Ossiacher See - Az alpesi Adria

Ausztriában rengeteg szép hely van. Aki várost szeretne nézni, az Bécset, vagy Salzburgot választja, aki igazi, naptárfotókról visszaköszönő tájakat és igazi, muskátlis alpesi házakat akar látni, az Tirolba megy. Ha viszont fürödni akar valaki egy jót, akkor már gondok vannak, ugyanis rengeteg lehetőség van; Ossiacher See, Faaker See, Wörther See, vagy Zell am See, esetleg Achen See, vagy a Salzburg feletti tavak (az osztrák „Öt-tó vidéke”: Wolfgangsee, Attersee, Mondsee, Irrsee, Fuschlsee).
A mérlegelés során a látvány(osság)/ár/út/időjárás/sportolási lehetőségek ötöséből rendre az Ossiacher See kerül ki győztesen.

A tó Budapesttől 564 km-re, kb. 6 órányira van. Sokan Szlovénián át mennek, ugyanis ez az út kb. 15 km-rel rövidebb, viszont végig Ausztriában haladva szebb tájakat látunk és megspóroljuk a kb. 4700 Ft-os autópálya matricát is.

Az Ossiachi tó környéke minden bizonnyal az egyik, ha nem a legideálisabb terület kerékpározásra. Ha pár napot itt töltünk, az első napon érdemes körbetekerni a tavat, feltérképezni a területet. A tó körül kerékpárúton haladva kb. 26 km a túra. A kerékpárút szinte végig az autóút mellett halad, országútisok általában a rendes utat választják a gyorsabb haladás miatt. (Az autósok általában figyelmesek, előzékenyek. Valószínűleg ők is kerékpároznak, tudják, milyen érzés, mikor egy óvatlan kocsis 10 cm-re száguld el a biciklis mellett…)
Ossiachban, a tó központjában található az 1000 körül épített, majd 1745-ben átépített ossiach-i kolostor, aminek falait Fromillers freskók és Wessobrunner stukkók díszítenek.
A tó körül 13 kiépített strandon lehet fürödni pár euroért. Viszont általában a szállásadók adnak belépőt, vagy kedvezményt. Egyéb ingyenes fürdési lehetőség talán csak Ossiachban van, bár itt a sétahajó forgalom miatt nem ajánlott.

Ha kellő mértékben ráhangolódtunk a tekerésre, akkor irány a Gerlitzen, a környék legmagasabb hegye. Az 1911 méteres csúcsra 12,5 km, helyenként 10-13%-os panorámaút vezet. Az út Bodensdorfból indul (504 m t.sz.f.). Aki itt szállt meg, annak érdemes letekerni a tóhoz, megnézni a hegyet alulról bemelegítésként, ugyanis már rögtön az első km kiadós ízelítőt ad abból, mi vár ránk. Aki nem gondolja meg magát, azt viszont egy életre szóló élmény várja. Az első km-eken még lakott a környék. Ha kifogytunk vízből, bármelyik háznál, vendéglőben szívesen megtankolják a kulacsot és ivószatyrot. A folyadékvesztés nagy, főleg szép időben, mivel az út végig a napsütötte déli oldalon vezet. Az se vegye el a kedvünket, ha lógó nyelvvel, nagymuter áttételben 4-5 km/h sebességgel haladva azon kapjuk magunkat, hogy elhúz mellettünk egy idősebb osztrák montis valami retro géppel és egy Grüß Gott-tal, na meg egy széles vigyorral. Ugyanis ő tudja azt, amit mi nem. Ha beszélünk vele ugyanis megtudhatjuk, hogy már aznap 2. alkalommal teker fel… Az úton hamarosan elérünk a fizetőkapuhoz, ugyanis ide autóval is fel lehet jönni, igaz 8 € az útdíj. Innentől kezdve viszont már csak természetes energia utánpótlást találunk. Érdemes figyelni az út szélén a növényzetet, sok helyen találni erdei szamócát. Intercooler hiányában a patakok hideg és tiszta vízét használhatjuk hűtésnek. Ezekből inni is lehet, bár nem árt előtte ellenőrizni az ízét, szagát.
14 hajtűkanyar után érünk az 1800 m-en lévő Feuerbergen lévő üdülőfaluba. Innentől még kb. 1,5 km sóderes, köves út vezet felfelé. Mountain bike-kal járható, bár tapasztalt és erős mászó kell hozzá. A csúcson elénk táruló 360°-os panoráma kárpótol minden „szenvedésért”. Az elengedhetetlen kellékként szereplő alpesi tehenek mellett rengeteg túrázót és siklóernyőst találunk itt. A túrázók vagy autóval jönnek fel szétnézni a csúcson, vagy az Annenheimból induló Kanzelbahn és Gipfelbahn síliftekkel, amikkel kerékpárt is lehet szállítani. Télen amúgy 15 sílift és 39 km sípálya várja a látogatókat. Némi hátrányt jelent mondjuk, hogy teljesen a tóig nem lehet sível eljutni, hanem a Kanzelbahn-nal kell lemenni.
Nyáron, gyalogosan, vagy kerékpárral viszont rengeteg ösvény vezet lefelé. Pár közülük downhill, freeride trailként is funkcionál. Érdemes viszont résen lenni, ugyanis gyakran túrázók is vannak az úton, ez ugyanis nem kerékpár park, inkább egy kerékpárbarát hegy.
A Kanzelhöhén található a Pisten-Flitzer nevű go-kart pálya, aminek érdekessége, hogy a télen sípályaként működő lejtőt használják ki a gyorsításhoz.
A pálya mellett és a Gerlitzen csúcson is étterem várja a kimerülteket. Bár tapasztalatból mondom, hogy még a legjobban kifáradt kerékpárosnak is elég egy energiaital és mondjuk egy müzli szelet, vagy egy csoki, ugyanis 10,5 km lejtő vár ránk a hegy másik oldalán lévő Arriach felé. Egy rövid, ráhangoló szakasz után rögtön aszfaltúton száguldhatunk. A merészebbek akár 70-80 km/h-ra is fel tudnak gyorsulni, hogy aztán 20-30 km/-h-ra fékezzenek minden kanyar előtt. Mindezt kb. 14-szer. Tárcsafék kötelező, bár egy jobb felnifékkel is vállalható, csak nehogy kiolvasszák a belsőt a felforrósodott felnik. Mindenképpen jártas bicós kell erre a terepre. A hegyet országútival is érdemes megmászni, az út minőségét sok magyar út megirigyelné, de arra számítsunk, hogy az utolsó 111 m szintemelkedést gyalog tesszük meg.
A hegyi út után nem ér véget a móka. Innentől autóúton megyünk tovább, akár végig 50 km/h feletti tempóval.
Persze érdemes figyelni, ugyanis a szurdokok közt vezető úton is rengeteg látnivaló van. Egy kis pihenőre megállhatunk mondjuk Kärnten középpontjában. Innentől a sziklákat felváltják az erdők, mezők, faluk. Treffenbe érve betérhetünk a helyi cukrászdába egy fagyira, hogy aztán a maradék utat újult erővel tegyük meg a tóig.
Akik nem akarnak ilyen sokat mászni, azoknak érdemes a Gerlitzen hegységet megkerülni.
A tótól Feldkirchen felé indulunk, majd Winklernnél balra fordulva érünk a hegy északi lábához. Pár km után érünk el a panorámaút északi, Arriach felöli bejáratáig. Innen már ugyanazon a lejtős úton haladunk végig, mint a csúcstámadós túrán. A kb. 63 km-es túrán is van azért mászás, igaz „csak” kb. 800 m.

