Lengyelorországban jártunk - úti beszámoló

Szerkesztőségünk 2003 októberében meghívást kapott egy sziléziai körutazásra a Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet és a lengyel légitársaság, a LOT jóvoltából. Nagy öröm volt számunkra, hogy végigjárhattuk a Sziléziai Beszkidek általunk eddig még csak "szakirodalomból" ismert síterületeit és megtekinthettük a régió sok egyéb érdekes nevezetességét.

A BESZKIDEK HEGYEI KÖZÖTT

Utazásunk legizgalmasabb része a Beszkidek hegyei között vezetett végig. Bielsko Biala felől kanyargós utakon közelítettük meg a Visztula völgyében fekvő Ustron és Wisla téli-nyári üdülőhelyeket, majd a térség télisport-fővárosának számító Szczyrk, valamint a közvetlenül a szlovák határállomás mentén fekvő Korbielow síközpontokat. Havat és síelőket ebben az évszakban ugyan még nem láthattunk - a lesiklópályákon hol legelésző tehenek, hol kirándulók, vagy vakmerő hegyikerékpárosok tűntek fel - de arról képet alkottunk, milyen gazdag turisztikai kínálattal és vendégszeretettel várják a helyiek az ideutazó vendégeket. A magyar síelőnek Lengyelországról többnyire Zakopane jut eszébe, holott az ország legtöbb síterepe itt, a Sziléziai Beszkidekben található.

A Beszkidek szelíden lankás hegyei nem nyúlnak alpesi magasságokba, legmagasabb pont, ahova feljutottunk, a Szczyrk városából 2 szakaszos ülőszékes lifttel megközelíthető 1257 méter magas Skrzyczne-csúcs volt. Innen vezet le a völgyig egy 3 km hosszú fekete FIS-pálya. A hegyen megtapasztaltuk a csípős őszi szelet, majd a menedékházban a helyiekkel közösen forralt bort iszogatva azt is, hogy "lengyel s magyar két jó barát" kezdetű mondás nem csak legenda. Körutazásunk minden állomásán éreztük és élveztük a lengyelek vendégszeretetét és magyarok iránti nyitottságát.

SÍELÉS EGÉSZ ÉVBEN

Vendéglátóink arról is gondoskodtak, hogy ne maradjunk síélmény nélkül. Felső-Sziléziában, egy bezárt dolomitbánya helyén kiépült ún. Sportvölgyben egy egész évben működő sípályát próbálhattunk ki. Bár a műanyag burkolaton szokatlan élményt jelentett a sízés, a mozgás jólesően átmelegítette fagyott tagjainkat. Előzőleg ugyanis 45 mérerrel a föld felszíne alatt csónakáztunk a Tarnowskie Góry ezüstbányában tett kirándulás során. Szilézia gazdaságilag jobb időket megélt iparvidéke átalakulóban van: a valaha dolgozók ezreit foglalkoztató létesítményeket, mint ipari emlékeket nyitják meg a turisták előtt. Ezek közül a zabrzei bányászati skanzent és mementóként megmaradt szénbányát tekintettük meg a bánya egykori dolgozójának lelkes kalauzolásával.

VADÁSZKASTÉLYOK ÉS ZARÁNDOKHELYEK FÖLDJÉN

Körutazásunk állomásai voltak még a zarándokhelyként ismert Czestochowai kolostor, az impozánsan berendezett Pszczynai vár és a promnicei vadászkastély, ahol többek között a "Visegrádi Négyek" találkozóját is rendezték. Sok híres személyiség fordult már meg a festői környezetben fekvő, trófeákkal gazdagon díszített kastélyszállóban. Utunk során mindvégig élvezhettük a lengyel konyha remekeit, az utolsó napokra szinte elteltünk a sok finomsággal, melyeket hangulatos éttermekben, népi csárdákban, egy emlékezetes estén pedig egy falusi turizmussal foglalkozó gazdaságban tálaltak fel nekünk.

VARSÓ

Ötnapos körutazásunk utolsó állomása a főváros volt, ahol meggyőződtünk arról, hogy a háborúban porig rombolt, de mára gyönyörűen helyreállított óvárossal rendelkező Varsó megér egy hosszabb látogatást is. A szűk egy nap az autóbuszos városnézésen kívül a civil adományokból újjáépült pompás királyi vár, a varsói ligetben épült gyönyörű nyári paloták és a hangulatos belváros gyors megtekintésére volt elég. Kitűnő idegenvezetőnknek köszönhetően sokat megtudtunk Lengyelország történelméről, mely sok ponton összefonódott Magyarországéval Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy mindvégig kellemesen és otthonosan éreztük magunkat lengyel földön.

Köszönet az élményekért a Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet és a LOT munkatársainak!