Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

A török sí-activity: Erzurum környéki síterepek

2013.02.22. | Szerző: Pálinkás Norbert
Ha az activityben Törökországot kellene elmutogatnom, biztosan nem a síelős mozdulatokat utánoznám. Pedig tavaly márciusban egy hetet töltöttem a gyakran Ázsia kapujának is nevezett országban – havon, sílécen.
h i r d e t é s
Igaz, egészen Kelet-Anatólia mélyére kellett utaznom ezért, sokkal közelebb a Grúz, Örmény és Iráni határhoz, mint Európához. Aki most mindent félredobva azonnal felkerekedne a nagy kalandra, előbb azért folytassa az olvasást és a lécek mellé szerezzen be egy Isztambul útikönyvet is.

Isztambul, ez a nyüzsgő 13 milliós város ugyanis valóban híd Európa és Ázsia között, amit a hangulata pontosan tükröz is. Ráadásul praktikus módon Erzurum felé utazva elkerülhetetlen állomás. Szóval érdemes betervezni néhány városnéző napot is, mondván rápihenve az utána következő síelésre. Ha már elegünk van a szokatlan városi zűrzavarból, a müezzinek énekéből, piaci árusok alkudozásából és a csudafinom török ételekből, irány a repülőtér. Naponta többször is direkt járatra szállhatunk, ami alig két óra repülés után landol Erzurum repterén. Itt, ha november és május között érkezünk – márpedig miért mennénk máskor, ha síelni indulunk – már havas látványban lesz részünk. A város 1750 méter magasan fekszik, az időjárása pedig olyan szélsőséges, hogy télen a -40C sem ritka (januári átlaghőmérséklet -10C alatt), és gyakoriak az igen erős havazások, a síszezon pedig átlagban 150 napig tart. Nem meglepő hát, hogy egész kis télisport centrummá nőtte ki magát a környék. Két alpesi sípályarendszer, egy sífutó és biathlon központ és síugró sáncok is találhatók 10 kilométeres körzetben, a létesítményekben rendszeresen rendeznek versenyeket. Na de minket ugye alapvetően a lesiklás érdekel. A Palandöken sícentrum busszal vagy taxival csupán 20 percnyi távolságra van a repülőtértől, úgy hogy még a várost is keresztül kell szelni. Néhány pályaszállás épült a terep alsó és középső fertályán, ezek elég sok vendéget befogadhatnak. Jómagam a felső Dedeman Hotelben laktam, melynek van egy párja is a legalsó liftek aljában. Korrekt, rendezett síszállodáról beszélünk, bár öt csillagát gyakorlott európai hotellakók megmosolyognák. Viszont annyira pályaszállás, hogy a szobám ablakából meg tudtam volna hógolyózni a liftesfiúkat. A hotel aljában síkölcsönző és szerviz meg egy depó a léceknek és cipőknek, zárható szekrényekkel. Innen csak kilép az ember, már csatolhat is és max 10 taposás után csúszhat be a liftbe. A felvonók kissé elavultak, legalább 20 évesek lehetnek, legtöbbjük természetesen mozgószőnyeg és buborék nélküli Tatrapoma. Javukra legyen írva, hogy megbízhatóan zakatolnak egész nap és viszik szépen fel a hegyre a ritkás népet. Igaz ez a leghosszabb viszonylatra is, amit egy régi négyszemélyes kabinos hidal át egy középállomással, pedig a szintkülönbség ezer méter. A kabinos felvonó állomása látott már szebb napokat is, de mondom, működik és még nem is lassú. A pályák legnagyobb része fekete besorolású – igen, bármily meglepő is. Ráadásul nem csak amolyan "statisztikai fekete", amit azért sötétítenek be az üzemeltetők, hogy jobban mutasson a terep a pályatérképen, hanem vagy valóban meredek, vagy kezeletlen, illetve "fenntartásokkal kezelt" sípálya.