Ha már úgyis kerékpározni jöttünk és szép az idő, tekerjünk a következő nap is. Levezetésként mondjuk a tó déli részén lévő Ossiacher Tauernen, maximum 1036 m magasságig. Szintemelkedésből viszont itt is gyűjthetünk kb. 800 m-t. A túrát a kerékpárúton bemelegítve északnak, St. André felé kezdjük. 1,2 km, meredek mászás után felérünk a Landskron várhoz, ahova útdíj ellenében autóval is fel lehet jutni. A várból szép kilátás nyílik Villachra, a Faaker See-re és az Ossiacher See-re is. A várban található az Adler-Arena, azaz Sas-aréna, ahol minden nap ragadozó madarakat mutatnak be. A madarakat a nagy ketrecekben is láthatjuk, ha pont nincs műsor. A várból az izgalmakat keresők mehetnek a meredek, sziklás ösvényen.
Akik inkább látványra vágynak, azok a várhoz vezető utat válasszák visszafelé is, de csak kb. 200 m hosszon. A parkolónál lévő tótól egy út vezet az erdőbe az Affenberg nevezetű óriási majom ketrec mellett, ami egy mini szafari parkként működik. Ha nem megyünk be nézelődni, akkor is látunk pár majmot, egyik kedvenc törzshelyük pont ez a túraösvény mellett van. Kb. 1 km-rel arrébb már az erdő mélyén vagyunk. A meredek lejtős szakasz is ide torkollik. Ha nem gond, hogy bizonyos részeken csak tolni lehet a montit, akkor a hegy északi oldalán, a jelzett túraútvonalon haladhatunk, bár ez inkább gyalogút. A hosszabb, dél felé vezető utat választva több kaland vár ránk. Ha jól nézzük a térképet, rátalálhatunk az Umberg felett lévő Aichelberg várromra, ami eredeti állapotban van, nem látogatható, lezárt terület ugyan, viszont kívülről is jól körüljárható.
A vártól az utunk újra lefelé vezet. Umbergből Damtschach felé újabb sebesség rekordokat dönthetünk, majd megkezdhetjük a mászást Köstenbergen át a Tauernwald erdő felé 1036 m magasságba. A kb. 12 km-es szakaszon azért lejtők is vannak. A tetőre végig aszfaltút vezet, majd egy kis ösvényen át a Tauernteich tóhoz érünk, ahonnan már szerpentinen jutunk a tóhoz. Ezeken a túrákon kívül még jó pár útvonal van. A turisztikai információs pontokon található térképeken minden ösvény fel van tüntetve.

Ha mind a 4 túrát végig tekerjük, garantált a kifáradás. Viszont semmiképpen se hagyjuk ki a Sattendorfnál lévő, 3 részből álló Finsterbach vízesést sem. A kb. 1,5 km hosszú út csak gyalogosan járható, ami külön felüdülés a 4 nap alatt összeszedett több mint 200 km megtett út és 4 km mászás után. A gyors regenerálódás érdekében minden nap ajánlott feltöltődni a tóparton. A víz tökéletesen alkalmas fürdőzésre és általában az idő is. Ha először tervezünk több napos nyaralást Ausztriába, mindenképpen érdemes az Ossiacher See-vel kezdeni. Akik korábban a tengerparti nyaralást részesítették előnyben, mondjuk az Adrián, biztos meg lesznek elégedve az itt töltött nyaralással is és legközelebb, ha tehetik, úgy szervezik majd a nyaralást, hogy mondjuk az olasz tengerparttól hazafelé eltöltenek pár napot az Ossiacher Seenél is.
Az autópályán haladva amúgy is látni a Gerlitzent, a Landskront és a tavat. Szinte hallani, ahogy hívnak...

A szerző a testbike.hu munkatársa