A világ újságírói találkoztak Tonaleban

A buszon, rögtönzött idegenvezetést tartott Laura, az olaszok szervezője. Lelkes volt. Próbálta eljátszani az idegenvezetőt, de legalább annyira nem ismerte a várost mint mi. Giorgiótól, a buszsofőrtől próbálta megtudni, mik a nevezetességek.

A Magyar újságíró csapat a legjobb szállodába került. A négycsillagos Aquaseria hotelben minden a kedvünkre való volt. Sétáló távolságra volt a városkától, reggelente shuttle bus vitte a vendégeket a sípályára, délután wellness, este pedig terülj-terülj-asztalkám várta a csapatokat. Ilyen környezetben nem volt nehéz a barátkozás külföldi kollégáinkkal.

1955 óta minden évben valamelyik ország megrendezik a SCIJ (Ski Club International des Journalistes) újságíró találkozót, ami síeléssel van összekötve. Szórakozás és szakmai eszmecsere ideális körülmények között. Az idei évben az olaszoké volt a főszerep. Ők pedig kitettek magukért és Olaszország egyik legnagyobb és legszebb síparadicsomát választották helyszínül.

Tonale-Ponte di Legno. Majdnem kétezer lakosú kisváros. Trentino és Lombardia tartományok határán, 1800 méter magasan fekszik. Turisták és síelők körében egyaránt népszerű úti cél. A síterület 100 km hosszúságú, a pályarendszerhez 30 felvonó tartozik. Jellegzetessége a széles, párhuzamosan futó lejtők és felvonók sokasága. A kisváros fölötti pályák egy csodálatos, erdővel borított hegyoldalon helyezkednek el. A hat napos szakmai találkozóra idén is több mint 30 országból érkeztek újságírók a világ minden tájáról. Egzotikus országokból sem volt hiány: Marokkó, Törökország sőt még Argentína is jelen volt.

Annak idején, amikor 1955-ben a klub elindult, az eredeti ötlet az volt, hogy a nyugati és a keleti blokk újságíróit valahogy összehozzák. Ehhez pedig tökéletes eszköznek bizonyult a síelés. Ezt már csak az évenkénti síverseny koronázza meg, ami tulajdonképpen az újságírók amatőr sí-világbajnoksága is.
Persze ma már az eredeti cél értelmét vesztette, hiszen a nyugat és kelet közötti politikai választóvonal megszűnt. A találkozás másik szerepe azonban megmaradt: kicserélni a gondolatokat, megismerni egymást, szakmai barátságokat kötni. A hat nap alatt, bárki bárkivel bármikor együtt csúszhatott. Ez pedig remek lehetőséget kínált arra, hogy a különböző nemzetiségek keveredjenek. De nem csak a pályán lehetett jókat beszélgetni. A kabinos vagy a kétüléses lift is tökéletes volt az eszmecserére. Fantasztikus érzés, szakmai tabuk nélkül, könnyen szóba elegyedni például a svájci köztévé legnépszerűbb műsorvezetőjével vagy a bolgár, évekig Londonban dolgozó, BBC-nek tudósító újságíróval. A legáltalánosabb témáktól kezdve a pápaválasztáson át (a találkozó idején választották meg Ferenc Pápát) vallásról, aktuális politikáról, a szíriai harcokról esett szó.
Alex, a bolgár újságíró azt mondja, ő már ötödszörre jött el, de évről évre újat tud nyújtani a SCIJ. Ami igaz az igaz, a kozmopolita "sítábor" a lehető legjobb lehetőség arra, hogy a különböző nációk újságíróinak az életébe ha csak egy kicsit is, de betekintést nyerjünk. Hiszen kit ne érdekelne, hogy zajlik igazán nagy üzemben a munka a brit Daily Telegraphnál vagy, hogy milyenek a mindennapjai a Reuters haditudósítójának. A Presena gleccser 3000 méter magas. Innen a Paradiso fekete pályán lehet vissza csúszni Tonaléba. Gyerekektől felnőttekig, kezdőktől a profikig mindenki megtalálja itt a kedvére valót. A tanulópályák mellett pazar szűzhavas lejtők is vannak, igazi freeride a hely. Ezen kívül egy 20 kilométeres sífutópálya is van Ponte di Legno-ban.

Amíg napközben óriási síelés folyt és mindenki gőzerővel készült a síversenyre, addig délután már a wellnessé és a pihenésé volt a főszerep. Estére már mindenki ismerte a másikat. A szervezők a programokra minden évben nagy hangsúlyt fektetnek. Az Opening Ceremony keretében, ahol minden nemzet zászlókkal vonult fel, több százan sétáltunk a kis városka Piazzájára vagyis a főterére. A helyi polgármester beszéde után kisvonattal vittek mindenkit Ponte di Legno hatalmas sportstadionjába (senki sem gondolta, hogy egy ilyen kis városnak több ezres befogadó képességű csarnoka van) ahol már várta a síelésben kissé elfáradt újságírókat egy össznépi svédasztalos vacsora.

Az úgynevezett Nation's evening minden évben a találkozók csúcspontja. Idén is az országok saját készítésű ételekkel, italokkal érkeztek (ismét a stadionba). A magyarok természetesen lecsót vittek és nem hazudtolták meg magukat, az olaszoktól kezdve Kanadáig mindenki megnyalta a tíz ujját. Kicsit érdekes volt elmagyarázni, mi is az a lecsó, de a remek nemzetközi szó a "ratatouille", valamennyire megértette velük.
Az esték kellemes vacsorákkal, beszélgetésekkel teltek és általában a hotel bárjában borozással végződtek.

Aztán eljött a várva várt síverseny. A versenyben a spanyolok a svájciak és a csehek remekeltek leginkább, csakúgy mint a korábbi években.

Egy hét után eljött a hazautazás napja. Új barátok, szám-és email csere, mindenkivel megegyezünk, hogy majd tartjuk a kapcsolatot, keep in touch. Már arról beszélünk, hogy akkor jövőre Svájcban találkozunk (mert, hogy ott lesz a következő meeting). Aztán, szinte "könnyes" szemmel búcsút intettünk egymásnak.

Erről szól a SCIJ. Bármelyik ország is szervezi, bárki is vesz részt, mindenki egyenrangúnak érezheti magát, örökre szóló élményeket szerezhet és részese lehet egy felejthetetlen utazásnak. De ami a legfontosabb, tagja lesz egy nemzetközi klubnak. Egy olyan közösségnek ahol bár néha külön elveket vallunk és teljesen más kultúrában élünk, mégis lelkes és összetartó csapatot alkothatunk. Ahol nem csak szakmailag, de emberileg is becsüljük egymást.

Mert egy jó csapathoz, érdemes tartozni.