Ebben ugyanis, bármilyen sok erőfeszítést is fektetnek kedves török barátaink a síturizmus felvirágoztatásba, erősen fejlődniük kellene. Értem én, hogy osztrák szaktanácsadók segítségét veszik igénybe, meg azt is, hogy a legmodernebb ratrakokat vásárolják össze, de talán nem ártana a szezonra ideköltöztetni néhány osztrák ratrakost is, hogy elkezelgessék azokat a bazinagy traktorokat, meg velük a pályákat. Végülis ez is csak egy szakma. Nem morgolódunk, szerencsére a pályáknál egyébként is sokkal vonzóbbak a feltöretlen hegyoldalak, amiből van itt bőven. Minden liftből kicsúszhatsz a terepre, aztán lefelé meg csak visszatalálsz valahogy egy lifthez. Ez utóbbi csak ködben bonyolult (sajnos három napra is jutott belőle), mert tiszta időben szépen átlátható a táj, és nem is kell számítani semmi durva tereptárgyra. Sajnos mi ezt az adottságot nem tudtuk maximálisan kihasználni. Sajátos, és a helyiek elmondása szerint nem ritka jelenség errefelé, hogy a hóesés nagy széllel jár. Mivel a lejtőket egész szezonban porhó borítja, ezeket a szél szó szerint foltosra fújja. Egyes részeken a talajig, sziklákig leviszi róla a havat, másutt pedig vastagon lerakja. Így olyankor igen erősen keresni kell a lécbiztosan síelhető sávokat, amik nem feltétlenül közelíthetők meg könnyedén a liftekről vagy pályákról. Szerencsére azért találtunk eleget. Egy napon meglátogattuk a közeli Konakli síterepét is, ami annyira új, hogy a mi kedvünkért kapcsolták be a lifteket. Friss zöldmezős beruházás, a pályajelzéseken még szinte meg sem száradt a fekete festék – mert itt is abból van a legtöbb. Úgy látszik a török síelős szokások a keményebb kihívások felé tendálnak. Ez a pályarendszer valóban a semmi közepébe épült, egyszerűen leraktak a hegyre néhány modern, négyszékes Doppelmayer liftet, húztak közéjük pályákat, építettek a központba egy jókora kommunális létesítményt (étterem, pihenőhelységek, leendő síkölcsönző, mosdók, stb), ami egyelőre félig üresen áll, és várják a vendégeket. Mondjuk fogalmam sincs honnan érkezhetnének, mivel itt bizony csakis mi voltunk, és Palandökenben sem verekedtek össze a lifteknél a sorban türelmetlenül tolongó síturisták. Feltűnt itt-ott egy-két török és orosz vendég, de inkább szó szerint kongott az ürességtől a hegy. Fura tapasztalat volt ez az egy hét. A globális felmelegedést hirdetők lassan már keresztet vetnek a sísportra, míg a síturizmust üzemeltetők – talán más előrejelzések alapján – egyre több fantáziát látnak a hóban. Olyannyira ugyebár, hogy nem csak a hagyományosan síelős célpontoknak számító országokban, hanem egészen meglepő helyszíneken is épülnek és fejlődnek síközpontok. A törökországi Erzurum két terepe is közéjük tartozik. Ha tanácsot kellene adnom: egzotikumra vágyóknak érdemes kipróbálni, de csakis egy jól megtervezett isztambuli kirándulással egybekötve.
  • Megközelítés: Budapest-Isztambul-Erzurum, Turkish Airlines: 365 Euro
  • Síbérlet: 215 Euro/6 nap
  • Szállás árak:
    Dedeman Palandöken Hotel***** vagy Dedeman Ski Lodge**** – 2 ágyas szoba: 150 Euro/fő all inclusive pályaszállás
    Dilaver Hotel***– 2 ágyas szoba: 70 Euro/fő reggelivel (az alsó síliftektől kb 500 méterre)
    Hekimoglu Hotel** – 2 ágyas szoba: 40 Euro/fő reggelivel (a város központjában található, nincs síbusz!)
  • Taxi a városból a liftekig: 6 Euro
  • Étel árak - komplett vacsora vagy ebéd egy személyre:
    Kifőzde-szerű helyi ételbárban: 4 Euro
    Igényes étteremben: 13 Euro
    McDonaldsban menü: 5 Euro
2013.04.22. 12:38:41 Chopoker
Jó sokáig üllepedett Benned az élmény mire megosztottad velünk!:-) Mindenképpen elgondolkodtató, mert érdekes, Isztambul már évek óta tervben van, csúszni szeretünk, így most bennünk is üllepedni fog egy darabig, aztán majd meglátjuk. Még az utazási költségek hiányoznak, nem gondolom, hogy a hamburger ára a leglényegesebb. Köszönöm szépen!
2013.04.22. 12:40:17 Chopoker
Figyelmetlen voltam, látom az is ott van. Köszönöm!
Szólj hozzá Te is!
Kapcsolódó síterepek:
Kapcsolódó országok:
Kapcsolódó galériák:
h i r d e t é s
h i r d e t é s
Utasbiztosítás Covid fedezettel
INGYENES TANÁCSADÁS » FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »