasúttal, ami szintén a sportjátékokra készült el, alattunk pedig a Mzymta folyó kanyargott. Az út és a vasút is szinte végig pillérekre épült, ami komoly kihívást jelenthetett a tervezőknek és a kivitelezőknek. Képek és szöveg: Bartha Csaba

A 45 kilométer vége fele, amit közel 50 perc alatt tett meg a busz, az éjszaka sötétségében kezdtek feltűnni a kivilágított éjszakai síelésre is berendezett széles sípályák. Rosa Khutorba érkezve ért az első meglepetés: az üdülőtelepre csak úgy lehet belépni, ha biztonsági kapun megy át minden utas, ugyanúgy mint a reptéren, nehogy fegyver legyen valakinél. Kézi poggyászával mindenkinek le kellett szállnia a buszról, ellenőriztek, és csak ezt követően emelkedett fel a sorompó és indulhatott tovább a busz. A Rosa Ski Inn nevű 4 csillagos szállodában helyezték el a 27 ország közel 130 újságíróját, kétágyas szobákban. Megérdeklődtem, egy hétre 1200 eurónak megfelelő összegbe kerül reggelivel együtt, két fő számára egy átlagos időszakban. Bizonyára van olcsóbb szállás is Rosa Khutorban, ahol több ezer szálláshely közül lehet válogatni. Az olimpiai falut ugyanis úgy alakították ki, hogy a sportjátékok lejártát követően is hasznosíthassák a létesítményeket. A hotelnek hatalmas modern sítárolója volt, ami nagyon korszerűen van kiképezve: minden szoba számára egy-egy fémszekrénybe lehetett betenni 2-3 pár sílécet, bakancsot, kesztyűt és a sisakokat is, amiket központi szellőztető rendszer szárított. Minden úgy volt kialakítva, hogy a síelők reggel már szárazon vehessék magukra felszerelésüket. A szekrények pedig a szállodai szobát nyitó kártyával nyíltak, tehát nem kellett még egy kulccsal bajlódni. A sítároló szintjéről egyből a pályára lehetett kilépni. Sőt, egy négy üléses lift vitt a kabinos felvonóig, ami aztán a csúcs fele szállította tovább a síelőket. Összesen 29 modern és kényelmes felvonó röptette magasba a tél szerelmeseit. A világhírű gyártók legkorszerűbb termékeivel találkozhattunk, mint bármely alpesi síparadicsomban. Összesen 102 km pályát építettek ki. Ebből 62 km zöld és kék, 24 km piros és 16 km fekete pálya. A leghosszabb pálya hossza 8377 m. A legmagasabb pont, ahonnan síléccel le lehet ereszkedni 2320 méter, a szintkülönbség pedig 1534 méter. 13 km pálya FIS tanúsítvánnyal rendelkezik. Február 1-én és 2-án két világkupa futamot rendeztek itt a hölgyek számára. A lesiklást a verseny előtti napokban lehullott hatalmas hó miatt lefújták, viszont az óriáslesiklást vasárnap már sikerült megrendezni, ahol két olasz, Federica Brignone és Sofia Goggia remekelt. Sajnos ezeket a pályákat mi nem próbálhattuk ki, ugyanis hetekkel korábban már lezárták. Mi csak szemtanúi lehettünk a felvonóból, amint napokon keresztül készítették elő a versenyre: taposták, vizet fecskendeztek a hóba, védőhálókat feszítettek ki, felépítették a lelátót. A pályarendszert 30 év alatt építették ki és 2013 óta minden évben elnyerte a World SKI Awards-tól a legjobb orosz síterep címet. A World Ski Awards ™ a síturizmus kiválóságainak elismerésére, jutalmazására jött létre.

A napi bérlet ára egy felnőttnek főszezonban 2.950 rubel (42 euró), gyereknek pedig 1.400 rubel (20 euró alatt). A hat napos bérlet felnőtteknek 14.300 rubel (203 euró), Karácsony és Szilveszter környékén valamivel magasabbak az árak, tavasszal pedig alacsonyabbak.

