Az idén már sokadszor tértünk vissza Karintia és Stájerország határán lévő kedvenc síterepünkre: Turracher Höhére. Sokan kérdezik, hogy miért mindig ugyan oda? Nem unjátok már?
A válaszom: nem. És hogy miért? Mert minden évben más és más arcát mutatja meg a hegy, ami bennünket mindig elvarázsol. Elég magasan fekszik (1400-2205), emiatt hóbiztos hely. A pályák változatosak, mindig vannak kihívást jelentő lejtők. Van egy hosszú Funslope pálya, amelyet minden évben másként készítenek elő. A síterepen minden megtalálható, aminek lennie kell és semmi nincs ami nem való oda. Hogy mit jelent ez?
Erre kerestem a választ, amikor síelésünk második napján az utolsó csúszásom alkalmával bevártam két srácot a Kornockbahn-nál. Nagyon nagy szél volt a hegytetőn, ezért csak kevesen merészkedtek fel a felvonóval. Történetesen a két srác - akikkel találkoztam - magyar volt. Persze, hamar szóba elegyedtünk, mert kedvesen kérdezték, hogy mit keresek ilyen szélben egyedül a felvonón. Megnyugtattam őket, hogy nem vagyok egyedül, csupán a családom másik fele fáradtan már nem vállalkozott erre a kihívást jelentő csúszásra. Míg a felvonó felrepített Bennünket 2000 méter fölé, kiderült, hogy egyikük már 18. éve jár ide síelni.
Nem álltam meg megkérdezni, hogy ők mit szeretnek ebben a helyben. Elmondásuk szerint nagyon örülnek annak, hogy a legtöbb eddigi szállásukat síléccel meg tudták közelíteni. Néha kalandos hazacsúszni, de soha nem volt még ezzel probléma. További előnye a helynek, hogy nincsenek hangos, hajnalig zenét bömböltető hütték. Ennél fogva az apréski szórakozást kedvelő fiatalok messze elkerülik. (Azt hiszem ez számomra is fontos szempont a síterep választásnál) Viszont vannak hangulatos faházak dézsafürdővel, remekül ratrakolt pályák, Seetaxi, amely áthúzza a síelőket a település közepén található befagyott tavon és ha jó időt választunk a téli üdülésre, akkor a felvonóknál nem kell sokat sorban állni. Ráadásul teljesen egyedi dolog, hogy van egy nagyon kedves a Pisten Buttler is (sípálya komornyik), aki mindig megkínál finom Proseccoval, sőt van nála papírzsepi, szőlőcukor, alma és tavasszal még vanília fagyi is!
Mindezekre én is egyetértve bólintottam. Nem beszélve arról, hogy ár-érték arányban még mindig kedvezőbb a felkapottabb nagy síterepeknél. Mindenkinek más a fontos!
Egy biztos, hogy itt sohasem ugyanolyan két síelés. Míg tavaly 4 napig szakadt a hó és csak az utolsó napon kaptunk egy idilli napsütéses napot, idén a széllel gyűlt meg a bajunk. Az előző évben szinte minden nap porhóban síeltünk, mert az éjszakai ratrak nyomokat reggelre 20 cm friss hóréteg fedte el és ez így ment napokon át. Idén olyan szelet tapasztaltunk meg, hogy két napig folyamatosan le volt zárva a Kornockbahn felvonó oldala. Ezeken a napokon nagyon jól jött, hogy az
idén elkészült Wildkopfbahn 6 üléses felvonóval fel tudtunk menni a hegy másik oldalára és az ottani pályákon tudtuk húzni az íveket. Persze a meleg szélben sajnos a pályák a kelleténél jobban olvadtak, de a fagyos éjszakák megtették jótékony hatásukat, mi pedig másnap újra élveztük a kifagyott, szépen ratrakolt lejtőket. Jövőre pedig ugyanitt folytatjuk! 😀
Keresés
Magyarul beszélünk
Wellness
Pályaszállás
36 cm
