Hosszú hétvége Nassfelden: a határon kell síelni

Amióta végig elkészült a szlovén autópálya is, erre járunk Karintiába. Most ugyan Robi miatt teszünk egy kis kitérőt Veszprém felé, és ha már így, akkor folytatjuk a 8-ason. Itt is jól lehet haladni és megspórolunk 15 Eurót a szlovén autópálya-matricán. (Szerk.: azóta kipróbáltam és megerősítem, hogy Maribor felé gyorsabban lehet lejutni.) Késő éjszaka érkezünk Nassfeld sötét hegyei alá, nincs is időnk nagyon másra, mint hogy igyunk egy-két pálinkát lefekvés előtt. Tröpolachban megszállni kényelmesnek, sőt nagyszerűnek mondható. Na jó, nem pályaszállás, de ha nem ittuk volna meg azt az egy-két pálinkát lefekvés előtt, talán még sétálni is lenne kedvünk a liftig. Így most inkább autózunk 2 percet. Elsőre riasztó a távolság a tágas parkolók és a kabinos kulcsfelvonó völgyállomása között. De aztán egyszercsak dudálva megérkezik egy gőzmozdonynak öltöztetett traktor és velünk együtt összeszed még néhány lézengő sporttársat. Úgy tippelem, csúcsszezonban lehet itt reggelente némi fennforgás a kabinosnál. Ez az egy kötélpálya vezet ugyanis fel a közel 100 kilométeres pályarendszerhez, szóval a beszállás időnként akár problémás is lehet. Most szerencsére kevesen vagyunk, szezon eleji forma, nincs is még nyitva a Carnia, a kabinos alatt kanyargó hosszú völgypálya.



Jó hosszú, több mint negyedórás utazás és két középállomás után jutunk fel a Madritsche közel 2000 méteres tetejére. Innen két irányba is indulhatunk, balra Nassfeld olasz oldala felé tartva, jobbra pedig az osztrák oldalon maradva. Ahhoz képest, hogy a "nemzetközi" hóhelyzet nem tekinthető ideálisnak, a pályákat nagyon jól rendberakták. Néhol még túl sima is és itt-ott jegességbe hajlik a hó keménysége. Ennek annyira azért nem örülök, mert sokkal jobban szeretem a túrt, puhább pályákat, de látom a többiek élvezetét körülöttem. Hát legyen, akkor nyomjuk pályáról pályára. Változatos a kép, a lesiklásoknak van több verziója enyhébb és erősebb lejtéssel. Lehet csapatni minden tudásszinten. Mondjuk az igazán meredek pályák így elsőre hiányoznak, ráadásul csak egy feketét látok lezárva a még kevés hó miatt. Két további kabinos és jópár székes lift szolgálja a felfelé közlekedést a szokásos osztrák minőségben. Meglepő, hogy a terepleírásban 17 húzólift szerepel, de itt síelgetve egyáltalán nem tűnik úgy, mint ha ezek lennének többségben. Talán csak jól eldugták őket, végül is manapság már nem annyira divatosak. Az olasz oldal jobban tetszik. Meredekebb, kanyargósabb, napsütötte pályák. Vicces, hogy itt a liftek is olyan olaszosan néznek ki, és nem csak a feliratokra gondolok. Talán a hütték is olaszok itt, bár azért egy pizza ristorante láttán még nehéz egyedinek mondani az itáliai hangulatot. Biztos csak belemagyarázom, de hát olyan jól hangzik. Egyébként ezen kívül más nyoma nincs, hogy közben átléptük a határt ide-oda. Az erdőben itt-ott, ahol összefújta a szél, egész csábító a hó. Beszállunk egy meredekebb, lift alatti irtásba. Hát, volt már jobb, persze ez nem Nassfeld hibája. Így jár, aki december elején freeride-ra szánja a fejét: szó szerint úgy vergődünk le a tarajosra fújt és fagyott, a köveket és fatörzseket sok helyen épp csak eltakaró havon. Egyetlen pozitívuma lesz, ha nem mennek gallyra a léceink, de azért leérkezve látjuk, hogy jópár karcolást begyűjtöttünk. Még jó, hogy kifejezetten olcsó és extragyors szervizt találunk a Madritsche tetején, be is adjuk 5 percre és egy forró vaxra a léceinket (erről később még jön egy poszt). Elég sok síelő családot látunk, ami nem csoda, hisz gyerekbarát terepről van szó, számos szolgáltatást kifejezetten apró embertársainkra szabtak. Ilyen például a 10 éves korig ingyenes síbérlet, ami ugye Ausztria más síközpontjaiban általában csak 6 éves korig érvényes. Ennek a koncepciónak része lehet a mindenütt látható pingvin embléma, tábla és felfújható figura is - a gyermekek szórakoztatásán kívül máshogy nem védhető a közel sem (sőt igen távol) őshonos kabalaállat sűrű szerepeltetése. Három nap épp arra elég, hogy megismerjük, mi merre van és mindenki kiválassza kedvenc pályáját. Nem könnyű, mert van sok belőlük, minőségbe is nehéz belekötni. Ráadásul ezekben a hóban ínséges hetekben most is méter fölött mérik a lényeget. Jönnék ide szívesen egy hétre is akár, azt hiszem el tudnám tölteni az időt. És ezt nem a Barenhütte aprés ski partyja miatt mondom, de tényleg. Pedig ott is lehet a határon mozogni.

A fenti blogbejegyzés egy 2013 december eleji besízés kapcsán született. Azóta Nassfelden közel kétméteres hó gyűlt össze, kiváló hóviszonyokat jelentettek a régióból.

Kapcsolódó oldalak:

• Nassfeld síterep bemutató oldal
• Nassfeldi szállások