Folyamatosan hóágyúzták a pályákat, amíg ott voltunk, ugyanis elég kevés természetes hó hullott az ezt megelőző időszakban. Pedig, ahogy a helyiek is elmondták, Rosa Khutor hóbiztos terület. A Fekete-tenger közelsége miatt a tenger felől érkező párás levegő a hegyek fölött lecsapódik és mesébe illő hóesést eredményez. Utolsó előtti napon 50-60 cm hullott 7-8 óra leforgása alatt. Addig azonban sikerült a síléceket összekarcolnunk, ugyanis főleg a csúcs közelében elég vékony volt a pályán a hóréteg, és az apró kis kavicsok, főleg a kanyarokban, a felszínre kerültek. Mindezeket leszámítva, nagyon jókat lehetett ereszkedni, sok a pálya, mindenki megtalálta a kedvencét. A 2320 m-es Rosa Pik csúcsról szerpentinszerű úton lehet leereszkedni a völgybe, amely a felső részen elég keskeny, és ha sokan vannak, óvatosan kell haladni. Számtalan kellemes hütte és kisvendéglő várja teával, forralt borral és finomságokkal a síelőket. Az említett helyek elegánsak, tiszták és jó ízléssel vannak feldíszítve. Talán egy dolgot javasolnék a síparadicsom ügyvezetőinek, amit cseh kollégáim is hiányoltak: több jelzést a pályákon!

A légitársaság ingyen szállította a felszerelésemet, távolabbról jött kollégáim viszont bérelt lécekkel síeltek. Válogatni bőven lehet az olcsóbbtól a csúcs kategóriáig. Pénztárcától függően szinte minden márka megtalálható. 1500-2000 rubel között mozognak az árak (21-28 eurónak felel meg) egy napra, ez tartalmazza a sílécet, a botokat és a bakancsot. A gyerek felszerelés bérlése fele annyiba kerül.

A SCIJ találkozókon kötelező módon nem csak óriáslesiklásban, hanem sífutásban is összemérik tudásukat az újságírók. Így a Gazprom biatlon arénát is kipróbálhattuk. Fantasztikus élmény volt ugyanazon a pályán futni, ahol pár évvel korábban az olimpikonok siklottak. Az olimpiai falutól fél órányi buszozásra a Psekhako-hegygerincen alakították ki a sportlétesítményt 1430-1600 méter tengerszint feletti magasságban, ami Oroszország első sí- és biatlonpályája. Itt rendszeresen szerveznek nemzetközi versenyeket, de egyben az orosz nemzeti biatlon- és sícsapatok fő edzési terepe is. Rendkívül szép környezetben alakították ki, éjszakai versenyek megrendezésére is alkalmas, az épületek pedig elegánsak és korszerűek. Ráadásul felszerelés bérlésére is lehetőség van. Az arénába kabinos felvonókkal, több átszállással lehet feljutni. Extrák

A délutánt és az estét kellemes vendéglőkben, kocsmákban lehetett elütni, de van korcsolyapálya, a hotelekben gőz szauna, vagy ahogyan a helybeliek nevezik hammam. A zenés-táncos mulatóhelyekből sincs hiány, és a kaszinókból sem, utóbbiak itt nagyon népszerűek. Ezek mind hatalmas, szemet gyönyörködtető épületek, csodálatos világítással, és minden ezzel járó luxussal. Az egyik kaszinó bejárata előtt a főnyeremény is ott díszelgett, egy luxusautó. Péntek este a zárófogadást a legnagyobb Rosa Khutor-i kaszinóban szervezték meg pazar körülmények között.

Végkövetkeztetés: ne indulj sehova előítéletekkel! Mindent a helyszínen kell megtapasztalni. Bár nagyon messze van, autóval, repülővel és az átszállásokkal együtt 18-19 órás út volt, míg a hotelszobában köthettem ki. Az 500 eurós repülőjegyet, a közel 100 eurós vízumot, és ha 600 eurót számolunk a szállásra, ugyanennyit az étkezésre és szórakozásra, no meg 200-at a síbérletre, összeadva 2000 euró körüli érték jön ki egy 4 csillagos hotellel számolva. Nem kevés. De azt figyelembe véve, hogy egy olimpiai helyszínen síelhetett az ember, több ezer km-es távolságra otthonától, a világ egyik legnagyobb országában, más kulturális környezetben... egyszer az életben megéri spórolni és kipróbálni. Összességében nagyon kellemes hely Rosa Khutor, a 2014-es szocsi olimpia alpesi versenyeinek helyszíne. Minden adott, hogy az ember tartalmasan töltsön el egy sívakációt. Vidám és kellemes emberekkel lehetett itt találkozni, finomak voltak az ételek, minden jó ízléssel volt kialakítva. Aki teheti, Moszkvát se hagyja ki. Az is megéri!