Így síeltünk Schladmingban a Covid idején

Csak kivételes esetben, így például hivatalos ügyben, osztrák partner által igazoltan, munkavégzés miatt lehet ott tartózkodni. Pedig a sípályák üzemelnek, és hó is van bőséggel, a turizmus azonban tényleg leállt, amit szürreális élmény volt megélni.

Legendás verseny közönség nélkül

A schladmingi világkupa futam, a 24. NightRace eseményre kaptunk meghívást és hozzá lehetőséget egy kis síelésre. Az egyébként hatalmas tömeget vonzó versenyt idén először nézők nélkül rendezték. Nemhogy nem építettek lelátókat, mozivászon méretű lepellel takarták el a pályákat, hogy még véletlenül se lehessen bekukucskálni, és rendőrök felügyelték, hogy ne alakuljon ki csoportosulás a paraván előtt az utcán. Csak a sajtó akkreditált képviselői lézengtek a verseny lekerített területén. A szakadó hóesésben zajló versenyt így is nagy élmény volt átélni. A pályamunkások óriási munkát végeztek, a szezon egyik legjobb szlalompályáját sikerült előkészíteniük, de a versenyzőknek így sem volt egyszerű dolguk, ahogy a fotósoknak sem. Egyébként a pálya és a körülmények nehézségét mutatja, hogy a közel 60 indulóból 25-en estek ki az első futamban. Marco Schwarz végzett az élen, aki sajnálhatta, hogy "csöndben" kellett nyerni, és nem tomboló 50 ezer osztrák előtt.

Beutazás Ausztriába: csak tesztelve, csak hivatalos célból

Ausztriába jelenleg csak regisztrációval lehet beutazni, és az online regisztráció visszaigazolását szigorúan mindenkinél ellenőrizték a határon. Megérkezésünk első állomása a Tenne (tavaly még hatalmas bulihely) épületében kialakított tesztközpont volt, majd csak a negatív eredmény átvétele után léphettünk kapcsolatba a szervezőkkel. Sajtómunkások számára a kongresszusi központban biztosítottak munkahelyet és melegedési lehetőséget. Ottlétünkkor alapvető elvárás volt a távolságtartás és FFP2-es maszk viselése belső terekben, a verseny zónában és a felvonókon, ezt maximálisan betartotta mindenki. Megszállni csak a szervezők által kijelölt szállodában lehetett, nem éppen baráti áron. A privát szállások, szállodák, hütték szigorúan zárva vannak a völgyben és a hegyen is, és ez igencsak szomorú látni. A házinéni, akihez törzsvendégként vissza szerettünk volna térni határozottan elutasított: tilos kiadnia a szobáit, 30 ezer eurós büntetést kockáztat, ha a lockdown idején vendéget fogad, itt az üzleti célú utazás sem lehet kivétel. Ausztriában egyébként sokkal szigorúbb korlátozások vannak, mint nálunk: az élelmiszerboltokon kívül minden áruház és bolt is zárva van.

Biztonság a sípályákon

A sípályák és felvonók azonban – élhető korlátozásokkal – működnek. A schadmingi 4 hegy mindegyike: Haus, Planai, Hochwurzen és Reiteralm síelhető, de az összekötő pályák nélkül. Tehát ha Reiteralm felvonóit választod, akkor ott is fogsz maradni, nincs síhintázás egyik hegyről a másikra. Ami semmit nem von le a síélményből, hiszen a sílifteknek több mint a fele működik, a vendégszám azonban a szokásos töredéke, azaz nagyon kevesen síelnek. Az alig telt parkolóban csak osztrák rendszámú autókat láttunk, ők helyi és környékbeli síelők. Helyi turisztikai szakemberek elmondása szerint a Schladming-Dachstein régió még viszonylag szerencsés helyzetben van a tiroli síterepekhez képest, ahol a bérletekből származó bevétel 5% körüli értékre esett vissza a korábbi évekhez képest. Schladmingban kb. 20-25%-os forgalom elérésére számítanak úgy, hogy a látogatószám a szép napos időben ugrik meg valamelyest, a hóeséses és ködös napokon alig van síelő a pályákon. Februárban még számítanak némi belföldi forgalom emelkedésre az osztrák síszünetek idején, és reménykednek abban, hogy márciustól talán jöhetnek majd a külföldi síelők és hozhat még valamennyi bevételt az idei téli szezon. Időközben pedig teljes gőzzel készülnek a nyárra és a következő normális téli idényre. Pedig rengeteg óvintézkedést tettek azért, hogy biztonságosan lehessen síelni és lépten-nyomon látszik is ennek a nyoma. Minden felvonónál zászlók, táblák, feliratok és hangosbemondó hívják fel a figyelmet arra, hogy a távolságtartás és maszkviselés kötelező, nem is látunk olyan síelőt, aki ne viselne FFP2-es maszkot a felvonón, akár kabinos, akár ülőliften. Egyébként ez a fehér csőrös maszk sokkal kényelmesebb, mint az otthon megszokott textilmaszkok, olyannyira, hogy egy idő után már síelés közben sem vettük le. A kabinokban nyitva kell tartani a szellőző ablakokat, erre matricák figyelmeztetnek. Ebédelni csak az autóban lévő hátizsákból tudunk, ez a leginkább kényelmetlen, sóvárogva gondolunk azokra a boldog békeidőkre, amikor a pihenőt úriasan a hüttékben tölthettük. Korlátozások idején megnő a síelés sportértéke: a szabad csúszás öröme, a havas hegyek látványa, a csend, és a kristálytiszta levegő feltölti a testünket-lelkünket. Mindeközben marad egy nagy hiányérzet is, hogy milyen sokaknak nem adatik ez most meg. Hiányzik a boldog családok, síelni tanuló manók, hütték teraszán sütkérezők látványa, mert ezzel együtt teljes a kép, amit annyiszor megcsodáltunk már itt a Schladmingi 4 hegyen. Hazafelé már jól elfáradva autózunk az utolsó csúszás után. A határon gyors és eseménytelen az átkelés, de a negatív teszt ellenére önkéntes karanténban folytatjuk életünket, szigorúan home officeban dolgozva. Már itthon tudjuk meg, hogy Magyarországon a korlátozások március 1-ig maradnak, és már csak abban reménykedhetünk, hogy megmarad a tavasz a téli szezonból. Addig itthon csúszunk amennyit lehet, mert annyira hiányzik.