Chopokról jelentjük: szikrázó hó, tökéletes pályák

h i r d e t é s

Új fejlesztések, magas színvonal, megfizethető árak Chopok északon

A magyar síelők 90 százaléka 30 éves kor felett tudja mi az a kék ötös pálya, a tojásos lift, a Záhradky illetve emlékszik a Chopok csúcson az északiról és a déliről befutó oldalülős felvonóra, amit - a mai napig nem tudom miért - olasznak hívtak.

Chopok északon az első napunk kellemesen telt. Szép tiszta idő volt, a szél sem fújt. Bár kevés volt a hó, a pályák jó állapotban voltak, csak délutánra lett egy két helyen kicsit jeges, de összességében nagyon jól síelhetők voltak, hála a hóágyúzásnak. Nem volt tömeg, és a kiszolgáló személyzet kedves volt. Csak nagy szívfájdalmamra a csúcsra menő felvonók nem üzemeltek a kevés hó miatt, de bőven kárpótoltak a működő pályák. Itt minden évben legalább 1 új liftet építenek. Az idei évre a Záhradky állomásnál készült el egy hatos ülős lift, amely a középső liftekkel könnyíti meg az összeköttetést.

A csúcson túl: a legendás Chopok dél

Másnap azonban mégis győzött a kíváncsiság... Meg kell néznem, mi van a hegy túl oldalán! És mivel aznap úgysem lehetett egész nap síelni, mert hát időben haza kellett érni, ezért csatlakozott hozzám elhatározásomban az egyik kollégám is. Így hát korán elindultunk és felmentünk a felvonóval Lukováig, ahol a régi olasz felvonó alsó állomásából egy hangulatos éttermet varázsoltak, megtartva a felvonó mechanikáját díszletként. Az étterem étlapjából megtudtuk, hogy ez a felvonó az 50-es években készült el és majdnem a század végéig funkcionált. Érdekessége, hogy ebben az ülőliftben nem szemben ültek az utasok, hanem oldalt a menetiránynak. Miután az étteremben megittunk egy kis forró teát, felkészültnek éreztük magunkat, hogy a számtalan túrasíző nyomait követve meghódítsuk a csúcsot. Felkötöttem hát a sílécem a hátizsákomra és elindultunk felfelé a hegyen. Az időjárás aznap is kegyes volt hozzánk: ragyogó napsütés, szélcsend. Kb. másfél órára tippeltük az utat a csúcsig, de egy röpke óra alatt felértünk a felvonók mentén. Fent a csúcson hirtelen kitárult elénk a világ. A tiszta időben olyan volt, mintha a világ tetején állnánk, északra a Magas Tátra havas csúcsai magaslottak, délen egészen a Börzsönyig elláttunk. A csúcson a régi felvonó és a meteorológiai állomás épületeit vastagon borította a zúzmara utópisztikus külsőt kölcsönözve neki. Emelkedett hangulatban nézelődtünk még egy kicsit a csúcson élvezve a napsütést, majd betértünk a csúcson lévő menedékházba, amit első sorban freerideosok és túrasízők látogatnak, de a felvonó is feljön idáig a déli oldalról is. Itt egy finom árpaszörp után elbúcsúztam kollégámtól, aki síléc nélkül jött fel és elindult lefelé, én meg, miután megkérdeztük, hogy a bérlet a déli oldalra is jó-e, lecsúsztam a déli oldalon, ahol sokkal kevesebben voltak és kifejezetten kellemes hóviszonyok mellett napsütésben csúszhattam egészen a hegy aljáig. Mivel sajnos nem sok időnk maradt a hazaindulásig, ezért innen felvonóval felmentem egészen a csúcsig, ahol még egyszer körbenéztem, és nekiindultam, hogy még egyszer lecsússzak az északi oldalon. A felső részen, ahol nem működött a felvonó, figyelni kellett az itt-ott kiálló kövek miatt, de ezeket leszámítva kényelmesen le lehetett csúszni a házig. Ott ismét találkoztam többiekkel. Még megittunk egy forró teát a kandalló melletti fűtött padokon, aztán irány a parkoló. Mivel én aznap még nem síeltem az északi oldalon meglepődve tapasztaltam, hogy a másnap este már kicsit lecsupaszított jeges pályát milyen jól rendbe rakták az éjszaka, így ez az utolsó csúszás is nagy élmény volt egészen a hegy aljáig, ahol már csak az rontotta el, hogy le kellett csatolni, és indulni kellett haza...

Tipp: akciós szállás ajánlat Chopok északon: http://www.utazas.info/jasna